 |
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="400" width="600" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Élőlények kövületeiből, kőzetek vizsgálatából a kutatók többé-kevésbé képesek következtetni a régmúlt idők éghajlatára, az ősi légkör közvetlen megismerése azonban igencsak nehézkesen megy. Erre ma leginkább jégbe zárt buborékok adnak lehetőséget, amelyek – a mai ismeretek szerint – változatlanul őrzik meg a levegőt. Német geológusok most az Antarktisz jegéből olyan mintát vettek, amelyből a háromszázezer évvel ezelőtti atmoszférát tanulmányozhatják.
A szóban forgó jéggyűjtemény jelentősége nem a korában rejlik. Régebben – több mint 3 ezer méteres mélységből – sikerült már 900 ezer éves jeget is kinyerni. A jelenleg tanulmányozott minták azonban nemcsak egy adott időpillanat atmoszférájának emlékét őrzik, hanem sok tízezer évét egyszerre: a tudósok egészen 300 ezer évvel ezelőttig szinte folyamatosan követhetik a déli félteke légkörének változásait.
A minták, amelyek a Kohnen meteorológiai állomás kutatói által végzett fúrásokból származnak, a mai klímaváltozás természetének megértésében is segíthetnek. Az időrendi sorba rendezett buborékok ugyanis megmutathatják, vajon korábban is előfordultak-e már olyan hirtelen levegőösszetétel-változások, amilyennek az utóbbi száz évben lehettünk tanúit. A légkör szén-dioxid-tartalma például az elmúlt évtizedekben megduplázódott – valószínűleg sohasem volt ilyen magas -, és olyan anyagok is kimutathatók benne, amelyek korábban aligha léteztek.