Olaj a magyar piacra
A tervek szerint hamarosan közvetlenül is lehet majd határidős olajügyleteket kötni Magyarországon. Az év elején még arról szóltak a hírek, hogy a két hazai tőzsde, a BÉT és a BÁT egyesülését követően megindul az Ural típusú olaj tőzsdei kereskedelme. Török Sándor, a BÁT elnöke azonban a Figyelő július 3-i számában úgy nyilatkozott: a terv várhatóan 2006 első negyedévében valósul meg. A partnerként tárgyaló New York Mercantile Exchange (NYMEX) vezetőjével nemrégiben lezárult megbeszélésen arról határoztak, hogy a bevezetésig hátralévő időt az igények és lehetőségek alapos felmérésére fordítják. A vállalkozás több szempontból is fontos kezdeményezésnek tekinthető: egyrészt az orosz olaj nálunk cserélne gazdát a világon elsőként tőzsdei keretek között, másrészt ezzel a lépéssel hazánk regionális energiakereskedelmi központtá válhatna.
Jó tudni
A hazai piacon tevékenykedő brókercégek közül többen foglalkoznak külföldi határidős ügyletekkel, illetve nemzetközi részvény-kereskedelemmel. Fordulhatunk például a Hamilton Tőzsdeügynökséghez, a Buda-Cash Brókerházhoz, a Concorde Értékpapír Rt.-hez vagy az Erstéhez is. Bármilyen tranzakció előfeltétele a számlaszerződés, illetve határidős ügyleteknél bizományosi keretszerződés is. Ide kell teljesíteni például az üzletkötés fedezetéül szolgáló minimális összeget. E téren találhatunk eltéréseket, de általában 1 millió forintos összeghatár alatt nem érdemes beszállni, miután a külföldi tőzsdéken a kötési egységek, a kontraktusok hatalmas árumennyiséget takarnak. Az olajnál például egy kontraktus ezer barrel, a 4 ezer dolláros alapletétet nem lehet kikerülni.
A külföldi tőzsdéken jegyzett részvények itthonról történő vásárlásánál a költségekre kell odafigyelni. A hazai részvényeknél megszokottnál magasabbak a tranzakciós díjak: általában elkérnek egy 5–11 ezer forintos fix díjat, amire az árfolyamérték durván 1 százalékának megfelelő jutalék is rájön vásárláskor és eladáskor egyaránt. (Ebben benne foglaltatik a konverzió és a nemzetközi átutalás költsége is.) A külföldi online brókercégeknél kedvezőbbek lehetnek a jutalékok, viszont többe kerülhet például az átutalás.
Az olajárak elmúlt időszakban tapasztalt szárnyalása (melynek következtében már a 70 dolláros szintet veszélyezteti a jegyzés) hatalmas vagyonáramlásokhoz vezetett. Ez döntően úgy szokott megjelenni, hogy a fejlett nyugati világ gazdagítja az olajkitermelő államokat, amelyek már eddig sem a szegénységükről voltak híresek (persze akadnak kivételek, például Irán vagy Oroszország “személyében”). Azonban az élelmes befektetők is bekerülhetnek ebbe az elitkörbe, ha jókor, a megfelelő lóra tesznek tétet. Az olajár emelkedéséből ugyanis számos módon lehet profitálni spekulánsként is – akkor is, ha nincs a családban egyetlen közel-keleti sejk sem.
Nyersolajat Rotterdamból
A legegyértelműbb lehetőség, ha közvetlenül az árutőzsdén nyersolajkontraktust kötünk. Ugyan a nyersolaj árutőzsdei kereskedését kockázatcsökkentési céllal indították el, és az olaj határidős piacát jelenleg is kétségtelenül a nagy olajvállalatok uralják, de a spekulánsok természetesen itt is megjelentek a nagy nyereség reményében.
Az európai olajpiaci kereskedés Rotterdamban zajlik. Ahhoz, hogy itt spekuláljunk, viszonylag nagy indulótőkére van szükségünk, hiszen a magas kereskedési minimumköltségek csak nagyobb befektetés esetén térülnek meg. Arról se feledkezzünk meg, hogy az olajpiac nem pénzügyi elszámolásos, azaz a legtöbbfajta nyersolajat le is kell szállítani, ha hagyjuk kifutni a kontraktust. Magyarán, ha nem vagyunk elég figyelmesek, akkor már böngészhetjük is a netet, hogy honnan szerzünk tartályhajót és nyersolajat.
Olajrészvényt
A sokkal reálisabb lehetőség arra, hogy profitáljunk az olajár emelkedéséből, ha közvetlenül az olajipari vállalatokba fektetünk. Itt azonban hangsúlyosan ki kell emelni, hogy sokféle olajipari vállalat van. Amit mi keresünk, azok az úgynevezett „upstream” olajipari vállalatok, amelyek kutatással és kitermeléssel foglalkoznak. Ezenkívül ott vannak még a „downstream” olajcégek, amelyeknek a finomítás és a nagykereskedelem a fő területük. Szintén vannak a kiskereskedők, azaz a kútüzemeltetők. Végül pedig az olajszervizcégek, amelyek mindenféle berendezést gyártanak az olajipar számára. Annak érdekében, hogy bonyolítsuk a dolgokat, felhívjuk a figyelmet arra, hogy nagyon kevés a „tiszta” vállalat, amelyik csak egyetlen szegmensre szakosodott. De van ilyen is: a régiónkban szinte csak finomítással keresi a kenyerét a török Tupras, míg a bolgár Petrol AD fő profilja a kútüzemeltetés.
A legtöbb olajvállalat esetében egyszerre van jelen a kitermelés, a finomítás, a kereskedelem, a gázüzlet és a petrolkémia is. Azonban a hangsúlyok nagyon mások tudnak lenni. Például gyakran hangzik el, hogy a Mol részvénye azért drágult, mert emelkedett az olajár is. Pedig meglehetősen kicsi a közvetlen pozitív hatás, hiszen a domináns szegmens a Mol esetében a finomítói tevékenység. Éppen ezért a régióban található olajvállalatok nem megfelelőek az olajár-emelkedésre történő spekulációra.
Keleten és Nyugaton
A legközelebbi jelentős kitermelő a Petrom, de még itt is elég nagy a finomítói üzletág. Egészen az orosz tőzsdéig kell jutnunk, hogy főleg kitermeléssel foglalkozó vállalatokra leljünk, ilyen például a Lukoil. Az orosz olajvállalatok részvényei meglehetősen jól korrelálnak a nyersolaj árával, habár az ottani vállalatok esetében nem kevés politikai kockázattal is szembesülhetünk.
Amennyiben Nyugatra indulunk, ott az amerikai ExxonMobil mint a világ legnagyobb olajvállalata és a holland–brit Royal Dutch/Shell mint a legtisztább olajbefektetés. Amennyiben ezen vállalatok árfolyamgrafikonjára nézünk, akkor a mozgások egyszerre tükrözik az olajárban és a várakozásokban bekövetkezett változásokat. Éppen ezért ez egy nagyon kockázatos befektetés, mert abban az esetben, hogyha az olajár nem emelkedik tovább, akkor csupán a várakozásokban bekövetkező mérséklődés is komoly árzuhanáshoz vezethet.
Akik a háttérben vannak
Éppen ezért ajánlják nagyon sokan a magas olajárakból való profitáláshoz az olajipari szervizcégeket, mint például a Fugro, a Technip, a Saipem vagy az IHC Caland. Ezek a számunkra ismeretlen vállalatok akkor járnak jól, hogyha a kitermelővállalatok fokozzák beruházásaikat, ugyanis ebben az esetben több tartályhajót, tengeri fúrótornyot, vezetéket és egyéb berendezést rendelnek. Ezek pedig, nem meglepő módon, dollármilliárdokban mérhető értéket képviselnek.
A szervizcégek előnye, hogy az olajipari vállalatok beruházásai tükrözik az olajárban bekövetkező változásokat, de a beruházások sokkal kevésbé volatilisek, mint az olajár. Elképzelhető tehát, hogy miközben csökken az olajár, az olajvállalatok még mindig beruháznak, és a szervizcégek profitja tovább növekszik, amit a részvényárfolyamok is jobban tükröznek majd. Egyelőre kevesebb figyelmet kapnak ezek a cégek, hiszen mindenki a „nagyokra” figyel, ezért érdemes lehet ezen vállalatok részvényeit jobban szemügyre venni.