Nem fújják vígan a dalt a Magyar Állami Operaház művészei, amióta tudják, hogy a ház népszerű vezetője, Szinetár Miklós június 1-jétől nem igazgatja tovább az intézményt. A neves rendező másodszor távozik a dalszínház főigazgatói székéből. A ház fenntartójával, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának (NKÖM) vezetőivel lefolytatott békés egyezkedés során azonban ezúttal maga döntött úgy, hogy két felvonás elég a színidirektor szerepéből. Ennek egyik oka, hogy Szinetár kevesli a fenntartó szerv évről évre kiszámíthatatlan mértékben csökkenő, immár a működést ellehetetlenítően alacsony támogatását (lásd külön). Másrészt szakmai vezető létére nem akar a forintokat ide-oda csoportosító pénzügyi szakemberként bűvészkedni a rendelkezésre álló csekély összeggel.
Az Operahaz Andrássy út felől. Milliárdok hiányoznak.
KIFIZETETLEN SZÁMLÁK. „Az intézmény igazgatását 2002-ben 6,5 milliárd forintos állami támogatással vettem át, ez az összeg az inflációt, a közüzemi áremelést beszámítva ma 7,3 milliárd forint lenne, mégsem ennyi” – panaszkodik a távozó igazgató, aki sirámai között megemlíti, hogy az idén a kezdetben megítélt 4,5 milliárd forintos támogatást csupán 1,8 milliárd forinttal tornázta föl az állam. Ez utóbbi összegből is 300 millió forint csak jövőre lesz lehívható, ami azért aggasztó, mert a direktort ellepik a kifizetetlen számlák. „Nem értek egy más típusú operához, nincs se fantáziám, se kedvem valami vad reformhoz” – mondja Szinetár, aki tudja, a ház fenntartói az intézmény finanszírozási politikájában reformokat sürgetnek. Annak ellenére sarkallják az operát hatékonyabb és forintokban mérhető piacgazdasági szemléletű vezetésre, hogy mindez jórészt jelenleg is fennáll: a társulat előadásai sikeresek, a bevételek emelkednek, a nézőszám pedig tavaly az azt megelőző évadhoz képest százezerrel nőtt.
Noha a háznak tényleg vannak saját bevételei, azok mégsem járulnak hozzá nagymértékben a fenntartáshoz, a saját bevételek ugyanis tavaly sem sokkal haladták meg az egymilliárd forintot. Az önerőből szerzett összegek tetemes részét a jegyárbevételek teszik ki (lásd külön). Mindezzel megtoldva az állami támogatást, a rendelkezésre álló összeg világmegváltásra továbbra sem elég, figyelembe véve, hogy Szinetár szerint alsó hangon is körülbelül 7,5 milliárd forintból lehetne működtetni a házat. Ezt a véleményét tárta a szaktárca elé akkor, amikor a tervezett idei támogatás felülvizsgálatát végezte a minisztérium, ami miatt tárgyalóasztalhoz kényszerültek az érintettek. S bár az összeget végül nem nyirbálták meg – 6,3 milliárd forint maradt -, Szinetár lemondott. Nem kívánt elindítani egy olyan többéves reformsorozatot, amely a támogatás érintetlenül hagyásának feltétele volt, pláne, hogy a szerződése szerint csak egy éve lett volna hátra az igazgatói poszton.
ÖNÁLLÓAN. „Az igazgató kiválasztása a május 16-ával kiírt pályázat után kezdődik meg” – mondta lapunknak Benedek András, a NKÖM közigazgatási államtitkára. Tájékoztatása szerint a tárca olyasvalakit látna szívesen az Operaház élén, aki képes lenne gazdasági alapon működtetni az intézményt, s nem az államtól várná a segítő jobbot. Az ideális jelölt piacgazdasági alapokra helyezné a dalszínház működését. Például létszámcsökkentéssel próbálná elérni, hogy a személyi ráfordítások ne haladják meg több mint háromszorosan a dologi kiadásokat. Emellett karcsúsítaná a repertoárt, emelné a jegyárakat, javítana a ház kihasználtságán, racionalizálná a közalkalmazottak számát, a beszállítói kört, vagyis mai, professzionális menedzsmenttechnikákkal oldaná meg a hagyományok továbbvitelét, illetve azt a feladatot, hogy az Operaház sokkal inkább a saját, semmint az állam lábán álljon.