Orvosi, vagy laboratóriumi analitikai műszerekben és nanogépekben kívánják hasznosítani amerikai kutatók azokat a fehérjéket, amelyeket egy törpe tintahal bőrében fedeztek fel: az egyedülálló fényvisszaverő képességgel rendelkező bevonatokat kialakító proteinek segítségével az állat a kaméleonhoz hasonlóan tetszés szerint változtathatja színét.
Lábasfejú. Testében olyan baktériumok élnek, amelyek gyönge fényt bocsátnak ki.
A mindössze öt centiméteres törpe tintahal különlegessége, hogy saját belső lámpása világítja ki: testében olyan baktériumok élnek, amelyek gyönge fényt bocsátnak ki. A lá-basfejű fehérjékből álló pigmentje ezt a halvány sugárzást erősíti fel; ennek, s egyéb a bőrben villám-gyorsan vándorló festékanyagoknak köszönhetően az állat a képes észrevétlenül beleolvadni környezetébe.
A fehérjéket kódoló gének elemzése megmutatta, hogy a mini-tintahal közeli rokonságába tartozó néhány fajon kívül e rendkívüli fehérjék egyetlen más lábasfejűben sem fordulnak elő. És igaz, hogy jó néhány tengeri állat is képes a hawaii tintahalhoz hasonlóan lenyűgöző álcázásra, azokban azonban az irizáló, színváltoztató hatást jórészt a sejtekben felhalmozódott szervetlen anyagokból felépülő kristályok – és nem fehérjék – okozzák.
A kutatók máris a különleges fehérjékből készült nanoszerke-zetekről álmodoznak. Szerintük lehetséges szintetikusan is előállítani a tükröző anyagot, amellyel számtalan optikai rendszer sajátságait lehetne javítani. Úgy vélik, a napenergiát hasznosítani képes, ma még csupán laborokban működő, a növények sejtjeit utánzó mesterséges fotoszintetikus membránok hatékonyságát növelhetnék a tükröző proteinekkel.