Megismételt ősrobbanás

Azt nem állítjuk, hogy megváltozott volna az ok és okozat nyugodt körforgása, amióta megjelent a The Rolling Stones A Bigger Bang című lemeze, annyi azonban bizonyos: a „kövek” miatt emelik fel a rock and rollban a nyugdíjkorhatárt. Hisz’ a hatvan feletti öregfiúk utoljára akkor voltak ilyen fittek, amikor 1981-ben belevágtak a Still Life-turnéba. És szögezzük [...]



Azt nem állítjuk, hogy megváltozott volna az ok és okozat nyugodt körforgása, amióta megjelent a The Rolling Stones A Bigger Bang című lemeze, annyi azonban bizonyos: a „kövek” miatt emelik fel a rock and rollban a nyugdíjkorhatárt. Hisz’ a hatvan feletti öregfiúk utoljára akkor voltak ilyen fittek, amikor 1981-ben belevágtak a Still Life-turnéba. És szögezzük le már az elején: az A Bigger Bang a szintén 1981-es Tattoo You című lemezük óta a legjobb „nyalás”. A Stones ugyebár nyolc éve nem jelentkezett sorlemezzel, legutóbb a Forty Licks (Negyven nyalás) című válogatásnak, és egy koncertlemeznek örülhettek a rajongók, de új anyaggal az elmúlt években nem igen kápráztatták el a híveket.

Semmit sem tanultak, semmit sem felejtettek. Ugyanazt az egyszerű, ivarérett blues-rockot nyomják, amivel a rock and roll táplálékláncának a csúcsára jutottak. Továbbra is Mammont imádják, szeretik a pénzt, a csajokat, jól érzik magukat, de ettől még nyugodtan fantáziálhatnak az élet mocskos oldaláról.

Meglepően jó lemez az A Bigger Bang, a több mint egyórás program folyamatosan élvezhető zenés műveletek sorozata, sőt, többször az INXS-re emlékeztető slágerpopos gitárriffekkel dolgozott Richards, lásd a Rain Fall Down, vagy a Look what the Cat Dragged In című ismeretterjesztő rock and roll számokat. A korong szintetizálja a Stones elmúlt negyven évének minden erényét, gyakorlatilag a zenekar összes korszakából szemezget, kivéve az Emotional Rescue-féle funk-new wave-es próbálkozásukat.






The Rolling Stones: A Bigger Bang • EMI 64 perc, 16 szám. Poptőzsdei árfolyam:****és fél

A Stones egyszerűen csak működésbe hozta a negyven év rutinját, mindegyik dalról eszünkbe jut egy másik, viszont ritkán fordult elő velük, hogy ilyen egyenletesen magas színvonalon teljesítettek volna. Kevés hibátlan lemezt készített a Stones, alig van olyan albumuk, amelyet ne ültetett volna le egy-egy tradicionális blues-szerenád, vagy közepesen megformált lassú szám, de az öregfiúk -már túl a kapuzárási pánikon, számos drogkaland és különböző méretű lelki megrázkódtatás után – ezúttal egy majdnem hibátlannak mondható albummal lepték meg azokat, akik a rockot és a szexet is mocskosan szeretik.

Címkék: Hetilap: Plusz