Valljuk be, sokakban élnek sztereotípiák a pálinkával kapcsolatban. Bizonyára számos honfitársunknak ugrik be egy disznóvágás, amikor a gumicsizmás, pufajkás böllér az abáló kevergetése közben nagyokat kortyol a kólásüvegbe fejtett vegyesből. Vagy: magunk elé idézünk egy világoskék, Magyar Honvédségtől leselejtezett melegítőben dülöngélő alkoholistát, akiknek nadrágzsebéből kilóg a „kétdekás cserkó”. Ennél pozitívabb kép: a vasárnapi ebédkor, a húsleves kanalazgatása előtt, de már közvetlen azután, hogy az újháziba belevágtuk az erős paprikát, lehúzunk egy háromcentest a nagymamától kapott, már kissé csorba poharakból.
A karata ellenére sokat ártott a pálinkafogyasztási kultúrának egy bizonyos szeszfőzdés réteg is. Ők vagy az iparszerű bérmunkára álltak rá, vagy csak azt tartották szem előtt, hogy a szemétre való gyümölcsöt is hasznosítani tudják. Így a szakma a rendszerváltás előtt majdnem a saját kardjába dőlt. Az ital történetében komoly mérföldkőnek nem is az 1990-es év, hanem a 2002-es pálinkatörvény bizonyult. Azóta számos új cég jelent meg, illetve sok állami vállalkozás fogott bele a minőségi pálinkafőzésbe. Ezzel egy időben megfigyelhető az a trend is, hogy egyre több diplomata és üzletember vásárol pálinkát, illetve egyre több igazgató gondolja úgy, hogy kiváló céges ajándék lehet a formatervezett látványüvegekbe palackozott minőségi pálinka.
| |||||||
A Magyar Élelmiszerkönyv vonatkozó irányelvei szerint 2002. július elsejétől csak a 100 százalékban gyümölcspárlatot tartalmazó ital viselheti a pálinka nevet. Persze ez önmagában még nem elég a minőséghez. A pálinkatörvénynek köszönhetően mindenesetre elkülönítették a kommersz szeszes italokat a pálinkától, és ez sokat lendített az ital presztízsén. A Fütyülős Barack is kommersz ital, tessék csak megnézni, 2002 óta nem szerepel a címkéjén a pálinka minősítés, mert finomszeszből és aromából készül, tehát nem barackból. Nagy hagyományú termék, mindenki pálinkaként ismeri, és el kell telnie néhány évnek, mire a tudatunkban a névtől le tudjuk választani a pálinka szót. Ugyanez vonatkozik a Vilmosra, amely ugyebár játszik az érzékekkel. Olyannyira, hogy szintén nem minősül pálinkának, hisz’ nem körte az alapanyaga, hanem aroma.
Az éttermekben sok esetben a pincérek sincsenek tisztában azzal, hogy melyik italuk kommersz, melyik a minőségi. Mivel előbbiek lényegesen olcsóbbak, ezért a pálinka-lobbi nem tudja ezeket kiszorítani a piacról, csak a maga szerény eszközeivel kampányolhat a minőségi és kulturált pálinkafogyasztásért.
A pálinkát szobahőmérsékleten érdemes fogyasztani, mert úgy adja ki igazán gyümölcsös aromáját, illatát. Sokan nem tartják férfiasnak, ha valaki nem egy húzásra issza meg, pedig a pálinkát ugyanúgy ízlelgetni, kóstolgatni kell, mint a jó bort. Élvezeti cikk, tehát élvezni kell.