A panorámafényképezés nem éppen mai találmány, hiszen már 1840-ben tettek kísérletet arra, hogy körbe forgassák a kamerát és az elkészült képeket összeillesszék. Később a technikai fejlődés egyre tökéletesebb képeket eredményezett, mígnem eljutottunk odáig, hogy piacra került a körbeforduló rés-fényképezőgép, amely intelligens szoftverével kiküszöböli az illesztési hibákat vagy a törvényszerűen előforduló optikai torzulásokat. Nos erre már a művészek azt mondták, hogy túl tökéletes, túl steril, ezért nem is kérnek belőle. Az alkotó elme ilyetén szabadsága mellett tette le a voksát a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum is, amikor az Esztergomi Fotóbiennáléval karöltve megszervezte a Panorámafényképezés című, november 3-ig látogatható tárlatát. A Látvány széltől-szélig régen és ma alcímű kiállítás arra bizonyság, hogy a tökéletes gépek helyettesíthetőek a művészek maguk alkotta felszereléseivel – no meg a jó szemmel és kellő fifikával.