| BÁLINT VIKTOR, szerző lapunk munkatársa |
Óriási felháborodást váltott ki, amikor egy ország egyik vezető bankja (neve egybecseng az ország nevé-vel) egy másik állam sporteseményé-nek jelentős anyagi támogatására tett ígéretet. A felzúdulás hátte-rében az állt, hogy a szponzorált külföldi rendezvény olyan nemzetközi tenderben volt érintett, amelyben a támogatást adó cég hazája is igye-kezett az első helyet megszerezni.
A tét a 2012-es nyári olimpia megrendezése, a bankot pedig Deutsche Banknak hívják. A pénz-intézet félmillió dollárral támogatta New York városának pályázatát, miközben akkor még öt német város (Frankfurt, Düsseldorf, Stuttgart, Hamburg és Lipcse) is szívesen pályázott volna az ötkarikás játékok megrendezésére. A multinacionálisnak nyugodtan nevezhető Deutsche Bank döntése üzletileg racionális volt: a hitelintézet márkanevének (brandjének) globális jellegét szerette volna erősíteni.
NEM AJÁNDÉK – ÜZLET. A szponzorálás elsődlegesen nem jócselekedet, hanem üzleti döntés, a támogatott fél mellett az adományozó számára is előnyökkel kell szolgálnia. A Mol (és itt már csak az előző példa okán is érdemes a betűszót kifejteni: Magyar Olaj- és Gázipari Rt.) két legutóbbi sportszponzorálási ügye azonban remek példa arra, hogy az üzleti racionalitás logikája nem mindig érvényesülhet: emocionális tényezők, sőt mi több, a feléledő nemzeti öntudat gyakran keresztülhúzhatja a számításokat. Vállalati szempontból hiába érthető, hogy az árbevétele alapján legnagyobb hazai vállalat alaposan megfontolja, hol is költi el a szponzorálásra szánt forint-százmilliókat, a cég neve egyes körökben már-már a közellenség szinonimájaként jelenik meg.
Pedig Baumgartner Zsolt Forma-1-es indulásának támogatása, azaz inkább nem-támogatása kifejezetten a részvényesek (és a 23 százalékos állami tulajdonrész miatt az adófizetők) érdekének védelme. Miért öljön 380 millió forintot egy társaság az autóversenyző támogatására, amikor semmilyen garanciája nincs arra, hogy befektetése megtérül, azaz az elköltött pénz a reklámfelületeken keresztül hasznot hozzon?! Frank Tamás, a tehetséges autóversenyző menedzsere vállalhatatlannak titulálta a Mol feltételeit, pedig azok nem szóltak másról, mint arról, hogy “valamit-valamiért”. Ha Baumgartner teljesít, eredményétől függően növekszik az alapesetben alacsony, mindössze 60 millió forintos szponzorálási öszszeg. Ez teljességgel érthető hozzáállás egy olyan istálló esetében, amely a tavalyi szezonban egyetlen árva pontot sem szerzett.
Szintén érthető, bár kétségtelenül szerencsétlenebb a horvát labdarúgó szövetség támogatása: a magyar nemzeti tizenegy ugyanis déli szomszédunkkal együtt szerepel a 2006-os futball-világbajnokság egyik selejtezőcsoportjában. Miért nem a mi fiainkat támogatja egy magyar cég? – tették fel sokan a kérdést, ám félreértik a helyzetet. Bár tény, a horvát csapat lényegesen jobb reklámhordozó, mint a magyar, a Mol számára mégsem ez volt az elsődleges kérdés. A cég ugyanis mára inkább Közép-Európa vezető integrált olaj- és gázipari csoportja, mint pusztán egy magyar vállalkozás. A támogatással pedig a horvátok szívét kellett megnyerni ahhoz, hogy kedvezőbben fogadják a Mol helyi terjeszkedését, és ne fúrják meg az INA-ban lévő 25 százalékos magyar tulajdonrész növelését. Ehhez pedig remek lépésnek tűnt a tőlünk délebbre (valljuk be, megérdemelten) a végletekig imádott helyi aranylábúak szponzorálása. A döntés mégsem volt teljesen végiggondolva, nem számolt ugyanis a közelgő magyar-horvát derbik miatti hazai felhangokkal; a Mol elleni bojkott-kezdeményezések már el is indultak az interneten, a szokásos gazdagellenességgel és összeesküvés-elméletekkel megspékelve. Éppen ezért talán szerencsésebb lett volna a Horvátországban a foci népszerűségével vetekedő kosárlabdát támogatni – ez ugyanis senkinek nem szúrt volna szemet kis hazánkban.
ELVÁRT KÖTŐDÉS. Bár még szokatlan, el kell fogadni, hogy létezik egy-két olyan magyar nagyvállalat, amely sikeresen halad a regionális multinacionális vállalattá válás útján. Üzleti érdekei már nem csak Magyarországhoz, hanem a környező államokhoz is kötődnek, ennek megfelelően határainkon túl is kifejt – egyebek mellett – sportszponzorálási tevékenységet (ahogyan a Slovan Bratislava klubot is nagy összeggel támogatja a Molba integrálódott Slovnaft). A Mol sporttámogatási ügyei azonban jól rávilágítanak egy furcsaságra: még a magukat multiként definiáló cégektől is elvárják, hogy legyen valamilyen nemzeti kötődésük. Végül is – a németek felháborodását látván – a Deutsche Bank meghátrált, és bejelentette, hogy Lipcse olimpiai pályázatát is támogatni fogja.