Belgium szép, kicsi és lapos. Akkora nagyjából, mint a Dunántúl, s fele vallon, fele flamand, a két rész közt meg Brüsszel tétovázik, úgy is, mint uniós főváros. A sietős utazó általában oda tart, ügyeit intézni. Kitérőre biztatnám. Ha az EU-fővárosból dél-keletnek ered, rövid autózás után fölfedezhet néhány dolgot. Először azt, hogy a Brel-sanzonban megénekelt „lapos ország” egyszercsak dombosra vált. Belga mércével ez a három-négyszáz méter valóságos magashegység. Építkezni meg úgy építkeztek rá, mintha valóban magashegység volna. Este a köd is úgy üli meg, ahogyan az hegyvidéken illik. Az Ardennek nyúlnak itt át a francia és a luxemburgi határon. A tartományt különben ugyanúgy Luxemburgnak hívják, mint a szomszédos országot. Amikor mondták belgául, hogy oda mennénk, azt hittem, a szomszédba tartunk.
Erődítmény a Semois fölött. Kínzókamrával.
Maradtunk azonban a belga hegyekben. Ott is a francia határtól pár kilométerre lévő Bouillonban, mely tele volt nyaraló turistával. A hatezer lakosú kisváros hercegségi székhely; volt francia, majd holland felségterület, aztán 1837-től belga lett. Az első keresztes hadjárat (1096-1099) legendás vezetőjének, Alsó-Lotaringia hercegének, Gottfried Bouillonnak vár-székhelye. Keresztes hadjáratának finanszírozására eladta a birtokot a ličge-i püspökségnek. A keresztesek élén Gottfried – avagy Godefroi -, de valójában Bouillon foglalta el 1099-ben Jeruzsálemet. Királyává választották, de ő szerényen beérte a Szent Sír Őrzője címmel. Bouillon turizmusa nyilván körötte forog. A múzeumban megszemlélhető, milyen volt kereszteseinek hadi felszerelése. Más helyütt színesben és szélesvásznon követhető hadi útja. A várost kanyargósan átszelő folyó, a Semois melletti egyik dombon pedig ott az erődítmény, mely kívülről tetszetős, kivált este, a franciás kivilágításban, a Semois túlsó partjáról és nagyjából azonos dombmagasságból szemlélve. Belülről viszont, enyhén szólva, bonyolult. Egyetlen szabatosan berendezett terme ugyanis a kínzókamra, szöges nyújtóval, felfüggesztésre használt csörlővel (a hajdan itt végzett műveleteket szemléltető rajzos leírással), pár lépésre a kínzásra váró, vagy azt ideiglenesen túlélő számára vájt 1×2 méteres odúval a vár sziklafalában. S körbejárható az alagsor is, nedvesen, sötéten.
Az udvaron meg tökéletes kétnyelvűséggel, flamandul és franciául mutatja be ragadozóit a solymász. Vadászsólymokon kívül keselyűket is tart, a mutatványig láncon, aztán darab ideig szabadon. Arra az időre is megnyugtatja a publikumot: a keselyű csak hullára támad, amíg tehát a nagyérdemű életben van, aggodalomra nincs ok.