Ha Gyurcsány Ferenc beéri

a látszattal, akkor megnyugodhat: pártja elsöprő többsége mögötte, és miniszterelnökként képviselt reformpolitikája mögött áll.

Elvégre mi mást jelentene az a több mint 89 százalékos szavazati arány, amellyel a szocialisták hétvégi kongresszusán (egyedüli jelöltként) pártelnökké választották. Igen ám, csakhogy ehhez az eredményhez kellett az, a küldöttekre – Lendvai Ildikó frakcióvezető szavaival élve – frászt hozó ultimátum, amelyben Gyurcsány kilátásba helyezte, hogy még a miniszterelnökségről is lemond, ha nem kapja meg a voksok 75 százalékát. A közel hatszáz küldöttnek nem maradt más választása: összezártak és felsorakoztak a kormányfő mögött.

Bevált tehát Gyurcsány Ferenc számítása: az MSZP ma nincs abban a helyzetben, hogy bukni engedje a kormányát, mivel e pillanatban nincs, akit a miniszterelnöki székbe ültessen. Azaz, ha megy Gyurcsány, jön az előrehozott választás, azon pedig tarol a Fidesz. Ez volt a pártelnökjelölti ultimátum nem is nagyon kódolt üzenete. Ismét működött tehát az Orbán-faktor. Mégpedig immár másodszor, hiszen ugyanez a „sötét” jövőkép volt az az érv, amely tavaly októberben – az őszödi beszéd kiszivárgása utáni utcai zavargások keltette pánikhangulatban – az „igen” gomb megnyomására késztette a szocialista képviselőket, amikor a miniszterelnök a parlamentben kért bizalmi szavazást maga ellen.

A Fidesz számára egyértelmű a 89 százalék sugallta pártegység üzenete; más kérdés, hogy ettől aligha veszít lendületéből a kormánybuktató akciósorozat és retorika. Ám Gyurcsány Ferenc is jobban teszi, ha nem ringatja magát a magabiztos pártelnöki választási győzelem hamis illúziójába, sőt, inkább intő jelnek veszi, hogy a küldöttek 11 százaléka ellene szavazott. (Nyilván lettek volna többen is, ha nem ijeszt el sokakat az ominózus ultimátum.) Nő ugyanis az elégedetlenség a párton belül a kormánnyal szemben, amely reformelszántságában szinte naponta nyit új frontokat. Márpedig ahogyan az elődtől, Medgyessy Pétertől is napok alatt fordult el az MSZP, ugyanolyan könnyen kicsúszhat a talaj Gyurcsány talpa alól is. Sőt, a pártnak még kapóra is jöhet, ha elég csupán a miniszterelnöknek buknia, s nem a kormányzó koalíció egészét söpri el a reformintézkedések gerjesztette össznépi kiábrándulás.