Jacques Chirac a voksok 82 százalékával nyerte a francia elnökválasztás második fordulóját, míg a szélsőjobboldali Jean-Marie Le Pen mindössze 18 százalékot szerzett. Miként értékeli ezt az eredményt?
– Azzal kezdeném, hogy Franciaország demokratikus intézményei tökéletesen működtek. Az elnökválasztás első fordulójában tizenhat jelölt indult, akik közül a nép Jacques Chiracot és Jean-Marie Le Pent juttatta a második fordulóba. Az pedig rendben, az alkotmány előírásainak mindenben megfelelően zajlott le. Egy másik üdvözlendő fejlemény, hogy a választók a második fordulóban jóval nagyobb számban járultak az urnákhoz, mint az elsőben. A valamivel 80 százalék feletti részvételi arány ugyan nem a legmagasabb az elnökválasztások történetében, de azt jelenti, hogy a két forduló között mintegy négymillió embert sikerült szavazásra mozgósítani. Jacques Chirac mindemellett az ötödik köztársaság történetének legnagyobb arányú győzelmét aratta, amit a sajtó máris “történelmi többségként” aposztrofál.
– Le Pen személyében mindazonáltal először került be a második fordulóba szélsőjobboldali jelölt. Ebből milyen tanulságok vonhatók le?
– Néhány dolog máris nyilvánvaló. Először is, az első fordulóban minden korábbinál nagyobb volt a nem-szavazók aránya. Franciák milliói küldték azt az üzenetet a politikának: nem érdeklődnek az elnökválasztás intézménye iránt annyira, hogy maguk állást foglaljanak. Föl kell tenni azt a kérdést, hogy ennek a távolmaradásnak mi az oka. Rendkívül megszaporodtak továbbá a szélsőjobb és a szélsőbal erőket egyaránt támogató, úgynevezett tiltakozó szavazatok. Ez a tendencia ráirányítja a figyelmet egy jelentős társadalmi bizonytalanságra. A tanulság: a közbiztonság vagy a munkanélküliség miatti aggodalmakra választ kell találni.
– A francia szélsőjobb meglepetésszerű előretörése nyomán elképzelhető a hagyományos jobboldal radikalizálódása?
– Úgy vélem, az elnök üzenete, amellyel a második forduló éjszakáján a francia néphez fordult és amelyben kiállt egy sor alapérték mellett, tökéletesen egyértelmű. Franciország a maga történelmével és európai felelősségével nem alapozhatja politikai rendszerét a kirekesztésre és az intoleranciára.
– Megbukott a baloldal Franciaországban?
– Ugyan! Ahogyan 1997-ben, a nemzetgyűlés felolszlatását követő választásokon aratott baloldali győzelem sem jelentette a jobboldal végét, most sincs szó az ellenkezőjéről. A bal- és a jobboldal igen mély gyökerekkel rendelkezik Franciaországban. Ez a felosztás a XIX. század eleje óta stabilan jellemzi a politikai életet. Egy-egy választáson az egyik politikai erő kerekedik fölül, máskor a másik, de legföljebb pártok tűnnek el a színről – ez történt például a harmadik köztársaság legjelentősebb erejével, a Radikális Szocialista Párttal -, irányzatok semmiképpen sem.
– Négy éve Orbán Viktor, a most távozó konzervatív magyar kormányfő első külföldi útja Párizsba vezetett. Az utódja, a baloldali Medgyessy Péter francia kötődését jelzi, hogy a Becsületrend lovagja. Milyen jövőt jósol a kétoldalú kapcsolatokban?
– Az elmúlt bő tíz évben a francia-magyar kapcsolatok sosem függtek a kormányon lévő erők politikai színezetétől. Párizs és Budapest kapcsolata egykor igen bonyolult volt, ma viszont már a kölcsönös bizalmon és együttműködésen alapul. Ehhez az elmúlt évtizedben Orbán Viktor, Medgyessy Péter és Jacques Chirac éppenúgy hozzájárult, mint egy sor más jobb- és baloldali politikus mindkét országban. Nem utolsósorban ennek a kapcsolatrendszernek is köszönhető, hogy számos francia multinacionális cég nemcsak fontosnak tartja a magyarországi jelenlétet, hanem ezt az országot választotta regionális központjául.
– A magyar választások végeredménye körül hetek óta tart a mesterségesen is szított bizonytalanság. Az Európai Unió egyik nagyhatalmaként Párizs mit gondol az eredmény legitimitásáról?
– A legitimitás megállapítása egy minden tekintetben demokratikus választást követően teljes mértékben Magyarország ügye, és ehhez rendelkezésre áll minden szükséges intézmény és fórum. A hivatalos végeredmény múlt szombat óta ismert, és mi várakozással tekintünk az új kormánnyal és parlamenttel folytatott együttműködés elé.