Ivanov orosz külügyminiszter a múlt héten Washingtonban tárgyalt és egyetértett amerikai kollégájával abban, hogy egyetlen lényeges kérdésben sem értenek egyet. Egyetértettek továbbá abban is, hogy az egyet nem értésről tárgyalni kell, ezért június 16-ra megszervezik Bush amerikai és Putyin orosz elnök találkozóját Szlovénia fővárosában. Néhány nappal korábban jóval derűsebb légkörben tárgyalt Moszkvában az Európai Unió “trojkája”: Prodi, az EU “miniszterelnöke”, Solana, a kül- és biztonsági politikáért felelős főmegbízott és az Európa Tanács soros elnöke, Persson svéd miniszterelnök. Prodi a vizit végén – állítólag még a trojka két másik tagját is meglepve – egyenesen azt javasolta, hogy készítsék elő egy Közös Európai Gazdasági Térség (Common European Economic Space – CEES) megszervezését Oroszország bevonásával. Ajánlotta továbbá, hogy – miután az EU Oroszország legnagyobb kereskedelmi partnere – Moszkva az egyoldalú dollárelszámolásról fokozatosan térjen át az euró alkalmazására, s a jövőben pénzügyi tartalékainak lehetőleg minél nagyobb részét dollár helyett euróban tartsa.
WASHINGTON BEKEMÉNYÍT. Ez már jelezte, hogy nem egyszerűen az amerikai-orosz és az EU-orosz kétoldalú kapcsolatok közötti hőfokkülönbségről van szó. A Bush-kormány hivatalba lépése óta fokozódó feszültségek mutatkoznak Washington és az Európai Unió kapcsolatában is. Januárban az új amerikai politikai kurzusról azt vetítette előre a Financial Times, hogy az “bizalmatlan lesz a nemzetközi intézményekkel, kemény lesz Kínával és Oroszországgal, továbbá sokkal kevésbé megértő európai szövetségesei iránt”. A múlt hét végén “Transzatlanti feszültségek” című vezércikkében a lap már nemcsak megerősítette januári jóslatának érvényességét, hanem az amerikai-EU viták szervi okait és mélységét is aggódva elemezte.
Konkrét nézetkülönbség valóban tucatszámra sorolható, az amerikai rakétavédelmi pajzs tervétől az elektronikus kémkedésen át egészen az adórendszerek harmonizációjának ügyéig. Vagy éppenséggel addig, hogy az EU-tagok többségének középbal kormányai különösebb megértést aligha várhatnak az utóbbi évtizedek legkonzervatívabb amerikai kormányától.
Mindezeken átlépve a középbaltól távol álló, a klasszikus európai konzervatív gazdasági gondolkodást képviselő Financial Times azt írja: “Hosszú lejáratra az európai politikai elit nehezen visel el egy olyan világot, amelyben az Egyesült Államok fölényes egyoldalúsággal cselekszik. Mindkét oldalnak meg kell tanulnia gazdasági és politikai ambícióik összehangolását.”
KÍSÉRLETI LÉGGÖMBÖK. Nem három egymástól független kétoldalú feszültségről van tehát szó, hanem arról, hogy az Egyesült Államok, Oroszország és az Európai Unió háromszögében megváltozott a kölcsönös kapcsolatok jellege. Ez a változás (mint bármi a politikában) nem tekinthető véglegesnek, nincs kikristályosodva. Ahhoz azonban – éppen az amerikai magatartás rezsimváltással felérő fordulata miatt – eléggé sokkoló volt, hogy a résztvevőket taktikai magatartásuk megváltoztatására késztesse.
A háromszögben “felderítő hadműveletek” zajlanak. Ennek volt egyik jele az EU-trojka látogatása és különösen Prodi kísérleti léggömbjei. Ezt tükrözte a múlt hónapban Putyin beszámolója “Oroszország helyzetéről”, amelyben az Európához való integrálódást az orosz külpolitika prioritásaként jelölte meg, miközben az amerikai kapcsolatokat meg sem említette.
Friss és jellegzetes epizódja e taktikai lépéseknek a Kurszk orosz atomtengeralattjáró tragédiájának legújabb fejezete: a felszínre emelés moszkvai kezelése. Az oroszok hónapokig tárgyaltak egy norvég-holland konzorciummal – majd a hét fordulóján váratlanul aláírtak egy szerződést egy olyan céggel, amely még sohasem vett részt víz alatti kiemelési munkálatokban. Az egyetlen lehetséges megfejtés: a “vesztes” norvég-holland konzorcium az amerikai Halliburton szolgáltató óriásvállalat érdekkörébe tartozik, amelynek a vezérigazgatója korábban a jelenlegi amerikai alelnök volt, az a Cheney, akit a Bush csapat politikaformáló szürke eminenciásának tartanak.
A “felderítő hadműveletek” jellegéből fakad, hogy sem az ellentétek, sem a közeledés taktikája nem ölt “vegytiszta” formát. Az amerikai-EU feszültségek semmiképpen sem jelentenek válságot a kapcsolatokban. Az Európai Unió és Oroszország közeledése pedig nem azonos a feszültség hiányával. Washington és Brüsszel ezekben a napokban készül arra, hogy közös erőfeszítéssel útnak indítsa a globális kereskedelmi tárgyalások új fordulóját. Az európai trojka pedig elítélte Moszkvában a csecsen háborút, csakúgy, mint a vélemény- és sajtószabadság korlátozását.
Január óta minden mozgásban van és “minden másképpen van.” Az, hogy a felderítők után felvonulnak-e majd a politikai seregek is, elsősorban Amerikán múlik.