értékét, a tízezer pont meghódítását sokféleképpen lehet értékelni. Igaz, hogy az index csak néhány százalékra áll történelmi csúcsától, ám sok feltörekvő piacon már tavaly ősszel megdőlt a mindenkori maximum. A budapesti börze 20 százalékos erősödésével a legrosszabbul muzsikáló tőzsde volt a régióban.
A forgalom mostanság emelkedőben van, de meg sem közelíti a négy évvel ezelőttit. Igaz, hogy a vezető részvények háromnegyede történelmi csúcsot döntött, vagy azt közelíti, de ez a háromnegyed ténylegesen csupán három darab papírt jelent. A BUX értékét ugyanis ténylegesen a négy vezető papír ármozgása alakítja.
A magyar piac jó teljesítményéhez alapvetően három dolog kell: kedvező cégeredmények és kilátások, stabil makrohelyzet, valamint a tőzsdét éltető pénz, amely esetünkben döntően a nyugati befektetési alapok tőkéjét jelenti. Ezekbe az alapokba rekordmennyiségű pénzt pumpáltak tavaly a világ befektetői, az alapkezelők költési kényszerbe kerültek, azt kellett csak eldönteniük, hogy mely régiókat, országokat, iparágakat, papírokat súlyozzanak felül. A “leosztás” tavaly főként Ázsiának kedvezett, de jutott bőven pénz Európa unióhoz konvergáló tájaira is.
Budapest lemaradását a második számú feltétel sérülése, azaz a makropálya bizonytalansága, a gazdaságpolitikába vetett bizalom elillanása okozta. Hiába alakultak a cégeredmények igen kedvezően, szinte biztosan állítható, hogy a forintpiaci ingadozás nélkül a BUX már tavaly kényelmesen átlépett volna az öt számjegyű tartományba, és túljuthattunk volna egy sikeres Mol-kibocsátáson is.
Az elmúlt hetek eseményei mégis optimizmusra adnak okot. Miközben elfogyni látszik a lendület a világ fejlett és feltörekvő piacain, a BUX elkezdte ledolgozni lemaradását. A tőzsde jelzését lehet a régión belüli alulértékeltség csökkenéseként, vagy a rég várt részvénypiaci konvergencia feléledéseként is értékelni, a fő üzenet azonban mégis az ország iránti bizalom némi növekedése lehet.