Vasakarat

Hengerelt acél. Tisztább végtermékre törekednek.

Több, az ötvenes években játszódó játékfilmet forgattak az elmúlt évek során Dunaújvárosban. A vasmű hatalmas bejárata és a hozzá kapcsolódó központi épületek ma is igazi időutazást tesznek lehetővé az ötvenes évek elejére. Igaz, a későbbi sűrű vezetésváltások nem múltak el nyomtalanul a Dunaferr Rt.-nél, hiszen az irodaépületek legalább már takarosak.

A múlt évben lezajlott váltás, az állami főtulajdonos kivonulása (Figyelő, 2004/1. szám) és a látványosan javuló piaci körülmények 2004-ben még igen jót tettek a munkalégkörnek. Az új tulajdonosok egy hónappal ezelőtt Sushil Trikhát választották meg a Dunaferr vezérigazgatójának. Az indiai származású, nemzetközi hírű acélipari menedzsernek azonban nem lesz könnyű dolga annak ellenére sem, hogy gyakorlatilag 2003 óta részt vett a Dunaferr Rt. privatizációjának előkészítésében. Sushil Trikha vezetői képességeire most még nagyobb szüksége lesz az iparági környezettől nagyon erősen függő társaságnak, amelynek immár az acélárak csökkenésével kell szembenéznie.

ÁRHULLÁMZÁS. Mint Sushil Trikha kérdésünkre elmondta: tavaly üzemi szinten 23,9 milliárd forintos nyereséget sikerült realizálni, s a magas hitelterhek és egyéb kötelezettségek ellenére az adózott eredmény is 17,3 milliárd forintot tett ki. Az egy év alatt közel a duplájára (!) nőtt acéltermék-áraknak köszönhetően (az év egészét tekintve, s a csoport termékportfóliójára vetítve átlagosan „csupán” 40-45 százalékos volt az áremelkedés) a Dunaferr konszolidált árbevétele is 232 milliárd forintra duzzadt a 2003-as 170 milliárdról (lásd a grafikont). A szárnyaló acélárak 2004 második felétől még jobban segítették a vasmű nyereségességét, ám a végtermékek ára az idén a tavalyi nagy magasságokból hónapok óta lefelé süllyed. Ezért közel sem biztos, hogy a magas profitráta megismételhető, vagy egyáltalán megközelíthető lesz 2005-ben. Zámbó József, a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés igazgatóhelyettese rámutatott: a magas, 2004. végi árszintről mára mintegy 7-10 százalékkal lett olcsóbb az európai feldolgozott acél – így a Dunaferr legfontosabb exporttermékeinek, a melegen és hidegen hengerelt tekercseknek, valamint a horganyzott lemezeknek az ára is lement. A magas árak láttán és a további áremelkedéstől tartva ugyanis a nagykereskedő cégek világszerte csurig töltötték raktáraikat acélárukkal, mondván: a tavaszi keresletnövekedés majd jó áron is felszívja a készleteket. Ez azonban nem így történt, a kereslet viszonylag szerény maradt, ezért Zámbó József szerint a nyáron tovább folytatódhat az árak lefelé szánkázása.

Sushil Trikha vezér-igazgató. Csökkenő acélárakkal kell szembenéznie.

Ugyanakkor összességében 10-20 százaléknyi árcsökkenés nem kezelhetetlen probléma a hazai acélipar reprezentánsai számára. Már csak azért sem, mert a csökkenő acélárak miatt feltehetően az alapanyagok ára is mérséklődik. Baj csak akkor van, ha az optimista iparági szereplők által őszre várt újabb keresleti hullám nem köszönt be. Ez esetben ugyanis a drasztikusabb áresés lehetőségét sem lehet kizárni. Ezt erősítheti, hogy Kínában tavaly ismét látványosan, több mint 22 százalékkal nőtt az acélipari termelőkapacitás, mi több, 2005 eddigi hónapjaiban az acéltermelés is emelkedett, és mára Kína nettó exportőrré vált. Ráadásul sokan az ottani túlfűtött gazdaság lassulásáról beszélnek. Mint ismert, az acélárak robbanásában leginkább a hatalmas kínai kereslet játszott katalizáló szerepet.

A 2003/2004 fordulóján mintegy 60 milliárd forintos adósságának konszolidációján áteső Dunaferr-csoport elmúlt másfél éve azonban annyira jól sikerült, hogy a privatizációs pályázat révén birtokon belülre került tulajdonos nagyarányú fejlesztési programban gondolkodik, azaz láthatóan bízik a cég jövőjében. A Donbass-Duferco konzorcium 2003 decemberében 444 millió forintért vásárolta meg a Dunaferr Rt. állami részvénycsomagját, ám egyúttal átvállalta és átstrukturálta a hitelállományt is, emellett pedig a pénzügyi helyzet stabilizálása végett 17,3 milliárd forintos tőkeemelést hajtott végre. Sőt, öt évre vállalta a létszám megtartását is.

FEJLESZTÉSEK. Bár az utóbbi pár hónap világpiaci tendenciái kedvezőtlenek a dunaújvárosi cégcsoport számára, a várható fejlesztések meglehetősen látványosak, annak ellenére, hogy a kilencvenes évek végén tervezett, több mint 100 milliárd forintos áttérés az elektroacél gyártásra, azaz a teljes technológiaváltás lekerült a napirendről, ezt ugyanis nem vállalta a magánosításkor az új tulajdonos. Ugyanakkor a jelenlegi gyártásban meglévő lehetőségek sokkal jobb kihasználása valósulhat meg a következő hat évre előirányzott 275 millió eurós, azaz 70 milliárd forintos fejlesztésekkel – derült ki Sushil Trikha szavaiból. A fejlesztési tervekben körülbelül 15 százalékos eszköz alapú megtérüléssel (ROA) számolnak. A privatizációs pályázatban vállalt nagyarányú beruházás a Dunaferrt a mainál sokkal jobb helyzetbe hozza: tisztább, azaz jobb minőségű acéltermékekkel léphet a cégcsoport az ezt el is váró európai vevők elé. A speciális termékek gyártásba vételével pedig a mainál komolyabb szerephez juthat a csoport az autóipari beszállítások terén.

Addig azonban sok víz lefolyik még a Dunán. Jelenleg a Dunaferr újabb alapos átszervezésére és hatékonyságjavítására koncentrál a frissen kinevezett cégvezetés. A vezérigazgató önkritikusan, szemléletes példaként említette, hogy miközben 1,6 millió tonnányi készterméket gyárt a vasmű, addig a sok cégre szabdalt struktúrában 13 millió tonnányi (!) anyagmozgatást mutattak ki. Az ilyen és ehhez hasonló gazdaságtalan működést csak radikális átszervezéssel lehet racionalizálni. Hasonlóan komoly lépéseket sürget az új tulajdonos konzorcium a többi folyamat kapcsán is. Talán a legfontosabb azonban a termelésben előbbre lépni. Miként a vezérigazgató leszögezte: az alapanyaggyártás felől a késztermékek gyártása felé kell elmozdulni. Az eddigieknél nagyobb hangsúlyt kap a magas hozzáadott értékű termelés, ezen belül a nagyobb nyereségtartalom mellett gyártható bevonatos, felületkezelt, illetve könnyűacél termékek irányába kell alapvető lépéseket tenni. Minthogy azonban az acélpiaci körülmények ismét kedvezőtlenné válhatnak, csak remélni lehet, hogy az időben elvégzett fejlesztések jó befektetésnek bizonyulnak majd.