Emelkedéssel reagált a tőzsdén a BorsodChem (BC) részvénye arra, hogy a társaság a várakozásoknál kedvezőbb első negyedéves gyorsjelentéssel rukkolt elő. Ez eddig normális reakciónak tűnt, csakhogy a drágulás igen szerény mértékű volt, nem tartott tovább fél óránál, ráadásként pedig jókora esés követte. A vegyipari cég árfolyamának elmúlt hetekben tapasztalt alakulása a legszemléletesebb példája a tőzsdei hangulatváltozásnak – a papír az év elején néhány hét alatt 2000 forint alól száguldott fel 2700 fölé, a múlt hét végére azonban a kitűnő eredmény ellenére is visszaadták szinte a teljes idei árfolyamnyereségüket a BC-részvényesek.
BORÚS IDŐK. Igen kedvezőtlen tőzsdei hangulatban zárult tehát a negyedéves beszámolási szezon, s a befektetőket ezúttal a cégeredmények sem tudták feldobni. Természetesen a BC mellett akadtak más, kifejezetten jól teljesítő társaságok is, ám jó néhány elmaradásról is értesülhettünk. Egy biztos: a magyar cégek profitnövekedési dinamikája ma már messze nem olyan vonzó, mint tavaly ilyenkor volt. Az elmúlt évben a mérsékelten optimista nyereségvárakozások folyamatosan javultak, az elemzők egyre csak emelgették a Molra és az OTP-re vonatkozó becsléseiket. Most ennek nyoma sincs, a bankkal kapcsolatban az elmúlt hetekben inkább a várakozások szerény visszafogása, az olajcégnél pedig a bizonytalanság növekedése volt jellemző. Befektetői szemmel nézve már-már komolytalannak tűnik például az, hogy ugyanazokból a számokból kiindulva az egyik elemző 19 ezer, egy másik pedig 13,2 ezer forintos célárat állapít meg a Mol-részvényekre – ez alapján természetesen vételi, illetve eladási javaslattal.
A két vezető blue-chip közül a Mol kedveskedett befektetőinek szebb számokkal, szinte minden szempontból rendkívül jó negyedévet zárva. Újabb nagy rekord az üzemi és a nettó profit szintjén (mintegy 10 százalékkal felülteljesítve a várakozásokat), kitűnő iparági környezet, szép számok a vegyipari szegmensből és a gázüzletből – ennél többet aligha lehetne várni. Az árfolyam azonban minderre egy méretes eséssel reagált, mivel a piac köszönte szépen a dicső múltat, s ezúttal is inkább előre tekintett. Hiába magyarázta a Mol vezetése, hogy a kedvező iparági környezet fennmaradására számít, az olajár aktuális esése azt üzente a befektetőknek: jobb félni, mint megijedni. Az olajcégeket elérő világméretű eladási hullámból a magyar társaság sem tudott kimaradni.
Az OTP esetében az elkényeztetett piac megszokta, hogy az eredmény meghaladja a várakozásokat. Most viszont olyan pletykák terjengtek, hogy elmaradás várható, így az árfolyam esett is szépen a számok megjelenése előtt. Az OTP 38,3 milliárdos negyedéves profitja végül is pontosan megfelelt a megelőző hetekben kicsit csökkentett várakozásoknak, ám ez a tőzsdét nem tudta fellelkesíteni. Hiába muzsikál kitűnően a bolgár leánybank – a DSK – és az OTP Jelzálogbank is, a csökkenő kamatszint nyomán megállt a nyereség legfőbb korábbi forrásául szolgáló kamatmarzs bővülése. Az OTP a díj- és jutalékbevételek 40 százalékos emelkedésével kárpótolta magát, aminek ismeretében valószínűleg nem a részvényesek lesznek azok, akik felteszik a kérdést: ugye nem az ügyfelekkel fizetteti meg a bank a kormány által bevezetett különadót? Az biztosnak látszik, hogy az OTP az idén már nem lesz képes a tavalyihoz hasonló ugrásszerű eredménybővülést elérni, de a kétszámjegyű növekedés továbbra sincs veszélyben, sőt inkább a 20 százalékot közelítheti a tempó. Ezt azonban a piac egyáltalán nem értékeli, a papír már több mint 20 százalékot esett a csúcshoz képest. Noha Spéder Zoltán OTP-alelnök – aki három hónappal ezelőtt a száguldó profit és árfolyam láttán még a tőzsdei áremelkedést jelképező bikás pólóban fogadta a sajtó képviselőit – nem öltött medvés felszerelést, a 20 százalékon túli esés a börzén már kimeríti a korrekció fogalmát, sőt azt sokan inkább a besszpiac előjelének tekintik.
CSALÓDÁSOK. A másik két blue-chip társaság, a Richter és a Matáv eredményessége sem tért el nagymértékben attól, amit a szakértők vártak. A gyógyszergyár lassú, stabil növekedésének jót tett a kiemelkedő FÁK-piaci értékesítés, a Matávnál viszont továbbra is az látszik, hogy a vezetékes üzletág szűkül, ráadásul már a mobil is csak minimálisan nő. A piaci hangulaton az sem tudott érdemben javítani, hogy a második vonal éllovasai kitűnő eredményt hoztak: a már említett BC mellett az Egis számait is elégedetten mustrálgathatták az elemzők és a befektetők. Szerencsére legalább az érintett, tehát az Egis emelkedni tudott a kirobbanó eredmény után. A kisebb cégek közül némi csalódást keltett a Danubius, a Synergon és a Démász, nagyobbat a Graphisoft (utóbbiról részletesen lásd írásunkat a 72. oldalon). Az FHB vártnál kissé jobb profitjával, a Pannonplast pedig kisebb veszteségével hívta fel magára a figyelmet.
Azt gyakran hallhatjuk, hogy középtávon már a fundamentumok határozzák meg az árfolyamokat. A gyorsjelentésekre adott piaci reakciókból viszont azt is újra leszűrhettük, hogy rövid távon van ennél fontosabb tényező: mint láthattuk, önmagában az senkit sem érdekel, hogy 20 százaléknál nagyobb mértékben nőtt a tőzsdei A kategóriában szereplő cégek profitja, mint ahogy az sem, hogy az egész évet tekintve is kétszámjegyű lehet a bővülés. Az, hogy az európai átlagtól továbbra is elmarad a magyar cégek értékelési szintje, úgyszintén közömbösnek tetszik. A kedvező piaci reakcióhoz ugyanis még legalább három dolog kellene: pénz, pénz és pénz. Ebből viszont most nincs. A BUX grafikonja az elmúlt egy évben szinte kopírozta a feltörekvő piaci alapokba történő pénzáramlásról szóló görbét, s nincs ez másként az elmúlt hetekben sem. A legfrissebb összesítésekből is az derül ki, hogy az alapokból lassan, de folyamatosan távozik a pénz, így az alapkezelők ha akarnának sem tudnának miből részvényt venni. A piacot meghatározó „nagyfiúk” – két év kockázathajkurászás után – most félnek. Szinte visszabukták két hónap alatt azt, amit az év elején megnyertek, s miközben hozamot kell felmutatniuk, kockáztatni már egyre kevésbé akarnak. Főleg azt követően, hogy a dollár váratlanul meredek erősödésbe fogott, leértékelve a feltörekvő piaci befektetéseket is. Miután a hazai tőzsdei trendet közel 90 százalékban a külföldi nagybefektetők határozzák meg, a jelenlegi piaci helyzetben szinte az lett volna a meglepő, ha a kedvező eredményekre pozitív válaszreakciót tudott volna mutatni a börze. Sajnos ma ki lehetne akasztani a tőzsde bejáratára a képzeletbeli táblát: az emelkedés pénz hiányában elmarad.