Gazdaság

Az Amobil Traktorgyártó tulajdonosa – Cserekereskedőből gépgyáros

Torgyán József buzdítására vágott bele a traktorgyártásba Kovács András újfehértói vállalkozó, aki a tettek mezején magára maradt, de nem adta fel.

Éppen csak hároméves volt Kovács András, amikor további sorsát eldöntő első traktoros kalandját átélte Tiszabercelen. A “próbakör” után tetőtől talpig koromfeketén – a látványtól elsápadt és feldühödött édesanyja keze elől menekülve – kászálódott le a csotrogány MTZ traktorról a pöttöm gépkezelő. Műszaki érdeklődése nem csillapodott, kisiskolás korában már motorbiciklit szerelt, az általános iskola után pedig a debreceni építőipari szakközépiskolába vezetett az útja. A vér nem válik vízzé: a szakközépben sem a kőműves szakma, hanem gépészeti szaktanára és osztályfőnöke előadásai ragadták magával. Ma is úgy emlékszik vissza a középiskolai évekre, hogy tanárának, Mátyás Leventének felkészültségével, emberi hozzáállásával könnyű volt végleg megszerettetnie vele a gépeket.

Az érettségi után mégis jókora vargabetű következett az életrajzában, amíg végre visszatalált a szeretett traktorokhoz. Először mint számítástechnikus programozó helyezkedett el a nyíregyházi húsipari vállalatnál, majd a nagyobb kereset reményében két hónapig egy nyíregyházi büfében pincérkedett. Ez sem vált be, anyagbeszerzőként helyezkedett a városi kommunális vállalatnál, közben alig huszonévesen meg is nősült. Néhány hónap után a soványka kereset ismét arra buzdította, váltania kell: egy játékterem üzletvezető-helyettese lett, de sivárnak tűnt a csilingelő flipperek világa. Rövidesen egy nyíregyházi cégnél találta magát külkereskedelmi bonyolítóként.

Az Amobil Traktorgyártó tulajdonosa – Cserekereskedőből gépgyáros 1ÁTTÉTELEK. Ez a munka már tetszett Kovács Andrásnak, talán azért is, mert a cég traktorokat importált Ukrajnából, s a botcsinálta külkereskedőnek megcsillanhatott az üzleti érzéke. Olyannyira, hogy megbízták az üzletág vezetésével. Tényleg sok múlott az üzleti érzékén, mert nem a klasszikus külkereskedelemről volt szó, hanem árucseréről, ráadásul többszörös áttétellel. Ukrajnából, Oroszországból traktort, cementet hoztak be, és almával, vagy akkumulátorral “fizettek”. Jól ment a verkli, gyarapodtak az üzleti kapcsolatai Kovács Andrásnak, s 1994-re arra a meggyőződésre jutott, hogy tudná ő ezt egyedül is csinálni. Felmondott, amit második nekifutásra nagy nehezen el is fogadtak a főnökei, majd megalakította saját betéti társaságát, az Amobilt.

“Mindig izgő-mozgó ember voltam, gondoltam a cég nevének is ez kellene tükrözni. Az első betű így lett A mint András, a többi a mozgóból származik. Jól cseng a név – mosolyog elégedetten – , az sem baj, hogy a-val mint fosztóképzővel végül éppen a fordítottját jelenti.”

Nem indult rosszul a bolt az Amobilnak, az első évben már nyolcvan MTZ-traktort adott el, azóta is évekig tartotta ezt a szintet. Januárban startolt a cég, márciusban már tudott venni a forgalomból egy sportkocsit – egy Toyota Celicát -, a nyár végén pedig már egy telephelyet is, a volt újfehértói textilgyár roskatag épületeinek, területének 60 százalékát. Változatos volt az üzlet, éppen olyan, amilyet az előző munkahelyén begyakorolt: MTZ traktort importált és lisztet, cukrot, bálazsineget szállított ki az Amobil. Volt olyan év, amikor 1200 tonna zsineget exportáltak.

“Huszonhét évesen a legfiatalabb traktorimportőr voltam” – meséli büszkén Kovács András. Jó érzékre, rutinra és kapcsolatokra volt szükség ahhoz, hogy három-négyszeres áttétellel nyélbe lehessen ütni a sok cég számára riasztó orosz és ukrán barterüzleteket. Volt olyan is, hogy a cserekereskedelem fintoraként végül az Amobil exportálta a frissen behozott piros MTZ-ket vissza Ukrajnába – ettől aztán, saját szavaival, “lehidalt a szakma”. Olyan volt, mintha Svájcba exportálna órát. Amúgy is nehezen nyelte le a konkurencia, hogy a gyerekképű Kovács az orruk elől halássza el a százezer dolláros üzleteket.

KOVÁCS ANDRÁS 35 éves, Tiszabercelen nevelkedett, a debreceni Péchy Mihály Építőipari Szakközépiskolában érettségizett 1985-ben. Több munkahely után 1994-től saját cégét irányítja.

1990-ben nősült, de 1997-ben elvált; két gyermek apja. A traktorgyártásnak él. Az üzlet során tanult meg oroszul. Szenvedélyes sportember, fut, lovagol, síel, siklóernyőzik, rajong az autókért.

Az Amobil Bt. 1994-ben alakult 20 ezer forint alaptőkével; 1995-ben alakult át Amobil Trading Kft.-vé: fehérorosz, lett, litván partnerekkel barterüzleteket bonyolított le, ezek keretében MTZ-traktorokat importált. A cég 2001-ben traktorgyártástásba kezdett, ezt egészíti ki a mezőgazdasági gépek és eszközök kereskedelme. Jelenleg 22 beszállítója van a társaságnak. Húsz főt foglalkoztat, de a sorozatgyártás beindulásával a létszám 60-re emelkedik. Az idén 400 darab traktor gyártásával 2,5 milliárd forint a cég tervezett árbevétele

DOKTORI SZÓRA. Már harmadik éve forgalmazta inkább több, mint kevesebb sikerrel az Amobil az MTZ-ket, amikor 2000 novemberében egy nagygyűlésen ismét szűkebb hazájába, Szabolcsba látogatott az akkori kisgazda agrárminiszter és pártelnök. Torgyán József arra buzdította a vállalkozókat, hogy készítsenek “magyar traktort a magyar gazdáknak”. Kovács András hitt neki, sőt üzletet szimatolt a politikai szándékban, annál is inkább, mert a miniszter komoly támogatást is ígért. Fejest ugrott a traktorgyártásba. Miután már nyakig volt a munkában, a tárca főosztályvezetője határozottan elutasította. Egy fillér támogatásra sem számíthat a “projekthez” – közölte a hivatalnok, mert, úgymond, csak a nagy, nemzetközi gyártóknak van jövője. Kovács András számára azonban akkor már nem volt visszaút, túl sokat költött az ötletre.

“Szerintem nem is volt igaza a főosztályvezetőnek” – állítja ma is Kovács András, akinek meggyőződése, hogy a speciális magyar piacon az olcsó, 80-100 lőerős univerzális traktorokra van elsősorban szükség. Ezt mutatja az a becslések szerint 60-80 ezer MTZ, amely Magyarországon dolgozik. Ez a hite sarkallta, amikor mintegy 300 millió forintot áldozott saját traktortípusa kifejlesztésére, a gyártás beindítására. Nem is a gyártás, a típusbizonyítvány megszerzése, a bevizsgáltatás volt a legnagyobb falat – ezeket hihetetlen sebességgel, egy év alatt teljesítette. Nem meglepő, hogy a bázis a szeretett MTZ lett, amelynek a fődarabjaira épül az Amobil AT 804 típus. Az elavult és korszerűtlen motor helyébe azonban az Európai Unió szigorú környezetvédelmi előírásait is messze teljesítő, takarékos, angol Perkins erőforrást építik be.

A vállalkozó a “kellemeset a hasznossal” vegyítette, ugyanis a robosztus, strapabíró és egyszerű MTZ (váz, futómű és váltó) megtáltosodik a Perkins-motortól. Az egyik újfehértói vevő már szinte autóversenyzővé vált az Amobil ülésében, autóval is alig lehet lehagyni, annyira boldog a piacon attraktív áron kínált mezőgazdasági vontatójával. A vevők ugyanis maguktól jönnek, látva az ebben az üzletágban nem szokatlan kézi munkával termelő “gyár” elé kiállított traktorokat. A gyártó az ISO 9002 után a többi minőségbiztosítási rendszer bevezetésén, a horvát, szerb, szlovén, román, szlovák export beindításán fáradozik.

“Műszakiként nagyon tisztelem, hogy belevágott a fejlesztésbe, amelyhez nagy elszántság kellett” – állapítja meg Kovács Andrásról , az FVM Műszaki Intézet igazgatója, Fenyvesi László. Egy modern traktorgyárnak legalább 8-10 ezer erőgépet kell gyártani a nyereséges működéshez, de a magyar piacon mostanában évi legfeljebb 3-4 ezer darab kel el. “Az, hogy ennél sokkal kisebb sorozattal egy gyártó eredményes lehet-e, ez vállalkozói kérdés, de nagy bátorság kell hozzá. Ám, ha ilyen ötletek, emberek nem lennének, mi lenne a magyar fejlődéssel. ” – mondja.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik