A görögökről egyértelműen bebizonyosodott: megmásították államháztartási adataikat a gyors eurózóna-csatlakozás érdekében. Nálunk ez előfordulhat?
– A KSH esetében nem fordulhat elő kozmetikázás. A statisztikai adatok egy termelési folyamat eredményeképpen állnak elő: a számokat többen rakják össze, azok több ellenőrzési ponton is átmennek, többen vállalnak tehát felelősséget helytállóságukért. Ami esetleg előfordulhat, hogy utólag derül fény egy módszertani problémára, s ez kikényszeríti, hogy egy idősort évekre visszamenőleg korrigálni kelljen. A jegybank fizetésimérleg-adataival fordult ez elő néhány esztendeje, az idegenforgalmi bevételek elszámolásával összefüggésben.
– Mégis, nem kínos ez olyan komoly szakmai reputációjú apparátusok esetében, amilyen a Magyar Nemzet Bank (MNB), vagy a KSH?
– Számviteli pontosságot számon kérni egy konvenciókra épülő rendszeren nem életszerű. A statisztika adatgyűjtések, és nem könyvelési tételek alapján készül. Épp ezért nincsenek trükkök a statisztikában, legfeljebb a könyvelésben.
– Mi a helyzet, ha mégis szándékos tévedés történik?
– Ha csalásra céloz, maga az imént leírt rendszer akadályozza meg ennek az előfordulását. És ha mégis bizonyíthatóan kiderül egy intézményről, hogy botlott, az porig rombolja hitelességét.
– Előfordult-e a praxisában, hogy megpróbáltak nyomást gyakorolni a hivatalra, beleszólni a számokba?
– Nem, soha. Felnőttek a politikusaink ahhoz, hogy effajta eszközöket ne engedjenek meg maguknak. A politikai nyomásgyakorlásnak nem effajta eszközei vannak.
– Hanem?
– Finomabbak. Ezek közé sorolnám, amikor ezen a nyáron a hivatal előtt Révész Máriusz, a Fidesz szóvivője sajtótájékoztatón minősítette a KSH munkáját.
– Tréfál, ugye? Vagy a hivatal a demonstráció hatására magába szállt?
– A KSH független intézmény, még maga a mindenkori miniszterelnök sem utasíthatja. A politikusoktól legfeljebb kritikát vagy dicséretet fogadhat el az adatairól, miként az európai parlamenti választások előtt, amikor a hivatal előjött egy inflációs csúcsot jelző adattal, amiért még a Fidesz elismerését is kiérdemelte.
– Az Eurostatot is független intézménynek érzi?
– Nem állítom, hogy az volna. A luxemburgi intézmény definíció szerint „Body of the European Commission”, ráadásul olyan szerepbe is belekényszerítve, amely nem statisztikusi feladat: kontrollt gyakorol a nemzeti kormányok fölött az államháztartási hiány szempontjából. Ráadásul Brüsszelben belső audit mandátummal is szeretnék felruházni az Eurostatot, amely lassan inkább számvevő lesz, mint statisztikai hivatal.
– Örülne a KSH esetleges revizori szerepkörének?
– Nem szerepel a nemzeti statisztikai hivatalok mandátumában. Olyannyira nem, hogy a nemzeti hivatalok elnökeinek éves rendezvényén legutóbb már felmerült egy valóban független európai statisztikai intézmény létrehozásának szükségessége. A KSH 1989 óta nem hatóság, azaz nem követeli, hanem bekéri az adatokat. Meggyőződésem, hogy az esetleges ellenőri szerep veszélybe sodorná a függetlenségünket, bár nem tapasztalok olyan jeleket, amelyek arra utalnának: a KSH hasonló pályára tévedne, mint amilyenen az Eurostat araszolgat.
– Mintha a revizori szerep mellett Kasszandra szerepével is kacérkodna a luxemburgi hivatal. Legalábbis a kormány nem nagyon hisz a jóslatainak.
– Én úgy látom, az Eurostat ügyel arra, hogy csak tényadatokkal foglalkozzon, a tervszámokról csak fokozott óvatossággal nyilatkozik. A sajtóban sajnos összemosódott a konvergencia-folyamatról való adatszolgáltatás a 2005-ös államháztartási hiány teljesíthetőségével. Utóbbiban az Eurostat annyiban volt érintve, hogy a kormány az év eleje óta próbálja a KSH és a luxemburgi hivatal véleményét kikérni a sztrádafinanszírozásról. Részletes konstrukcióhiányában a KSH nem tudott alapos véleményt mondani róla, és azt hiszem, hasonló cipőben járhatott az Eurostat is. Ám nem az Eurostat szakemberei döntötték el a hiánycél korrigálását, hanem a hazai gazdaságpolitikusok. A luxemburgi intézménynél csupán azon nézetnek adtak hangot, miszerint az autópályák eladása nem bevételnövelő tényező.
– A 2004-es korrekció egyetlen hajszállal maradt el csupán az 1 százalékponttól.
– Valóban nem túl elegáns a 0,9 százalékpontos ugrás, a tavaly csatlakozott uniós tagok közül csak Litvánia produkált hasonló eltérést ősszel a tavaszi EDP-jelentéshez képest. Ugyanakkor arról sem szabad elfeledkezni, hogy a bizottság mindkét magyar dokumentumot elfogadta, miközben a tavaszi fordulóban három, az ősziben öt ország esetében is fenntartásokat fogalmazott meg. Ez pedig azt jelzi: sem az adatszolgáltatásban, sem a módszertanban nincsenek gondok. És még egyszer leszögezném: a jelentésnek nincs közvetlen köze ahhoz, milyen véleményt fogalmaz meg a bizottság a magyar fiskális politikáról.
– Testvérek között is markánsat. Ha így haladunk, előbb-utóbb helyettünk fogják kimondani: letehetünk a 2010-es eurózóna-csatlakozásról.
– Ez a feladatuk, ugyanakkor azt érzékelem Európa-, sőt világszerte: a kormányok arra törekszenek, hogy fiskális szabadságukat megőrizzék. Néhány országban például nagyságrendekkel zűrösebb ügyek történnek, mint nálunk.
– Mégsem fordult elő, hogy az Eurostat felé irányuló adatszolgáltatásban a jegybank kommentár formájában fejtse ki álláspontját, kintről szemlélve amiatt, hogy az intézményi vélemény nem feltétlenül esett egybe a szakértőivel.
– Az intézmény csakis intézményi álláspontot tud közvetíteni, hiszen szakértői szinten még módszertani viták is adódhatnak. A Brüsszelbe küldött, a KSH, az MNB és a pénzügyi tárca részvételével előállított jelentés azonban minden alkalommal eljut abba a fázisba, amivel az intézmények vezetői szinten egyetértenek. Tehát szó sincs „felülről írt” jelentésekről.