Egy óráig esett, majd gyorsan magára talált a tőzsde a választások első fordulójának másnapján. Normál üzletmenet – így jellemezte az egyik üzletkötő a piaci helyzetet már délben, amikor visszakapaszkodott a BUX a nyitási szintig. Nem volt ez másképpen a forintpiacon sem, a hazai pénz egyértelműen erősödött péntekhez képest.
A felfokozott választási hangulatban mindez talán meglepő lehetett, a pénzpiaci szereplők azonban egyáltalán nem csodálkoztak. Már egy hónappal ezelőtt teljesen tisztán látszott, hogy az idei piaci reakció – ha csak nem történik valami teljesen váratlan – jóval tompább lesz a korábban tapasztaltaknál (Beárazott semmittevés – Figyelő, 2005/10. szám). A befektetők végignézhette már mind a Fidesz, mind a baloldali koalíció országlását, s összességében úgy tűnik: a piac enyhén ugyan, de inkább a baloldalnak, azaz a változatlanságnak szurkol.
A tőzsde reagálása az első fordulóra
1998. Mennyit változott a BUX az első fordulót követő hétfői napon a szavazás előtti péntek záróárához képest? -2,4%
2002. A BUX hétfőn eséssel válaszolt az eredményekre, majd kedden tovább hul-lott. Ez azonban nem a Fidesznek szólt, hanem a bizony-talanságnak: részben a kisgazdáknak, de főként a MIÉP parla-mentbe kerülésének. +3,2%
2006. Miután a befektetők annak idején alapvetően elégedettek voltak a Horn-kormánnyal, s legfőképpen Bokros Lajossal, amikor négy éve esélyesnek látszott, hogy bal-oldali kormány kerül hatalomra, a piacok komoly erősödéssel reagáltak. +0,5%
A minimális emelke-dés lényegében semleges reakciónak tekinthető. Az elmúlt négy évben a hiány elszállása miatt a baloldali kabinet hitelessége e tekin-tetben pincemélybe zuhant, ugyanakkor ismételt kormányra kerülésük esetén sincs miért félniük a befektetőknek.
A mostani első fordulót követően a BUX-ot a Mol és a Richter húzta fel, ennek a legkisebb köze sincs a választáshoz (e két papír csúcsairól lásd cikkünket a 67-69. oldalon). Hétfőn a piac ugyanolyan volt, mint bármely más napon, csak többet foglalkozott vele a sajtó, s többet nyilatkoztak az elemzők. Természetesen megkezdődött a második fordulós esélyek latolgatása is, s a leginkább valószínűsíthető forgatókönyv alapján is úgy tűnik, nincs miért félniük a befektetőknek.
Pontosabban, egyetlen olyan választási kimenetel van, ami zavart, visszaesést okozhat. „Ha patthelyzet alakul ki, arra egyértelműen negatív lehet a piaci reakció” – mondja Míró József, az Erste Bank Befektetési Rt. stratégája. A piac számára az a fontos, hogy valaki nyerjen. A befektetők legfőbb ellensége ugyanis a bizonytalanság – az, ha a pártok kormányalakítás helyett egymás torkának esnek, harmincszor újraszámolják a szavazatokat, és sokáig csúszik a választási eredmény kihirdetése. „Tökmindegy, ki kormányoz, csak legyen 10-15 fős többsége, tegye rendbe a büdzsét, a politikát meg felejtsük el négy évre” – foglalja össze a piac igényét egy másik, nevét ezúttal nem vállaló szakértő. A szoros végeredmény és a költségvetés helyzete természetesen összefügg. Minél nagyobb többsége lesz a leendő kormánynak, annál magabiztosabban és gyorsabban vághat bele az elkerülhetetlennek látszó reformokba. Egy szintén névtelenséget kérő elemző akkor lenne a legnyugodtabb, ha a jelenlegi koalíció maradna hatalmon, s azt kívülről az MDF is segítené a büdzsé kipofozásában – erre ugyanis Dávid Ibolya ígéretet tett. Elképzelhető, hogy éppen e szcenárió megvalósulási esélyének növekedése okozta azt, hogy kedden reggel a forint látványos erősödést mutatott – dacára a várva várt márciusi államháztartási deficit hivatalos adata ismertté válásának. Ez ugyanis pontosan olyan gyászos lett, mint amit az újságok a múlt héten kiszivárogtattak: az első tavaszi hónapban 354 milliárd forintra rúgott a hiány, amivel az éves előirányzat több mint felét sikerült összehozni az első negyedévben.
FÜGGŐSÉG. A nagy kérdés tehát továbbra is az, hogy a nyertes mennyire lesz elkötelezett a hiánycsökkentés kérdésében. Ez már szinte unalomig ismételhető tézis, abban azonban kissé eltér az elemzők véleménye, hogy mennyi haladékot ad a piac erre. Mernek-e az emberek pénztárcájába nyúlni a politikusok a helyhatósági választások előtt? Várnak-e addig, amíg a piac komolyabban „beint”, vagy maguktól is hajlandók lépéseket tenni? Török Zoltán, a Raiffeisen Bank elemzője szerint mindenesetre a legkedvezőbb fogadtatása annak lehet, ha az új kabinet egyből belekezd a tűzoltásba – már az idei hiányból is lefarag valamennyit -, másrészt gyorsan, feltétlenül szeptember előtt előáll hosszabb távú deficitcsökkentési koncepciójával is. Rövid távon azonban maradhat a függés. Az amerikai 10 éves hozamszinttől, a feltörekvő piaci kockázatvállalási hajlandóságtól, attól, hogy a befektetők befelé hordják-e a pénzt a nálunk is jelen levő alapokba, vagy éppen kivonnak azokból. Függünk az amerikai és az európai kamatemelési ciklustól, a lengyel belpolitikai helyzettől, az izlandi korona gyengeségétől. Ezt lehet nem szeretni, de célszerű tudomásul venni. Török szerint ma a globális hangulat romlóban van, a külpiaci kilátások inkább kedvezőtlenek, így az új kormány sokáig nem tétlenkedhet.