Médiatan

Amivel a média foglalkozik, mindannyiunkat érint. Pár éve egy tudományos mű (Pratiques médiatiques, CNRS, 1999) lexikonszerűen, ötven címszóban foglalta össze a „médiagyakorlat” főbb fogalmait. Köztük például ezeket: elemzés, érvelés, etika, fikció, játék, meggyőzés, recepció, szimbolika. Kitetszik ebből, hogy a kérdés valóban közérdekű. Ez a tétje a média oktatásának. S nem pusztán annak, amelyik a szakemberek számára készül. Az angol David Buckingham ezért szentelt könyvet a médiaoktatásnak. A szerző a tárgykör egyik leginkább elismert szakembere. Egyebek közt a rangos London School of Economics tanára. „Amikor elkezdtem ezt a könyvet, kissé rémülten fedeztem fel, hogy már csaknem negyedszázada foglalkozom médiaoktatással tanárként, tanárképzőként és kutatóként” – írja a bevezetőben. A negyedszázad alatt sok balítélettel találkozott. Sokak szemében ugyanis balgaság médiaismeretet oktatni. Ez ma – a túltengő újságok, a tévék, az internet korában – úgy hangzik, mintha valaki az írás-olvasás oktatása ellen érvelne. Sőt, a tét jócskán súlyosabb. A média ugyanis nemcsak tájékoztat, hanem – illő ismeretek hiányában – félre is vezethet.

David Buckingham: Médiaoktatás • HSA, UMK, ZsKF, Budapest • Ford. Károlyi Júlia (Polity Press-Blackwell Publishing.)

Buckingham tanítási stratégiákra, a kritikai tudatosság kialakítására ad tanácsokat. S visszautal közben a homo ludens, a játékosság szép európai hagyományára: „az ismertetett kutatások erős érveket sorakoztatnak fel az iskolai médiaszöveg-alkotás játékosabb, nyitottabb megközelítése mellett”. E hagyományra is hivatkozva ajánlja, hogy a médiaoktatásnak őriznie kell a modern kultúrkritikai tradíciót.