Potom tízmillió vásárlót prognosztizált üzleti tervében az a fiatal internetes szakember, aki néhány napos vállalkozásához tőkebefektetőt keresett, hogy megvalósíthassa világmegváltó ötletét – amely nem volt más, mint egy internetes áruház. A magyar nyelven futó weblap a célközönség alapos “elméretezése” miatt érthető módon leginkább kacajt váltott ki a kockázatitőke-társaságokból, ám az 1999-ben megtörtént eset jól mutatja: ilyen és ehhez hasonlóan földtől elrugaszkodott példákat produkált az élet néhány hónappal a világszerte dotcom lufinak nevezett árfolyambuborék 2000 tavaszán történt kipukkadása előtt. A mai napig sem múlt el azonban az akkori irreális várakozások és a befektetők hatalmas bukásainak emléke.
Ezek közül a szektorban messze a legaktívabbnak számító kockázatitőke-befektetők csalódása volt talán a leglátványosabb. Tzvetkov Julián, a Magyar Kockázati és Magántőke Egyesület elnöke arról számolt be, hogy az online hirdetési piac nagysága tekintetében a három-négy évvel ezelőtti piaci várakozásaik harmada sem valósult meg. Ennek ellenére vannak életképes cégek; ilyen például szerinte a 2000 áprilisában 800 millió forintnyi tőkéhez jutott Index.hu, amely a kezdeti nagyon súlyos nehézségek ellenére mára magára talált. “A befektetők hozzáállása tekintetében viszont átestünk a ló túloldalára, mert még jelenleg is mindenki fél attól a szótól, hogy internet” – mondja Tzvetkov Julián.
Kőrösi Ákos, az Index.hu Rt. elnöke szerint az utóbbi években a kockázatitőke-befektetések elmaradásának legfőbb oka az volt, hogy az apró és ígéretes cégek képesek lennének több millió dollárt is befogadni és értelmes célra elkölteni, ám a befektetők nem “hajolnak le” az ígéretes befektetésekért, így a két világ között hatalmas űr tátong. Kőrösi most épp egy olyan tanácsadó céget szeretne létrehozni, amely a kisebb, ígéretes cégeket felkészíti a kockázati tőke befogadására. Az Index.hu konszolidálásában fontos szerepet játszó vezető szerint ugyanakkor a tőkebefektetőknek is engedniük kellene, az internetes befektetési lehetőségekkel szembeni ellenállásukból.
APRÓ PIAC. Tzvetkov Julián véleménye szerint jelenleg is 2,0-2,5 milliárd eurónyi kockázati tőke keres akár kisebb, akár nagyobb tőkekihelyezési lehetőségeket a régióban. A probléma inkább az internettel kapcsolatos várakozások túlzott mértékéből, s az azt követő kiábrándulásból adódik, illetve abból, hogy mind az elérést, mind pedig a tartalmat szolgáltató cégek piaca limitált, már csak a nyelvi nehézségek miatt is. Az egyesület elnöke a befektetők óvatosságát a kiszállási lehetőségek hiányával, és esetenként a vállalatok alacsony felkészültségével magyarázza, s hozzáteszi: egy kis piacon kevés a többmilliárdos befektetési lehetőség. A tőkebefektetők bíznak a pár hónapja megindult tőzsdei lendületben, az amerikai és az európai gazdaság magára találásában. Kedvezőek a jelek, ráadásul 2004-ben egy olyan Magyarország csatlakozik az Európai Unióhoz, ahol a gazdaság növekedése 3 százalék körüli. Ez pedig több mint duplája az EU átlagának, miközben az immár az unió egyik tagállamában befektetőknek jóval alacsonyabb kockázattal kell számolniuk, mint a korábbi Magyarország esetében.
Kevéssé optimista Siklósi Zoltán, az Invescom Corporate Finance tanácsadó cég vezetője, aki egykor az internetes piacon aktív MAVA Befektetési Kft.-t vezette. Véleménye szerint 2003 inkább a kivonulás éve volt, s ahogyan tavaly sem volt, úgy az idén sem lesznek említésre méltó befektetések, legalább is a szűken vett internetes cégek körében nem. A sajtóban időről időre megjelenő menedzsment kivásárlások gyakorlatilag a tőkebefektetők elillant reményeit jelzik, ugyanis ezek az esetek nem szólnak másról, mint hogy a működőképes cégeket az alapító-vezetők jelképes összegekért visszavásárolják a kockázati tőkésektől. A kivonulásnak ezt a módját egyrészt jobban lehet kommunikálni, másrészt számviteli szempontból is egyszerűbb értékesíteni a tulajdonrészt, mint veszteségként leírni.
Siklósi úgy látja, hogy az internet ma már pusztán egy árucikket jelöl, és leginkább az internet-hozzáférést biztosító szolgáltatókat értik alatta, amelyet a befektetők jó esetben is csak ugyanúgy ítélnek meg, mint bármely más üzletet. Ennek fényében egyedül a webes média, azaz a valódi tartalmat szolgáltató kiadványok esetén vár tőkebefektetéseket a szakértő. Rövid távon azonban nem bizakodó, véleménye szerint még három-öt év kell ahhoz, hogy érezhetően javuljon a bizalom a megtépázott hírnevű webes szektor iránt, dacára annak, hogy a világhálón már ma is akadnak jövedelmezően működő site-ok (lásd ugyanebben az összeállításban a Vége a lufinak? című írást).
BEVÉTEL HIÁNYÁBAN. Tény azonban, hogy az utóbbi bő egy évben a legtágabban vett technológiai szektorban is csak egyetlen nagyobb tranzakció történt, mégpedig a magyarországi Vivendi megvásárlása a pénzügyi gondokkal küszködő francia tulajdonostól. A kifejezetten internetre építő, és a válságot túlélő apró magyar cégek a menedzsment kivásárlások alkalmával bukkantak fel a hírekben. Ilyen például az Axio portál vagy a Print-X sorsa. Nem számít jelentős tőkebefektetési ügyletnek a tőzsdén jegyzett Econet.hu két bevásárlása sem: a Port.hu műsorportálban történt tulajdonszerzés és a tavaly szeptemberben megvásárolt Ivy internetes cég. A szektorra szakosodott tőkebefektetők szerint leginkább az életképes, azaz a gyakorlatban is működő üzleti modellek, valamint az ezeket megvalósító hozzáértő és elszánt menedzserek hiányoznak a hazai technológiai piac középső-alsó szegmenséből. Az internetelérést kínáló kisebb vállalkozások legtöbbjénél elégtelen a díjbevétel – hiszen a piac ma már nagy cégek kezében van -, a tartalomszolgáltatóknak pedig a gyorsan növekvő, de még mindig nagyon apró online reklámtortán kell osztozniuk.