Ehhez a kulcs az állandó, vagy legalábbis a túléléshez szükséges testhőmérséklet fenntartásának képessége. Még sikeresebb lehet azonban egy adott rovarfaj, ha nemcsak saját, hanem fészke hőmérsékletét is szabályozza; ezt tapasztalták most amerikai kutatók a dongók esetében.
Hidegtûrõ dongók. Szárnyizmok termelik a meleget.
A dongók, eltérően a méhektől, nem kaptárban, hanem földalatti üregekben élnek. E lyukakban egy-egy család települ meg, amelynek tagjai tavasztól őszig aktívak; a kolónia túlélését a királynő biztosítja, amely képes áttelelni, hogy aztán tavasszal kirepülve petéket rakjon és új famíliát alapítson. Az utódok azonban túl hidegben nem fejlődnek ki, a megfelelő hőmérséklet fenntartása pedig az új év első generációjának feladata – derül ki a University of Washington zoológusainak vizsgálataiból. A kutatók úgy találták, hogy a dongócsaládban egyes egyedek a fészek hűtésére és ventilálására szakosodtak. Ez nem meglepő: ilyen feladatot ellátó családtagokra a méhkaptárakban is szükség van. A tudósok azonban olyan dongókat is azonosítottak, amelyek szárnyaikkal legyezgetve nem hűsítik, hanem ellenkezőleg, fűtik a lyukat; ilyet pedig a méheknél még nem tapasztaltak, azok ugyanis egymással összetapadva, a hőleadási felület csökkentésével takarékoskodnak a meleggel. A szárnyrezegtető izmok által termelt hő felhasználása tehát úgy tűnik, dongó sajátosság. Ez pedig hozzájárulhatott ahhoz, hogy a dongók a hidegebb égövben is elterjedhessenek. Mindez számtalan növény túlélését segíti, amelyek e rovarok beporzó aktivitása nélkül aligha létezhetnének.