Az érettségi botrány

nem ott kezdődött, amikor valakik kiszivárogtatták a magyar, majd a matematika írásbeli tételeit az interneten. Reformmal kísérletezik az idén a tárca a középfokú oktatásban is, s a megszokottól való eltérés rendszerint magában hordozza a bukdácsolás kockázatát. Bármekkora igyekezettel készítették is elő az Oktatási Minisztériumban az átállást, csak az jött ki belőle, hogy a kétszintű rendszerben [...]

nem ott kezdődött, amikor valakik kiszivárogtatták a magyar, majd a matematika írásbeli tételeit az interneten. Reformmal kísérletezik az idén a tárca a középfokú oktatásban is, s a megszokottól való eltérés rendszerint magában hordozza a bukdácsolás kockázatát. Bármekkora igyekezettel készítették is elő az Oktatási Minisztériumban az átállást, csak az jött ki belőle, hogy a kétszintű rendszerben matúrázók a felvételinél hátrányba kerülhetnek a még a régi rendszer szerint vizsgázókhoz képest.

A konfliktushelyzet tehát adott volt, s jó ideje ismert. Nem feltétlenül kell politikai indíttatást sejteni a mögött, hogy egyesek erős késztetést érezhettek az esélyek kiegyenlítésére. Annál is inkább, mivel a beindult nyomozás első eredményei eléggé érdekesek: tucatnyi iskolában idő előtt bontották fel a tételcsomagokat. Innentől kezdve pedig a kérdés úgy merül fel: vajon csak a gyatra internetpenetrációnak „köszönhetően” sikerült korábban elkerülni a mostanihoz hasonló országos botrány kirobbanását? Illetve csak azért derültek ki a dolgok ezúttal ilyen széles körben, mivel a megelőző években nem volt hasonlóan kiterjedt ellenőrzés – nyomozás – az érettségik körül? (Jóllehet a pletykák eddig is terjedtek, még ha a szaktárcánál el is hessegették azokat.)

Valakinek vissza kellene adnia – ha nem is az érettségijét, de a hivatalos megbízatását. A kétszintű rendszer célját és értelmét amúgy is sokan megkérdőjelezik. Nemcsak politikai ellenlábasok, de olyanok is, akik elbizonytalanodtak az oktatási rendszer toldozgatásának átgondoltságát, tervszerűségét illetően. A zökkenőmentes, sima átállás rácáfolhatott volna azokra, akik a kezdeményezésekben csak a növekvő káosz jeleit fedezik fel. Nem így történt, hanem az bizonyosodott be, hogy ha valami, akkor az érettségi tételek terjesztési-terítési láncolata valóban megérett a reformra. Ahogyan a pótvizsgák felgyorsult folyamata mutatja: léteznek megoldások. Így azonban az új rendszerre való áttérésből csak a botrány emléke marad meg. Ezért vállalni illenék a felelősséget, még akkor is, ha a tételek kiszivárogtatásával egyeseknek pont ez lett volna a szándékuk.