Az adócsalás az egyetlen némi haszonnal kecsegtető szellemi tevékenység. Keynes e híres mondására az adóhivatalok azóta is igyekeznek rácáfolni, azon fáradozva, hogy figyelmüket ne lehessen kijátszani. Ennek szellemében az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) tavaly 84,3 milliárd forintnyi eltitkolt – illetve félrekalkulált – adóforintnak jutott a nyomára, ami másfél milliárddal több a megelőző évinél. Az ellenőrzés szigorodását az adótanácsadók is érzékelik, mint mondják, a hivatal egyre több “megállapítást tesz”. Utóbbi kifejezés, noha a laikus számára semlegesnek tetszhet, az adózási gyakorlatban mindig rosszat jelent. Egy vizsgálat ugyanis akkor ér véget megállapítással, ha a revizor szabálytalanságra bukkan. Ez esetben a vizsgálati jegyzőkönyv a hibákat és a feltárt adóhiányt – a következő lépésben kiszabandó késedelmi pótlék és bírság alapját – összegzi.
MenetrendÉSZREVÉTEL.
A vizsgálati jegyzőkönyv kézhezvételét követő nyolc napon belül az adózó észrevételt fűzhet az APEH megállapításaihoz.
ELSŐFOKÚ HATÁROZAT. Az adóhiány mellett rögzíti a késedelmi pótlék, a mulasztási és adóbírság mértékét. Az adózó 15 napon belül ezt megfellebbezheti, ha nem teszi, a határozat jogerőre emelkedik, s a kiszabott összeget be kell fizetni.
MÁSODFOKÚ HATÁROZAT. Akkor kerül rá sor, ha az adózó az első fokú határozatot megfellebbezi. A másodfok döntését bíróságon lehet megfellebbezni, az APEH által kiszabott összeget ettől függetlenül be kell fizetni.
BÍRÓSÁG. A jogorvoslati lehetőségek még itt sem érnek véget, a bíróság döntése ellen felülvizsgálati kérelem keretében a legfelsőbb bíróságon lehet kifogást emelni.
MÉLTÁNYOSSÁG KÉRÉSE. Jóllehet ez menetközben, a bírság és pótlék csökkentése érdekében az észrevételnél és határozatok megfellebbezésénél is szóba jön, jogerős ítélet esetén az ügyfél “további” méltányosságot, azaz részletfizetést kérelmezhet.
MI A TÉT? “Első körben 100 millió forintos hiánnyal ijesztett meg bennünket az APEH, végül összesen 10 milliós lett a cech” – mesélik megkönnyebbülten egy cégnél. Másutt ennél akár nagyságrendnyivel is nagyobb, milliárdos sikerről beszélnek: arról tudniillik, hogy végül ekkora különbség mutatkozott az adóvizsgálat során feltárt, majd végül jogerősen megállapított adóhiány között. Az eltérések pedig nem csak abból adódnak, hogy milyen tételekről tudja végül bizonyítani az adózó: azok a revizor megállapításával ellentétben helytállóak. A fizetendő összeg megállapítása egy soktényezős alkufolyamatként is modellezhető.
Hogy mi minden játszik ebben közre? A revizor felkészültségén kívül nagyon fontos, hol tart az adott időszakra vonatkozó tervei teljesítésében az APEH. Rossznyelvek szerint ha például “elmaradásban van”, akkor mihamarabb jogerős határozatot szeretne, azt tehát, hogy az adózó ne fellebbezzen, ezért aztán talán nem szorongatják annyira meg. Ugyanígy akár a következő eset is megismétlődhet. Egy társaságnál maguk vették észre, hogy valamit nagyon elszámoltak: néhány éve a kelleténél több tízmillióval kevesebb adót fizettek be. Spekulálni kezdtek: ha önellenőrzést végeznek, akkor az adóhiány mellett a jegybanki alapkamatnyi önellenőrzési pótlékot is le kell róniuk. Ha viszont az APEH bukkanna rá a hiányra, ahogy azt a cég emberei próbálták a hivatalnak sugallni, akkor nem kizárt, hogy – méltányosságból – ennél alacsonyabb kamat sújtja őket.
Azt, hogy mindez alku volna, sokan cáfolják. Arról mindenesetre tudni lehet, hogy tavaly a feltárt adóhiánynak kevesebb mint kétharmada vált jogerőssé, azaz valóban befizetendő összeggé. Ráadásul ennek is csupán a felét, mintegy 30 milliót fizettek be a rajtakapott adózók.
MÉLTÁNYOSSÁG. “Az adóhiányra kiszabott összegek csökkentésére az adóhatóságnak egyetlen eszköze van, méltányosságot gyakorolhat” – hangsúlyozza Erdős Gabriella, a PricewaterhouseCoopers (PwC) cégtársa. Ez nem kötelessége, de ha talál rá indokot, azt mérlegeli, és ha lehet, többnyire kedvezően bírálja el. Az APEH talán azért is kapható ilyenre, mert leterheltsége miatt ritkán jut el az egyes cégekhez, és ludasnak érezheti magát a borsos összegű számla kialakulásában. Az ily módon eltelt hosszabb időszakban elkövetett hibákra ugyanis folyamatosan ketyeg a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét kitevő késedelmi kamat.
TanácsokERDŐS GABRIELLÁTÓL (PWC)
• Ismerjük meg a jogszabály-magyarázatokat, az APEH és a Pénzügyminisztérium (PM) munkatársainak írásait, amelyek ugyan nem hivatalos állásfoglalások, ám nemcsak a megértést segítik, de az adózó jóhiszeműségének alátámasztására is alkalmasak, ami pedig jó alap a méltányosság kéréséhez
• Bizonytalan esetekben kérjünk állásfoglalást az APEH-től vagy a PM-től; ilyenkor nagyon pontosan, körültekintően írjuk le a helyzetet, az állásfoglalásokat a revizorok ugyanis igen gyakran utasítják el azzal, hogy azok nem passzolnak a valójában lezajlott esetekre, vagy mert az APEH időközben visszavonta azokat (a jóhiszeműség alátámasztásához még egy elutasított állásfoglalás is hasznos lehet)
• Létesítsünk hosszú távú kapcsolatot adótanácsadóval, azaz a megállapítások megelőzése, s ne a méltányosság kérésének alátámasztása legyen a fő feladat
• A fellebbezéshez vegyük igénybe szakember – adótanácsadó, adózási ismeretekkel rendelkező ügyvéd – segítségét (a szaktudása mellett azért is fontos ez, mert a fellebbezést elbíráló jogásszal közös nyelvet beszél)
HEINCZINGER RÓBERTTŐL (E&Y)
• Fontoljuk meg, mire lehet a revizornak szüksége. Mindig jelöljünk ki egy-két alkalmas kapcsolattartót, akiktől további anyagokat, információkat kérhet a revizor. Annak érdekében, hogy az információk teljeskörűek és egybehangzóak legyenek, érdemes úgy szervezni, hogy e személyek elérhetők legyenek
• Folyamatos párbeszédet folytassunk a revizorral, megállapítások garmada előzhető meg azzal, ha menet közben tisztázható valami, ami a papírokból nem látszik elsőre (így nagyobb az esély a fair jegyzőkönyvre, ami persze nem biztos, hogy előnyösebb lesz)
• A védelmi vonalak kiépítéséhez alkalmazzunk adótanácsadót, kiváltképpen akkor, ha “nagyságrendi” adóhiány látszik kirajzolódni (ennek összege nyilván a cég mérete, nyeresége szerint különböző); a kiválasztásnál a név és szaktudás mellett érdemes mérlegelni a szakértő díjának és a várható adóhiány, pótlék, bírság méretének összefüggéseit
• Gyűjtsük össze, hogy mi minden adhat alapot a méltányossághoz; ilyen lehet, ha bevallásainkat, befizetéseinket mindig időre teljesítettük (ha nem így tettünk, akkor viszont nem érdemes ezzel a szöveggel hazardírozni)
A méltányosságnak azért is létjogosultsága van az adóhatóság eszköztárában, mert a magyar joggyakorlat nem tesz különbséget a szándékosan és a nem szándékosan elkövetett hibák között. Az adózó tehát a jóhiszeműségével, emellett pedig a körülményeivel érvelhet, amelyek összességében többé-kevésbé objektív alapot nyújtanak az adóhivatal munkatársának a mérlegeléshez, s a végső soron mindig szubjektív döntéshez. A vizsgálatot követő jegyzőkönyvben például maga az APEH is feltünteti azokat a tényezőket, amelyek az adózó helyzetét enyhíthetik vagy súlyosbítják. Az észrevételezés hasznosságát illetően, illetve arról, hogy érdemes-e az ügyfélnek minden puskaporát már ott ellőni, eltérnek a vélemények. “Feltétlenül meg kell próbálni” – javasolja Heinczinger Róbert, az Ernst & Young (E&Y) partnere. Ráadásul még csak pénzbe sem kerül, hiszen nincs illetéke, szemben a következő fázissal, a fellebbezéssel (a vizsgálatot követő eljárási rendről lásd táblázatunkat). Az alapvető kifogásokat mindenképpen meg kell írni, később ugyanis, ha végül bíróságra kerül az ügy, ott kifejezetten nehezményezhetik, hogy miért csak a második körben jutott a fő probléma az adózó eszébe; mindez értelemszerűen az illető szavahihetőségén is ronthat.
ELLENÉRDEKELTSÉG. Habár az APEH belső érdekeltségi rendszere a kívülállók számára titok, a hírek szerint az adhat az adózó számára reményt, hogy az első és a második fok között ellenérdekeltség feszül. Míg ugyanis a revizor a feltárt adóhiány alapján részesül elismerésben, a másodfokú határozatok kibocsátóinak, mint mondják, a revizori túlkapások felderítése is az érdeme. Ugyanakkor akadt már olyan adózó is, aki szinte nem is bánta, hogy a másodfok se fogadja el érveit, abban reménykedve, hogy ügye a bíróság elé kerül, és végül ott nyer. A már befizetett összeget ugyanis kamatostul akarta visszanyerni. Ha ugyanis kiderül, hogy az APEH tévedett, az immár befizetett adóhiány, bírság és késedelmi pótlék után maga is a dupla alapkamatnyi kamatot kénytelen fizetni. A dolgában biztos, 200 millió adóhiánnyal “megvádolt”, azt és a járulékos tételeket be is fizető cég tehát vígan masírozott a bíróságra, mondván: ha a szokásos módon elhúzódó eljárásban nyer, s az ügyvédek, adótanácsadók díját ki is fizeti, még mindig olyan hozamra tesz szert, amilyenre, úgy vélte, semmiféle befektetéssel nem tudna.