Gazdasági teendők választások után – A helyzet csapdájában

A helyzet rossz, de nem lehetetlen.#

A helyzet rossz, de nem lehetetlen.# • a költségvetésben várt 5-6 százalékkal szemben talán ha a felével nő a gazdaság;

• nem remélhető többlet az alátervezett inflációból;

• az esztendő egészében nominálisan kevesebb GDP termelődik, mint aminek a felhasználásáról a költségvetés rendelkezik;

• a kisebb jövedelemképződés ellenére a Fidesz vezette kormány az államháztartás bevételeit csökkentő, kiadásait viszont növelő intézkedéseket foganatosított;

• a választási harcban a kabinet “lesz, ami lesz” alapon felturbósította az állami pénzek kiáramoltatását;

• a költségvetési tartalék fele elfogyott;

• az államháztartás az első három hónapban már félévnyi deficitet termelt;

• igaz, hogy a tavalyi előirányzatoknál magasabb bázison körülbelül 300 milliárd forinttal több bevétel várható, de nagyjából ugyanennyi a várható többletkiadás is a korábbi döntések és automatizmusok alapján;

• a költségvetésen kívüli állami pénzköltéssel együtt számított (EU-konform) deficit harmadik éve emelkedik;

• a Pénzügyminisztérium szerint a teljes államháztartási hiány ebben az évben eléri a GDP 5 százalékát, holott az EU-mérce 3 százalék lenne.

Rossz a helyzet, mert

• a Fidesz-kormány – ígéretét megszegve – nem tartotta szükségesnek a parlamentben áttekinteni a 2002. évi költségvetést, noha annak minden tartóoszlopa kidőlt, s emiatt az egykor a kiszámíthatósága okán feldicsért kétéves büdzsé előirányzatai tökéletesen dezinformatívakká váltak;

• nincs pontos információ a költségvetésen kívüli állami kötelezettségvállalásokról és többletköltésekről;

• van viszont kötelezettségvállalás az új kormány első 100 napjára, amelynek költségvetési vonzata elérheti a 180 milliárd forintot;

• vannak viszont olyan közgazdasági törvények – még ha sutba dobják a közgazdasági tankönyveket, akkor is -, amelyeken semmilyen kormányzati akarat sem tud felülemelkedni;

• és vannak ebben az országban olyan politikusok, akik végletekig sulykolt hazugságokkal mindent elkövettek ellenfeleik lejáratására, hitelességvesztésére, hogy ha ők nem tudnak kormányozni, a másik se nagyon tudjon.

A helyzet rossz, de nem lehetetlen – jeleztem az írás elején. Miért nem lehetetlen? Mit lehet itt tenni?

Lehetne azt mondani, hogy egy dolog a választási program, és más dolog a kormányprogram, mint tette ezt a ’98-as kormányváltáskor a Fidesz-MPP. Tudniillik a Fidesz is túlvállalta magát, pedig akkor robogott a gazdaság szekere. Akkor ezt a szöveget a társadalom nyugodtan tudomásul vette, sőt kormányra kerülését követően még nőtt is a Fidesz támogatottsága. De mit szólna a jobboldali tábor, ha az üres kamra láttán egy hónap múlva a kijelölt pénzügyminiszter előállna a Fidesz egykori attrakciójával? Ma ez a kézenfekvő megoldás a Fidesz-teremtette belpolitikai szituációban nem megengedhető.

Amit valójában tenni lehetne, az kettős. Egyrészt át kell tekinteni, s ahol lehet, le kell faragni a költségvetésen kívüli pénzköltés kötelezettségvállalásait, továbbá le kell állítani a költségvetésen belüli pazarló költekezést. Az így nyert megtakarítás terjedelme ma nem látható át, de valószínűleg kevésnek bizonyulna. Ekkor pedig nem marad más, mint ahhoz folyamodni, amit az Orbán-kormány tett 1998-ban: túllépve a közgazdasági gátlásokon, s egyben jó bázisévet teremtve magának, vállalta a GDP-hez képest növekvő deficitet, majd 600 milliárd forintos elővágást hajtott végre az 1999. évi költségvetés összeállításakor. Az utóbbira talán nem kellene sort keríteni, mert jövőre minden előrejelzés szerint javul a helyzet. De az idei deficit felfuthat 4,5 százalékra a tavalyi 3,3 százalékról anélkül, hogy Bokros-csomag fenyegetne.

Ám, ha felelős ellenzékként a parlament jobboldala ezt nem így gondolná, akkor nem szavazza meg a pedagógusok, egészségügyiek, közalkalmazottak kiemelt béremelését, a nyugdíjasok egyszeri kompenzációját, a felsőoktatási ösztöndíjak növelését, a minimálbér adómentessé tételét és a kéthavi rendkívüli családi pótlékot sem. S akkor a következő választási kampány során a most kormányra kerülők tarthatnak majd nagygyűlést a Testnevelési Egyetemen, a másik félre mutogatva. A Fidesz bevezette és vezette “Nincs kegyelem!” folytatódik. Vagy nem?