Isteni szikrák nyomában

Időszerű, de nem aktuálpolitikai könyv Pietro Citati műve. A most 75 éves olasz szerző a legendás pisai tanárképzőben diplomázott. Tanított is aztán. De közismertté cikkei, esszéi tették. Előbb az Il Giorno, aztán másfél évtizeden át a Corriere della Sera, ezt követően, 1988-tól, a La Repubblica munkatársa. Jó húsz könyvet publikált, esszét, regényt, portrét. Esszét egyebek közt Proustról, Kafkáról, Tolsztojról. Számomra legszebb könyve nagymonográfia a mítoszokról, Az éjszaka fénye címmel (több nyelvre lefordították, talán magyarul is megjelenik egyszer). Benne azt beszélte el, miként szőtték át az emberiség egész történetét a mítoszok. Elbeszélés meg elmélkedés fonódik össze Pietro Citati írásaiban. Legújabb könyvében is, amely tehát a három monoteista vallás közül kettőben, a zsidóban s a mohamedánban követi, miként az alcím ígéri, „az isteni szikrákat” – a bibliai Teremtés könyvétől majdnem máig, Hannah Arendt antiszemitizmus-elemzéséig. (Magyarul a régvolt „esszéíró-nemzedék” s benne például a száz éve született, húsz éve halott Cs. Szabó László tudott ilyen enciklopédikus műveltséggel s baráti pátosszal az úgynevezett nagyközönséghez szólni.)

Európánk judeo-keresztény gyökerei nyilvánvalóak, kissé elvontan, s mind hézagosabb ismerettel köztudottak. Az is, hogy az antik hagyomány átmentésében és továbbgondolásában mit köszönhetünk a középkori iszlámnak. Citati Izrael és az iszlám közös szellemi örökségét térképezi fel. A társas érintkezésben – írja -, akik Alexandriában, majd Rómában, aztán Cordobában zsidókkal kerültek kapcsolatba, fölfedezhették, hogy náluk erősebben senki sem kötődik evilági dolgokhoz, kereskedéshez, utazáshoz, evéshez és így tovább. S hogy pillanatra se feledkeznek meg közben istenükről. Könyvében Citati ezért elemzi a két monoteista vallás istenképét, mozaikszerűen illeszkedő fejezetekben, az Ezeregyéjszakát faggatva az egyikben, a misztikus Simone Weil pályáját és bölcseletét később egy másikban. Az utolsóban pedig az antiszemitizmusról ír. Sokáig nem akarta elolvasni a XIX. és XX. századi irodalomnak ezt a részét. „Tévedtem” – mondja, a gyilkos ostobaságot alapjáig kell megismerni. „A szellemi borzalom 1920-1940 közt tetőzött”, mikor is „az entellektüelek nagy része vagy kommunista volt, vagy fasiszta, s minden dolgok fölött az utolsó ítélet légköre lebegett”. Kísértetek pedig napjainkba – „jobb és bal oldalon”- onnan érkeznek.

Pietro Citati: Israele e l’Islam. Le scintille di Dio • Mondadori, Milano