Egy jó könyvtárban minden kéznél van, mégis megteremti az elmélyült magány lehetőségét. Világos, barátságos, kiismerhető és kényelmes. Egy nagyváros központi könyvtárát minden korosztály, a legkülönbözőbb igényű olvasók látogatják, az első könyveikkel ismerkedő gyerekektől kezdve a várostörténeti gyűjteményben kutató tudósokig. Kézenfekvő ötlet tehát, hogy teret adjon működését jól kiegészítő társadalmi, kulturális tevékenységeknek is. Megrendezhető itt reprezentatív fogadás, kiállítás, színházi előadás, koncert, ugyanakkor játszóház várja a legkisebbeket. A tervező munkája közben a használókra gondolt, elképzelte az “olvasót”, és építészeti ötleteit az ő igényeihez igazodva valósította meg.
A műemlék épület értékeit a lehető legteljesebben megőrizve, azokat funkcionálisan integrálva, új tartalommal gazdagítva hoztak létre jól használható tereket. A könyvtárban korok találkozásának lehetünk tanúi: egyes részei új építésűek, máshol műemlékmegóvás volt a feladat (Wenckheim palota 1889, Meining Artur), ami már önmagában kihívás az építésznek. Érdekes, hogy sokszor éppen a jelen vívmányai, a világszínvonalú számítógépes katalógusrendszer, informatikai hálózat tették lehetővé, hogy a régi szépség eredeti pompájában ragyogjon. A báltermet elfalazó polcrendszer és az ormótlan katalógusszekrények például ennek köszönhetően tűntek el. A Wenckheim palota tehermenetesítését a 8 emeletes új épület oldotta meg, míg hívogató, tágas bejáratot a palota belső udvarának lefedésével hozták létre.
A felújítás és modernizálás összesen 3 milliárd forintba került, amelyből 13 ezer négyzetmétert valósítottak meg. A könyvtár az átalakítás ideje alatt végig nyitva tartott, így olvasói nem lettek hűtlenek. Az átadás óta azonban még a korábbiakhoz képest is rendkívüli érdeklődés tapasztalható, az egyszerre körülbelül 1000 ember befogadására alkalmas intézmény látogatószáma a maximum körül mozog.