Szociális alapon?

Beperli a magyar államot három vasi falu – Rádóckölked, Nagykölked és Harasztifalu –, mert a polgármestereik úgy tartják, településüket hosszú évek óta indokolatlanul diszkriminálja az állam. Ez idáig azért nem indulhattak a hazai szennyvízkezelési pályázatokon, mert 2 ezer főnél kevesebb lakosú falvakként el voltak zárva az ilyen célú állami támogatástól. Abban reménykedtek, hogy majd uniós forrásból sikerül pénzt szerezniük a csatornázásra, ám újra elestek a lehetőségtől, ezúttal egy 2003-as kormányhatározat miatt, amely 2015-ig újfent kizárja őket e lehetőségből.

Nemcsak a három Vas megyei falu tanulmányozza elégedetlenkedve a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) részét képező Regionális Operatív Program (ROP) kiírásait. Több, a Figyelő által telefonon megkeresett polgármester is elpanaszolta, hogy saját fejlesztési elképzeléseiket sehogyan sem tudják az NFT pályázati kiírásaiba illeszteni.

Tárcák túlsúlya Nem tudott megállapodni a két kormánypárt a regionális területfejlesztési tanácsok (rtt) összetételében a területfejlesztési törvény legutóbbi, most júniusi módosításakor, így azokban továbbra is központi közigazgatási többség érvényesül. A területfejlesztési célú források elosztásával, helyi gazdasági kezdeményezések felkarolásával, koordinálásával, uniós pályázatok generálásával és menedzselésével foglalkozó munkaszervezetekben – a megyei jogú városok, kistérségek és a megyék delegáltjaival szemben – messze többséget alkotnak a minisztériumok képviselői. Az MSZP azt szerette volna elérni, hogy a központi közigazgatás helyett a megyei és régiós szervezetek küldöttei kerüljenek túlsúlyba, amit azonban az SZDSZ megvétózott. Első hallásra érthetetlen, hogy a magát liberálisnak valló kormánypárt miért „tett keresztbe a szubszidiaritás elvének”, miért akadályozta meg a helyi erők térnyerését. Wekler Ferenc szabad demokrata országgyűlési képviselő a Figyelő megkeresésére úgy reagált: a szocialisták a hatáskörök és érdemi döntések tekintetében kiüresedő megyék MSZP-s elnökeit szerették volna pozícióba ültetni, amellyel nyilvánvalóan átpolitizálódott volna a regionális fejlesztési tanácsok működése. „Másfelől szakmailag sem indokolt, hogy a Regionális Operatív Programot kezelő tárcákat kizárják a döntéshozatalból, ott a helyük a tanácsokban” – hangsúlyozta Wekler. Nem volt vita viszont a kistérségek megerősítésében, így még 2004-ben mind a 168 kistérségben fejlesztési tanácsok jönnek létre, s ehhez 1,8 milliárd forintot biztosít a költségvetés. A cél az, hogy a kistérség mint a legkisebb területfejlesztési egység a lehető legfelkészültebben vegyen részt a fejlesztésekben és a felzárkóztatásban.

HÚZÓERŐ. Eközben kormányzati oldalon abszolút sikerként értékelik az uniós pályázati startot. Valóban nagy érdeklődés övezi a ROP pályázatai ablakait, június 18-áig mintegy 480 projektet nyújtottak be, közülük 123-at – 25 milliárd forintos támogatási igénnyel – már be is fogadtak (a többit sem utasították el, még tart az értékelésük). Véglegesen 54 pályázatot bíráltak el, s 2 híján valamennyit támogatásra alkalmasnak is találták. A projektgazdákkal már augusztusban szerződést kötnek. (A ROP keretében 2004 és 2006 között összesen 121 milliárd forint fejlesztési forrás áll rendelkezésre, a várható uniós és társfinanszírozási összegnek kevesebb mint egytizede.)

Láthatóan a pénzek lehívását a pályázatok száma és minősége nem akadályozza. A régiófejlesztési szakértők viszont már most kétségbe vonják, hogy a beruházások valóban húzóerőként hatnak majd az elmaradott térségekre. (A legtöbben gyermekintézmények és utak fejlesztésére kértek pénzt.) A Figyelő által megkérdezett szakértők úgy vélik, a ROP intézkedéseinek többsége nem igazán szolgálja a területi kiegyenlítődést, s még ha van is ilyen cél a programban (például helyi foglalkoztatási kezdeményezések, vagy a „barnamezős” területek rehabilitációja), a települések kevéssé élnek a lehetőséggel.

A legnagyobb gondnak azonban azt tartják, hogy mivel egyetlen NFT, s azon belül egyetlen ROP készült, az abban megjelölt célok nem alkalmasak arra, hogy a helyi specifikumokhoz igazodó fejlesztési pályázatokat írjanak ki. Vitatják a pénzek allokálását is: a fejlesztési tervben a ROP számára elkülönített 121 milliárd forint 75 százaléka ugyanis a négy legfejletlenebb – az észak-magyarországi, az észak-alföldi, a dél-alföldi és a dél-dunántúli – régióba megy, függetlenül a készülő pályázatok számától, tartalmától, s a helyi gazdasági aktivitástól. „A keleti, észak-keleti országrészek évi 7–8 milliárd forintra pályázhatnak, míg a nyugati, észak-nyugati régiók csupán 2,5 milliárdra” – mutat rá a különbségre Győrffy Gábor, a Nyugat-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség igazgatója, aki nem a keleti régiók számára elkülönített forrást tartja soknak, hanem fejlettebb nyugati megyékbe érkezőt kevésnek. Ez az összeg legfeljebb egyetlen nagy beruházásra, például egy szennyvíztisztító, vagy mondjuk (mai áron számolva) 1,5 kilométernyi autópálya megépítésére elegendő.

Ekkora összegből látványos, GDP-t növelő fejlesztések aligha indulhatnak, sőt, ez a pénz ahhoz is kevés, hogy helyi gazdasági kezdeményezéseket indítsanak el, vagy tartsanak lendületben. Más szakértőkkel együtt Győrffy úgy tapasztalja, hogy a ROP-ot „maradékelven” állították össze: azokat a fejlesztési célokat „rakták ide”, amelyek nem illeszkedtek a többi operatív programba. De mint ahogy a falu szélén lévő középkori vár felújításával sem oldódik meg a roma integráció, vagy a helyi munkanélküliség, ugyanúgy az iskola, óvoda, vagy a polgármesteri hivatal kifestése sem generálja a GDP emelkedését. „A jelenlegi támogatáspolitika azért nem tartható fenn hosszú távon, mert a fejlettnek nevezett régiók gazdasága is csupán 10–15 évre nyúlik vissza, dinamizmusuk nem olyan stabil, hogy megrázkódtatás nélkül éljék túl, ha éveken át a szükségesnél kevesebb infrastrukturális és direkt gazdaságfejlesztési forráshoz jutnak” – magyarázza Győrffy.

KETTŐS CÉL. Tény, hogy nagyon finom egyensúlyozással lehet a ROP-ban deklarált kettős célt – az ország növekedését és az elmaradott régiók felzárkóztatását – egyidejűleg megvalósítani. Amennyiben az állam kizárólag az előbbire koncentrál, akkor az ügynökség igazgatója szerint az uniós források nagy része térségi szociális támogatássá degradálódik, s az 1970-es évekbeli fejlesztési politika él tovább. Ha külsődleges kritériumok, pusztán az alacsony GDP-mutatók alapján „folyatnak” milliárdokat egyes térségekbe, miként az éveken át történt Borsodban vagy Szabolcsban, érdemi belső folyamatok aligha indulnak meg. „Tökéletes példa erre, hogy több helyen is építettek új ravatalozót az elmúlt években, csakhogy már nincs, akit kivigyenek oda, mert elnéptelenedtek a falvak” – említ Győrffy bizarr, ámde nagyon is valóságos példát.

„Hogyne hallottam volna ezekről a kritikákról!” – reagál a Figyelő megkeresésére Nagy Sándor területfejlesztési politikai államtitkár. Érvelése szerint a polgármesteri hivatalok, óvodák, iskolák felújítása (amelynek hasznosságát hiba lenne vitatni) valóban csekély hatást gyakorol a GDP-re. „Éppen annyit, amennyit a kőműves brigád tiszta jövedelemként megtermel” – fogalmaz Nagy. Ám az uniós támogatásokból megvalósuló beruházások nem szükségképpen hatnak direkt módon a gazdasági fejlődésre.
Mindenesetre a kritikák nem maradtak hatástalanok, s a most készülő, rövidesen a kormány elé kerülő új területfejlesztési és támogatáspolitikai koncepció, éppen a megfogalmazott elvárásokra tekintettel, új alapokra helyezi a támogatáspolitikát. „Bizonyos szabályok változnak, s a következő ciklusban már több pénzre számíthatnak a fejlett régiók is” – közölte Nagy Sándor. Szerinte azonban szükség van a felzárkóztató politikára, hogy a hátrányos helyzetű térségek jövedelem-felhasználó pozícióból jövedelemtermelői pozícióba kerüljenek. „Ellenkező esetben a leszakadt régiók visszahúzzák a centrumokat” – figyelmeztet az államtitkár.

ÖNÁLLÓSÁG. A hét magyarországi fejlesztési régió elnöke azt sürgeti, hogy a következő, 2007–2013-as EU pénzügyi tervezési ciklusra szervezetileg és forrás tekintetében is erősítsék meg a regionális fejlesztési tanácsokat, hogy a következő NFT-ben már önálló programkészítő és forráselosztó szervezetekként jelenjenek meg. Ehhez már a 2005-ös költségvetési törvényben rendelkezni kell a fejlesztési források decentralizálásáról. A régióelnökök indoklása szerint 2007 és 2013 között előreláthatólag a jelenlegi uniós támogatások hétszerese áll majd rendelkezésre, amit csupán a minisztériumokból vezérelve, „távirányítással”, nem lehet hatékonyan felhasználni. A 2004-es állapot szerint a régiók összesen 40 milliárd forint fejlesztési célú pénzt oszthatnak el, holott az EU a szubszidiaritás elvéből kiindulva azt preferálja, ha a döntések – a régiók specifikumaihoz és szükségleteihez igazodva – helyben, az érintettekhez minél közelebb születnek.

Mivel a területfejlesztési törvény legutóbbi, június végi módosításakor nem sikerült a fejlesztések megvalósításához a legalkalmasabb szervezeti kereteket megteremteni, a témát a kabinet továbbra is napirenden tartja. (Az MSZP és SZDSZ között feszülő ellentétről lásd külön írásunkat.) Nagy Sándor szerint a kormány a kétharmados közigazgatási reformtól elválasztva, a területfejlesztési törvény módosításával kívánja alkalmassá tenni a régiókat és a kistérségeket az uniós támogatások fogadására, s azt reméli, hogy már a 2005-ös költségvetésben önálló fejezetben jelennek meg a régiók.