Könnyen megválaszolható a kérdés, hogy a jövő évi büdzsé választási költségvetés lesz-e vagy sem. Az lesz, mert választások lesznek. A kormánykoalíció gyenge népszerűségi mutatói alapján a biztos vereséggel lenne egyenlő egy feszes, átlátható, s a 2005. év jövőre is átnyúló hatásait tisztába tevő büdzsé – vélik elemzők, hetekkel azelőtt, hogy ismertté válnának a 2006-os büdzsé sarokszámai.
A pénzügyminiszter és
a kormányfő. Képesek-e hiteles, kiszámítható és betartható költségvetést letenni az asztalra?
MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐK. A Morgan Stanley befektetési bank egyenesen „nemtörődöm választások előtti költekezést” emleget, a Credit Suisse First Boston pedig „Magyarország mumusának” nevezi a költségvetési politikát. A két befektetési bank, hasonlóan az elemzők többségéhez, nem látja azokat a kiadáscsökkentéseket, amelyek a jövő év elejétől életbe lépő adócsomag nyomán kieső bevételeket kompenzálnák. Könnyen mondhatnánk erre, hogy nem is kell még látniuk, hiszen a költségvetési törvényjavaslatot csak szeptember végén kell benyújtania a kormánynak az Országgyűlés elé. Azonban a jövő évi folyamatokat alapvetően meghatározó tényezők közül elég sok már jelenleg is ismert.
Elemzők egyetértenek abban is, hogy a 2005-re elszámolt egyszeri bevételeket, valamint az unió által megkövetelt, úgynevezett ESA elszámolással kapcsolatos trükköket jövőre már nehéz lesz eljátszani. A büdzsé tervezete ennek ellenére valószínűleg nem lesz mentes a népszerűség-növelést célzó elemektől, s a választások előtt az ellenzéktől sem lehet arra számítani, hogy hevesen tiltakozna az ilyen típusú lépések ellen. (Nem mintha a mindenkori költségvetési törvényjavaslatra adott ellenzéki kritika olyan sokat számítana az éppen kormányzó erőknek.)
A jövő évi büdzsével szemben elvárás, hogy hiteles és kiszámítható, de legfőképpen betartható legyen. Persze, ez minden költségvetésre igaz, jövőre azonban különösen nagy a tét, hiszen elemzők már így is erős kétségeket fogalmaznak meg a 2010-es eurózóna-csatlakozás tarthatóságát illetően. A kételyek éppen az államháztartás GDP-arányos hiányára vonatkozó 3 százalékos küszöb teljesítésével kapcsolatban a legerősebbek. E kritérium betartása még akkor is nehéz lesz az elkövetkező években, ha a brüsszeli bürokraták Magyarország számára kedvező döntést hoznak a nyugdíjpénztári befizetések elszámolhatóságának meghosszabbítása ügyében.
Nem a kiszámítható és következetes költségvetési politika jeleit viseli a választópolgárok zsebében jókora áfa- és szja-tételeket hagyó adócsomag sem. Az áfa egy részéről – durván 200 milliárd forintról – való lemondással az állam egy viszonylag jól tervezhető bevételtől válik meg, ami bizonytalanságot hozhat mind a büdzsé bevételi, mind pedig a kiadási oldalán. Ráadásul a költségvetés éppen a fenti indok miatt az elmúlt időszakban az átlagos áfaterhelés emelése irányába mozdult el. Nehezen érthető, hogy milyen koncepció rejlik a fordulat mögött – hacsak nem a választások közeledte a magyarázat erre is.
Becslések szerint 500 milliárd forintot, a jövő évre várható GDP hozzávetőlegesen 2 százalékát kellene a következő évben valahogy összehozni ahhoz, hogy az EU-nak benyújtott konvergencia program államháztartási hiánycsökkentésre vonatkozó vállalásait teljesíteni lehessen. Nehéz örökséggé válhat, ha a Pénzügyminisztérium (PM) által 2005-re várt 1000 milliárd forint körüli hiány végül 150 milliárd forinttal magasabb lesz, miként azt az elemzők előrevetítik.
Az adócsomag a Magyar Nemzeti Bankot (MNB) is nehéz helyzetbe hozza, mert az annak nyomán erőteljesen csökkenő infláció egyszeri hatás, s ilyenekre a központi bankok általában nem reagálnak. Ha ehhez tartani kívánja magát az MNB, akkor nagyon magas reálkamat-szintnek nézünk elébe jövőre. Ez költségvetési szempontból magas kamatkiadásokat feltételez, s így újabb konfrontációt rejt magában a fiskális és a monetáris politika között. Elképzelhető, hogy a jegybank monetáris tanácsa megpróbál egy olyan optimumot belőni az irányadó kamatban, amelyet akkor sem kell majd emelnie, ha az inflációcsökkenés egyszeri hatása elenyészik.
Új elem lehet a jövő évi büdzsé előkészítésében, hogy a kiszivárgott hírek szerint ezúttal nem a PM diktál, s a miniszterelnök bólint, hanem éppen fordítva: a politikai akarat határozza meg nemcsak az elvi prioritásokat, de a tárcákra jutó – s esetünkben inkább elvonandó – konkrét összegeket is. Az eddigi nadrágszíj-meghúzó csomagok, csomagocskák fogadtatása alapján nehéz azt gondolni, hogy az apparátus, illetve a politika mögött álló gazdasági lobbi tétlenül szemlélné a további kurtításokat. Kérdés, hogy a miniszterelnök és környezete ellenállóbbnak bizonyul-e a lobbikkal szemben, mint a pénzügyminiszterek voltak.
VÁLASZTÁSI SZEMPONTOK. A közszférában – az akár még az idén megvalósítandó – tízezer fős leépítésről szóló hírt a PM hevesen cáfolta. Nem is tehetett másként, hiszen választási évben a közszolgálatban dolgozó 800 ezer ember is elsősorban potenciális szavazó, s még másodsorban se leépítésre váró létszámfelesleg. Ráadásul piaci becslések szerint – az idei inflációs és költségvetési prognózisokkal számolva – az állam konszolidált kiadásai reálértéken 25 százalék körüli mértékben emelkednek 2002 és 2005 között. Ez roppant valószínűtlenné teszi egy választási évben végrehajtott bér- és/vagy létszámcsökkentés kivitelezhetőségét.
A költségvetés örök kérdésére – jövőre honnan lesz pénzünk? – az eddig megszokott „tervezzük egy kicsit alul az inflációt, aztán majd jönnek a többletbevételek” válasz sem válhat be immár, hiszen 2-3 százalékos éves átlagos inflációnál nehéz játszani az árindexekkel. Ráadásul a tárca offenzív kommunikációs kampányba kezdett annak érdekében, hogy az áfacsökkentés hatását ne nyeljék le a kereskedők és a szolgáltatók, ez után meglehetősen kínos lenne, ha kiderülne, hogy mégis lenyelik. Az is igaz persze, hogy a következő kormányt ez vajmi kevéssé fogja érdekelni; ha az MSZP nyer, a győzelem presztízse elsöpri ezt az aprócska malőrt, ha meg a Fidesz diadalmaskodik, joggal mutogathat majd az előző vezetésre.
Bárki is alakíthat majd kormányt a 2006-os választások után, egy biztos: a ciklus során keményen meg fog izzadni az államháztartás Augiász istállójának kitakarításával. Hacsak nem talál egy Herkules kaliberű pénzügyminisztert…