Borpult

Etyeki Sauvignon blanc, 2003; Etyeki Pinot noir, 2004; Etyeki Cuvée, 2004 Etyekről sokszor szóltunk kis rovatunkban, mert kedveljük a szép szavakat és savakat, mert van egy pár komoly pincészet itten, és mert Pesttől néhány versztányira van, többet kéne használni.E tekintetben történik valami, a tavaszi-őszi nagy etyeki heje-hujázásokon tízezrek hullámzanak a pincék között, folytonossá kéne tenni [...]







Etyeki Sauvignon blanc, 2003; Etyeki Pinot noir, 2004; Etyeki Cuvée, 2004

Etyekről sokszor szóltunk kis rovatunkban, mert kedveljük a szép szavakat és savakat, mert van egy pár komoly pincészet itten, és mert Pesttől néhány versztányira van, többet kéne használni.
E tekintetben történik valami, a tavaszi-őszi nagy etyeki heje-hujázásokon tízezrek hullámzanak a pincék között, folytonossá kéne tenni Etyek használatát. Amihez persze több marketing, azaz pénz, valamint több jó bor kéne. A két borfesztivál (most hétvégén lesz a tavaszi) szuper, kicsit túl sokan is rákattannak az etyeki és az egész országból idesereglő borokra. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere, az obligát kézműves foglalkozásoktól és bábelőadásoktól és nemzetiségi művészegyütteseken és keszegsütésen át az etyeki sváb bennszülöttek kung-fu csapatának bemutatójáig és a jazzig. És persze a legjobb borászok az országból, tényleg.
A nagyobbakról tehát (Nyakas pince, Etyeki Kúria és Törley) már sokszor szóltunk, most néhány kisebb versenyzőt állítunk a Borpultra, egy fehéret, egy rozét meg egy vöröset. Az Etyeki Sauvignon blanc 2003 Etyek felélesztésében főszerepet játszó Rókusfalvy bora, tavaly azt írtuk róla, hogy „még némi csiszolásra szoruló vizuális megjelenés és illat” jellemzi, nos, az idő elvégezte a csiszolást, a három közül ez a legegyértelműbb, letiszult képlet világos szalmasárga színével, kicsit zárt, de tiszta illatával, mely nem mutatja markánsan az ismert etyekies-sauvignonos illatot, és szép fanyar savai vannak. E fanyar savak alkotják a három bor közös nevezőjét, így ezekre támaszkodik a Gombai és fiai pince kicsit téglás színű rozéja, mely nem elég gyümölcsös és intenzív illatú, és összbenyomásában a frissesség fogalmát talán nem maradéktalanul kimerítő bornak tűnik.
A vörös a Kattra pincében készült, az Etyeken terjedő, izgalmas pinot noir egyik képviselője, telt illata kicsit rurális, karaktere könnyed, a barrikolásból csak a kellemes tannint érezhetni benne, a szép újhordót nem és ismét a jó kis fanyar savakat. Egy szó, mint száz, könnyű, jó ivású, nem túl bonyolult borok ezek, melyek tehát még nem merítették ki az etyeki borászkodásban rejlő lehetőségeket. Tessék közelebbről bevizsgálni őket és a hét végén az etyeki pincékbe sereglő társaikat az ország minden tájáról.