Globális magánjogrend?

Vörös Imre az első Alkotmánybíróság (1990-1999.) bírájaként és a gazdasági jog kiemelkedő hazai képviselőjeként ismert a szakmában. Jelen kézikönyvvel – a társszerzőként jegyzett, tananyagként is széles körben használt könyveket nem számítva – a hetedik monográfiájával lép a közönség elé a nemzetközileg is elismert jogászprofesszor.

ÉSSZERŰEN. A kötettől már-már eleve elveszi az olvasó kedvét az, hogy háromkötetes műről van szó. Ez bizony kissé konzervatív megol-dásnak tekinthető a negyven másodperces tévéhírek és a világhálón ingyenesen letölthető kiadványok világában. A valóságban azonban súlyos félreértés áldozatává válik az, aki a három kötetről Marx vagy más klasszikus, XIX. századi szerzők terjengős írásaira asszociál. A három kötetbe történő szerkesztés ugyanis a szerző – igencsak szokatlannak mondható – felhasználóbarát megközelítését jeleníti meg. Az első kötetben található az alapvetés, és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok közjogi és magánjogi természetű kereteinek exponálása, ami a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) létrehozó egyezményt és annak alkalmazásait példálózó módon bemutató függelékkel egészül ki. A második kötetbe a nemzetközi gazdasági kapcsolatok magánjogi keretfeltételei kerültek, amit a nemzetközi szerződési választottbíráskodás elemzése egészít ki. E kötet függeléke a gyakorlat – az üzleti élet – szempontjából kiemelkedően fontos példákat tartalmazza, így a nagyberendezés szállításakor és szerelésekor kötött szerződés, az akkreditív, a bankgarancia, az ügynöki és az egyedárusítási szerződés, a nemzetközi kooperációs szerződés, és – egy show-műsor példáján – a nemzetközi licencszerződés bemutatására kerül sor. Végül a harmadik kötet teljes egészében gyakorlati joganyagot tartalmazó függelék, amely az 1980. évi bécsi szerződést, valamint ennek a joggyakorlatban történő alkalmazását bemutató konkrét esetek leírását tartalmazza.

Az előadottakból talán már kitűnik, hogy szerzőnk a gazdasági és a jogi felsőoktatásban igen jól alkalmazható, didaktikai szempontból és tematikájában mindenképpen hiánypótló kézikönyvet jelentetett meg. Miközben hazánk az idén az EU tagja lesz, és ezen túlmenően is a világ egyik legnyitottabb országává vált, gazdasági és üzleti képzésünkben viszonylag csekély szerepet kap a nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga. És fordítva, a jogászképzésben a hagyományos diszciplinák mintha olyan túlsúlyban maradtak volna, amiben nemigen jelenik meg az a tény, hogy Magyarország már ma is a világ egyik leginkább transznacionalizálódott országa. Ebből adódóan kimondottan előnyösnek és keresletvezéreltnek tűnik az a joggyakorlat és az üzleti élet szempontjai szerint előadott, a gyakorlati hasznosíthatóságot és az alkalmazásokat előtérbe állító tárgyalásmód, amelyet Vörös Imre választott.

Az első kötet fejezetei az alapvetés mellett a közjogi elemekre összpontosítanak. Itt olvashatunk a GATT/WTO rendszeréről, a CEFTA-ról, az Európai Gazdasági Térségről, a kisajátításról, az államosításokról, valamint az efféle egyoldalú államigazgatási lépéseket korlátozó különféle nemzetközi egyezmények rendszeréről. A kifejtést élvezetessé teszi az elvek és egyezmények alkalmazására való állandó utalás, jelen esetben a Ferihegy 2B terminál jogesetének elemzése, dömpingeljárási és a szellemi jogvédelem szempontjából legérzékenyebbnek számító gyógyszerügyek menetén történő szemléltetés. A második kötetben a világ nagy jogrendszereinek felvázolását a jogforrások és a jogforrásnak nem minősülő, de gyakorlati relevanciával (jogkövetkezménnyel) járó források, valamint a lex mercatorica ismertetése következik. Külön fejezet vizsgálja az értékpapír-kereskedelem nemzetközi szabályait – ennek jelentőségét aligha szükséges ecsetelnünk.

A második kötet nagyobbik része a jogalkalmazás kérdésével foglalkozik, különösen a bécsi egyezmény alapján, majd a III. fejezetben a vállalkozási szerződés, a technológia- és ismeretátadási szerződés, a lízing, végül a IV. fejezetben a járulékos szerződések, az V.-ben pedig az egyre fontosabbá váló elektronikus kereskedelemmel összefüggő szerződések elemzése található. Külön cím elemzi a választottbíráskodást is.

HOZZÁFÉRHETŐEN. A függelék típusszerződéseinek és jogeseteinek – gyakorta idegen nyelvű – bemutatása, és a hasonlóképpen túlnyomórészt jogeseteken keresztül, vagyis gyakorlattal tanító harmadik kötet már jellege folytán is olyan, hogy az egyébként nehezen megközelíthető joganyagot a nem jogi végzettségű üzletemberek számára is hozzáférhetővé teszi.

Az előzőekben vázolt széles témakör és tényanyag részletes áttekintése természetesen szétfeszítené egy recenzió kereteit. Azt azonban reményeim szerint sikerült bemutatni, hogy A nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga olyan kézikönyv, amelynek nemcsak a felsőoktatásban, hanem a nemzetközi üzleti gyakorlatban dolgozók is jó hasznát vehetik. Felépítéséből adódóan mind a széles témakör egyszeri áttekintésére, mind pedig az egyes vitatott kérdések megvilágítására, a joggyakorlatot jellemző megoldások visszakeresésére alkalmas. Ezért jó szívvel ajánlható a nemzetközi kereskedelemben részt vevők és a világgazdasági kapcsolatok jogi keretei iránt érdeklődők számára egyaránt.