Aknamunka

Május elseje után jó eséllyel csak Nagy-Britanniában és Írországban várják majd tárt karokkal az újonnan csatlakozó államok munkavállalóit – erre a következtetésre jutott a Figyelő 15 jelenlegi tagállamra kiterjedő nyomozása során. Három hónappal a bővítés előtt mindenesetre kevésbé biztató a helyzet, mint 2001-ben volt, amikor a felvételi tárgyalásokon megállapodás jött létre a kérdésben. Ezt követően fél tucat tagállam sietett bejelenteni, hogy a csatlakozás után azonnal megnyitja munkaerő-piacát az újak előtt. A bővítés elérhető közelségbe kerülésével látványosan lankadni látszik a fogadókészség.

HOLLAND KVÓTA. Egyes országok a tiltás helyett kvótával próbálkoznak. A holland kormány például nemrég úgy döntött, hogy a bővítést követő két évben évente maximum 22 ezer újdonsült uniós állampolgár kaphat állást náluk. Ha a munkát keresők száma meghaladja ezt a keretet, Hága felülvizsgálja liberális politikáját. A holland gazdaságpolitikai elemzőközpont ugyanakkor évente csak 5-10 ezer jelentkezőre számít a tíz új tagtól. A 22 ezres kvóta tulajdonképpen politikai kompromisszum a kormány bővítéspárti, illetve azzal szemben meglehetősen szkeptikus szárnya között, amely elsősorban a lengyelek tömeges megjelenésétől félti a munkaerőpiac stabilitását.

A nehéz gazdasági helyzet Dániában is közrejátszik abban, hogy a parlament nemrég szigorított a bejutási feltételeken, miközben nem változtatott azon az elven, hogy az új tagországok állampolgárai szabadon munkát vállalhatnak. A májusi bővítés után csak azok kaphatnak munkavállalási és letelepedési engedélyt, akik olyan állást töltenek be, amely illeszkedik a bérszabályozó rendszerbe. Ennek keretében meghatároznák, hogy az egyes munkakörökben milyen minimális bért kell fizetni. A dánok így akarják elkerülni, hogy az újdonsült EU-tagok dömpingáron bocsássák áruba munkaerejüket. További megszorítás, hogy a már tartózkodási engedéllyel rendelkező, éppen munkát kereső személyek nem részesülhetnek rögtön a szociális ellátórendszer nyújtotta előnyökből.

“A nagyvonalú szociális rendszer rovására történő visszaélések megakadályozása Svédországnak is komoly fejtörést okoz” – ismerte el a Figyelő kérdésére a svéd munkaügyi tárca egyik munkatársa. Stockholm ezek után “jóléti rendszere védelmében” a múlt pénteken szintén a korlátozások mellett döntött, noha annak idején egy szándéknyilatkozatban az elsők között tett hitet a teljes liberalizáció mellett. Bár Göran Persson miniszterelnök minapi budapesti látogatásán azt mondta, hogy hazájában tárt karokkal fogadják a magas szakképzettségű magyarokat.

Egyelőre rejtély, hogyan foglal majd állást a munkaerő-kérdésben – előreláthatóan februárban – Olaszország, amelynek munkaügyi minisztere nem lát okot a korlátozásra. “Nálunk elég sok a bevándorló, így nincs különösebb félelem az új tagországok munkavállalóitól” – mondta egy olasz szakértő.

ÉLES VÁLTÁS. Az eredetileg teljes piacnyitást ígérő tagállamok közül Spanyolország álláspontja változott meg a legradikálisabban. Bár a kormány még nem hozta meg a hivatalos döntést, egyik diplomatájuk szerint Madrid bizonyosan élni fog a kétéves korlátozás lehetőségével. A portugálok sem mondták ki még az utolsó szót, de tényként kezelik, hogy az első két évben ők is elzárkóznak majd. Megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy a két ibériai országot a földrajzi távolság sem óvja meg a keleti munkaerő beáramlásától. “Mi megyünk a spanyolok után” – közölt egy elgondolkoztató érvet egy portugál diplomata.

Más kisebb tagállamok is árgus szemekkel figyelik, milyen álláspontot alakít ki a szabad munkavállalás kérdésében a szomszédjuk. Hiszen az egyik tagállamban elutasított munkaerő a következő ajtón kopogtathat. Ez Luxemburg hozzáállására is rányomja a bélyegét. “Kicsiny országként nem lehet számunkra közömbös, hogyan döntenek a németek és a franciák” – ismerte el a mini-állam egyik brüsszeli diplomatája, aki szerint országa a következő hetekben “a most készülő technikai kritériumok” alapján hozza meg a döntést.

Sok illúziónk nem lehet, hiszen Luxemburg szomszédai egytől-egyig élni kívánnak a kétéves általános korlátozás lehetőségével. Németországról kezdettől tudni lehetett, hogy Ausztriával együtt érdeke a munkaerőpiac zárva tartása. Az Európai Bizottság becslései szerint a tíz csatlakozó országból ma az EU-ban tartózkodó mintegy 850 ezer személy 80 százaléka Németországban és Ausztriában él és dolgozik.

A franciák és a belgák egészen az utolsó időkig takargatták a lapjaikat, hogy aztán beálljanak azoknak a sorába, akik egyelőre inkább nem kérnek a közép- és kelet-európai munkaerőből. Hozzájuk csatlakozik Görögország is, amelynek egyik fő érve, hogy annak idején a görög munkavállalóknak is hét évet kellett várakozniuk, tegyék most ugyanezt az új tagok is. “Egyelőre 7 évben gondolkodunk, aztán menetközben majd meglátjuk” – jelentette ki érdeklődésünkre egy Brüsszelben szolgáló görög diplomata.

A cégek egyébként nem mindenhol értenek egyet a kormányuk által tervezett korlátozással. A flamand munkaadók szócsöve, a VOKA a szabad munkavállalást tiltó álláspont felülvizsgálatát sürgeti a belga és a flamand kormánynál “Vállalataink versenyhátrányba kerülhetnek” – figyelmeztet Mark Andries a VOKA kutatási részlegétől, abszurditásnak tartva, hogy miközben lengyel cégek alvállalkozóként lengyel munkásokkal dolgoztathatnak majd Belgiumban, a belga cégeknek megtiltják, hogy lengyel építőmunkásokat foglalkoztassanak. “Ez tarthatatlan állapot. Itt szó sincs olcsó munkaerőről, hiszen ezek a munkások a Belgiumban érvényes fizetési és munkafeltételeket élvezik majd” – hangsúlyozta a szakértő, aki szerint Belgiumnak is inkább a hollandok példáját kellene követnie. A Benelux államban pillanatnyilag csak akkor kaphatnak munkavállalási engedélyt a magyarok, a csehek és mások, ha a belga munkaadó igazolni tudja, hogy csak ők tudják ellátni az adott munkakört.

NINCS ROKONI ELŐNY. Finnország is élni fog a legalább kétéves korlátozás lehetőségével, és ez idő alatt – a ciprusiak és a máltaiak kivételével – ugyanúgy kezeli majd az új tagállamok munkavállalóit, mint a nem EU-tagországból érkezőket. A magyarok egyébként ugyanolyan feltételek mellett vállalhatnak majd munkát, mint Belgiumban, bár északi diplomaták szerint az ottani elbírálás kevésbé szigorú. A finn parlament által azóta megszavazott jogszabályi korlátozás nem vonatkozik majd azokra, akik a csatlakozás idején már 12 hónaposnál hosszabb munkaszerződéssel Finnországban dolgoznak. Az északi országban tanuló diákoknak sem kell ezután külön munkavállalási engedélyért folyamodniuk.

Ami a tíz újonnan belépő országot illeti, információink szerint valamennyien készek hozzáférést biztosítani munkaerőpiacaikhoz május elsejét követően. Ettől eltekintve mindaddig fenntartják maguknak a védőintézkedések alkalmazásának lehetőségét, ameddig az utolsó jelenlegi tagállam is korlátozásokat tart fenn az újakkal szemben. Legkevésbé talán éppen a magyaroktól kell tartani Nyugaton: egy, a PricewaterhouseCoopers által hazánkban végzett korábbi felmérés szerint a magyarok mindössze 12 százaléka forgat a fejében ilyen terveket. De ez távolról sem jelenti azt, hogy május elsején ennyien neki is indulnak majd a szűk résnyire kitáruló szép új világnak.