Mi az ördög történik a pénzpiacokkal? Kína gazdasága rohamléptekkel bővül, az Egyesült Államok szintén olyan tempóban növekszik, amilyenre évek óta nem volt példa, sőt, minden jel szerint Japán is túlszárnyalja azt az 1,8 százalékos növekedési ütemet, amelyet az euróövezetnek jósolnak erre az évre. Mindezekre fittyet hányva mégis az euró az, és nem a jüan, a dollár vagy a jen, amelyik megállíthatatlanul újabb és újabb rekordmagasságokba emelkedik.
Jean-Claude Trichet ECB-elnök. Egyelőre magasan tartja az eurót.
Európa ötesztendős közös valutája az elmúlt 12 hónapban 21 százalék-nyit erősödött a zöldhasúhoz képest, a 2000 októberében elért mélypontja óta pedig több mint 53 százalékot – súlyos veszteségeket okozva a kontinens exportgazdaságának. Az euró január 12-én elérte az 1,29 dolláros árfolyamcsúcsot, ott kis időre megpihent, majd a következő napokban hajszálnyit lejjebb ereszkedett. Ezzel szemben a jen 2003-ban alig 13 százalékot javult a dollárhoz képest. A jüan pedig egyetlen centet sem erősödött, a kínai valuta árfolyama ugyanis fixen a dollárhoz van kötve. Minden jel arra utal, hogy a dolgok egy ideig még csak rosszabbak lesznek az euró szempontjából, mielőtt jobbra fordulnának. A pénzpiaci szereplők többsége úgy véli, hogy az európai közös pénz árfolyama a következő hetekben eléri az 1,30 dollárt, az év végére pedig akár 1,40-es kurzus sem kizárt. Mindezek után cseppet sem meglepő, hogy a kontinens vállalatvezetői és politikai döntéshozói egyaránt egyre komolyabban félnek attól, hogy Európa botladozó, exportvezérelt fellendülése még jó ideig féltérden hagyja a gazdaságot, mielőtt az szilárdan megállhat a lábán. “A helyzet egyre feszültebb” – szögezi le Wolfgang Clement német gazdasági miniszter.
ÍGÉRET. Mindebből a tanulság az, hogy nincs az a jó cselekedet, amely büntetlen maradna. Az európaiak állták az adott szavukat, így például a makacs inflációra való tekintettel nem voltak hajlandóak kamatot vágni. Ráadásul kitartottak a világ hét legfejlettebb gazdaságával rendelkező ország, azaz a G7 előtt tett ígéretükhöz, miszerint engedik szabadon lebegni az átváltási árfolyamokat, akár annak árán is, hogy akkor sem hajtanak végre intervenciót, ha arra esetleg a közös valuta súlyos károkat okozó emelkedésének megfékezéséhez volna szükség.
Ezzel szemben az Egyesült Államok döntéshozói habozás nélkül rekordmélységekbe küldték a kamatlábakat, s lelkifurdalás nélkül félredobták az erős dollár politikáját, hogy így adjanak lökést az exportnak és a növekedésnek. “Senki sem azért vásárolja az eurót, hogy befektessen az európai növekedésbe. Azért veszik, mert az eurókötvények kamata magasabb” – húzza alá Charles Gave, a GaveKal Research Ltd. független kutatóintézet elemzője.
MANIPULÁCIÓ. Az Egyesült Államoknak valóban felróható, hogy jó szándéktól vezérelve ugyan, de nem törődik a dollár alámerülésével. Azonban a világgazdasági szereplők közül sokkal inkább rászolgált a bírálatra, amiért gátlástalanul manipulálja a jen-dollár árfolyamot. A Bank of Japan 2003-ban 190 milliárd dollárt “vágott hozzá” intervenciói során a pénzpiacokhoz, és nyíltan hangoztatja, hogy ha szükséges, az idén kész akár még ennél is többet elkölteni, hogy alacsonyan tartsa a jent.
Mindeközben Kína rendületlenül elhárította azokat a sürgetéseket, hogy módosítson végre az immár egy évtizede 8,28 jüanos szinten bebetonozott fix dollárárfolyamon. Az ázsiai valuták rugalmatlansága viszont ilyen körülmények között nem jelenthet mást, mint hogy az euró kénytelen viselni a dollár leértékelődésének minden terhét. A zöldhasú lecsúszásának oka pedig az amerikai gazdaságnak a világ többi részével szemben fennálló, évi több mint 500 milliárd dolláros külkereskedelmi hiánya. “Néhány olyan valuta, amelynek minden józan számítás szerint erősödnie kellene, nem tud. A piacok nem képesek ott kifejteni a tevékenységüket, ahol kellene, ezért ott teszik, ahol tudják” – mutat rá a helyzet fonákságára Nick Parsons, a Commerzbank londoni valutastratégája.
Ám hogy a dolgok még kilátástalanabbak legyenek: az Egyesült Államok külkereskedelmi deficitjének oroszlánrésze az ázsiai importáradatra vezethető vissza. Ha az ázsiai valutákat engednék szabadon emelkedni a dollárral szemben, szakértők szerint az euró legalább 10 százalékkal alacsonyabban állna, mint ahol ma van. Ráadásul az euró nem sokat segíthet az amerikai kereskedelmi deficiten. “Ha az euró felértékelődésének egyáltalán lehet valamiféle nemzetközi hatása, az éppen a globális kereskedelmi egyensúlyhiány növelése, hiszen még lejjebb szorítja a jen és a jüan kurzusát, a jelenleginél is versenyképesebbé téve az ázsiai exportot” – mutat rá Charles Gave.
MI A TEENDŐ? Ez egyelőre nem világos, mindenesetre az európaiak arra készülnek, hogy a problémát kiemelt témaként kezelik a G7 pénzügyminisztereinek és jegybankelnökeinek február 6-7-én a floridai Boca Ratonban esedékes találkozóján. Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank (ECB) elnöke január 12-én arra figyelmeztetett, hogy az árfolyamok terén “nem üdvözlendők és nem is helyénvalók a brutális lépések”. Ám ha Európát nem tehermentesítik valamelyest, aligha lepődhet meg bárki is, ha kénytelen-kelletlen az ECB is csatlakozik az intervencionistákhoz, újabb csapást mérve ezzel a piacok szabad működésére.