| Orosz olajmunkás. Gazdag ország szegény lakói. |
Amikor manapság Oroszországban a gazdagok és a szegények között mélyülő szakadékról esik szó, sokan hajlamosak harsány kijelentésekre. “Adják vissza a népnek a nemzet vagyonát!” – dörögte egy ellenzéki kampányszlogen a tavaly decemberi parlamenti választásokat meg-előzően. “Oroszország egy gazdag ország, a lakói mégis szegénységben élnek” – fogalmazódott meg a vád egy másikban. Az az ágazat pedig, amelyik minden másnál dühödtebb indulatokat képes kiváltani az emberekből, nem egyéb, mint az olajszektor. Oroszország egyik elsődleges jelentőségű iparágának fő “bűne”, hogy néhány oligarchából multimilliárdost csinált. “A lakosság úgy véli, nem igazság, hogy emberek egy maroknyi csoportja dollármilliárdokra tett szert pusztán az ásványkincsek kiaknázása révén, miközben a nép fele végképp elszegényedett” – állapítja meg Szergej Glazjev, annak a Rogyina (Haza) elnevezésű új, baloldali nacionalista párttömörülésnek a társelnöke, amely nem kis mértékben annak köszönhetően jutott 36 parlamenti mandátumhoz a választásokon, hogy azt ígérte: az olajtársaságok profitját szociális célokra fordíttatja.
Az olajszektor messze Oroszország legnagyobb adófizetője, amely a nemzeti költségvetés mintegy egyötödét adja. A márciusi újraválasztására készülő Vlagyimir Putyin elnöknek azonban nem csupán a büdzsé érdekeire, hanem a Rogyina-féle politikai erőkre is oda kell figyelnie, ha meg akarja őrizni jelenlegi 80 százalékos népszerűségi mutatóit. Így nem csoda, hogy egyre több jel utal arra: a Kreml szeretne az eddigieknél jóval több pénzt kisajtolni az olajcégekből. Egy decemberi tévényilatkozatában Putyin kiállt az ágazat adóinak növelése mellett, arra alapozva, hogy az olajtársaságok az elmúlt időszak magas világpiaci árainak köszönhetően már jó ideje “szuperprofitra” tesznek szert. Alig telt el néhány nap, és a Yukos címére egy 3,5 milliárd dolláros számla érkezett – az ország első számú olajvállalata állítólag ekkora összegű adó befizetését mulasztotta el 2000-ben. A fizetési felszólítás előzménye, hogy a hatóságok – szintén adócsalás vádjával – még október végén letartóztatták Mihail Hodorkovszkijt, a társaság azóta posztjáról leköszönt vezérigazgatóját.
FENYEGETETTSÉG. Amikor a kormányzat egy évvel ezelőtt először tett javaslatot arra, hogy mintegy 3 milliárd dollárral megnövelné az olajszektor adóbefizetéseit, az érintett vállalatok minden befolyásukat latba vetve gátolták meg a törvény életbe lépését. Ám amióta Hodorkovszkij rács mögött várja, hogy döntsenek a sorsáról, az olajlobbi látványosan meghunyászkodott. A törvényhozók például már megtiltották az ország régióinak, hogy különböző kedvező adókulcsokkal járjanak a náluk bejegyzett társaságok kedvében. Egyedül ennek a kiskapunak a bezárása előreláthatólag mintegy 2 milliárd dollárral növeli az idén a régiók adóbevételeit.
Moszkva most minden jel szerint eltökélte, hogy 2,5 milliárd dollárral még ennél is többet vesz ki az ágazatból. Ebből 1,5 milliárd az olajkitermelésre vonatkozó adószabályok újrafogalmazása segítségével válik elérhetővé, a maradék pedig annak révén folyna be az államkasszába, hogy amikor az olaj világpiaci ára meghaladja a barrelenkénti 25 dollárt, a jelenlegi 40-ről 60 százalékra emelik az exportot sújtó vámot. “Csak a szuperprofitot adóztatjuk meg, a normál nyereséget nem” – szögezi le Szergej Satalov pénzügyminiszter-helyettes. “Amennyiben az olajár 23 dollár alá megy, gyakorlatilag nem nő a vám” – teszi hozzá.
Egyes közgazdászok mindazonáltal attól tartanak, hogy az intézkedésnek lesznek “káros mellékhatásai”. Az olajszektor cégei az elmúlt időszakban évi 8-10 milliárd dollár körül invesztáltak a kitermelés fejlesztésébe. “Ha meredeken megugranak az adóterhek, az olajtársaságok visszafogják a beruházási programjaikat” – jósolja Mihail Zadornov parlamenti képviselő, volt pénzügyminiszter. Egy 2-3 milliárd dolláros adóemelést mindazonáltal Zadornov és más szakértők is készek elfogadni. “Az adóemelés alighanem rossz hír a részvényeseknek, de nyilvánvalóan jó hír Oroszországnak” – állítja Roland Nash, a moszkvai Renaissance Capital befektetési bank vezető stratégája. Az új költségvetési bevételek révén ugyanis véleménye szerint lehetővé válik az egyelőre túlságosan is az olaj- és gázipari szektortól függő orosz gazdaság diverzifikálása.
HOZZÁSZOKHATTAK. Igazság szerint az olajtársaságok sem különösebben nyugtalanok. “Nem látjuk jelét, hogy bármi is fenyegetné az üzleti tervünket” – hangsúlyozza Marina Dracseva, a tyumenyi TNK és a British Petroleum vegyes vállalata, a TNK-BP szóvivője. Tény, az ágazat szereplőinek már hozzá kellett szokniuk az adók emelkedéséhez. A Renaissance Capital becslése szerint a legnagyobbak – a Yukos, a Lukoil, a Szibnyefty, a Szurgutnyeftyegaz és a Tatnyefty – 2003-ban 18,4 milliárd dollárnyi regionális és szövetségi adót fizettek be a helyi és a központi költségvetésekbe. Ez az összeg 2000-ben még csupán 8,2 milliárd dollár volt. A szóban forgó vállalatok ma nagyjából a nyereségük 60 százalékát fizetik be adó formájában, ami a Brunswick UBS moszkvai befektetési bank szerint körülbelül megfelel a világban általános szintnek, ám jócskán hagy teret a társaságok ölébe hulló, váratlan profit megadóztatására.
Az olajtársaságok vezetőit a terhek ilyetén növekedésénél sokkal jobban nyugtalanítja, vajon felelősségre vonják-e őket azoknak az adózási kiskapuknak a használatáért, amelyekről eddig azt hitték, hogy törvényesek. A Kreml váltig nyugtatgatja őket, hogy nincs ok a pánikra. “A hatóságok korrekcióról beszélnek, nem egy átfogó konfiskálásról” – magyarázza Igor Nyikolajev, az FBK tanácsadó cég stratégiai elemzésekkel foglalkozó igazgatója. Amíg azonban a Yukos körül nem csitul a hullámverés, az oligarchák csak arra képesek gondolni, ki lesz a következő.