Ön jogosnak érzi az Európai Unió (EU) legutóbbi országjelentésében megfogalmazott komoly kritikákat a magyarországi cigányság helyzetét illetően?
– Az EU ajánlásaiban és kritikáiban – de tegyük hozzá, az Egyesült Államok éves emberjogi jelentésének ide vonatkozó részében is – kritikákkal vegyes elismeréssel szólnak a magyar kormány erőfeszítéseiről. Az EU is elismeri, hogy Magyarországon komoly kormányzati programok vannak a cigányok helyzetének javítására. Ugyanakkor szóvá tesz néhány dolgot – részben jogosan.
– Mit tart jogosnak?
– Nehezen lehetne például tagadni a diszkriminációs jelenségeket. Jogos az is, hogy vannak elő-
ítéletek, vannak rendőri túlkapások. De maga a jelentés is elismeri, hogy működik az ezekkel kapcsolatos igazságszolgáltatás, hogy vannak perek, amelyekben a jogsértőket elítélik. A jelentés egyébként ugyanazt mondja el, amit bármely más térségbeli országban, ahol cigány lakosság van, szintén el lehet mondani. Ugyanakkor vannak benne – főleg civil szervezetektől vett – rossz adatokon alapuló tévedések is. Ilyen például az, hogy a cigány gyerekek többsége – ez a szó szerepel a jelentésben – kisegítő iskolába jár. Ez egyszerűen nem igaz. Az persze más kérdés, hogy a cigány gyerekek jó része, bár nem kisegítő iskolába, de rossz, alacsony színvonalú és ellátottságú falusi iskolába jár.
Az EU egyébként elismeri a magyar kormányzat középtávú cselekvési programjának eredményeit. A Cigányügyi Tárcaközi Bizottság ülésére az EU képviselőjét mindig meghívjuk. Kritika csak a végrehajtás ütemét érte. Az EU ajánlása arra vonatkozik, hogy a kormány gyorsítsa fel, s ellenőrizze jobban a program végrehajtását.
– A középtávú intézkedéscsomagban szó esik arról, hogy a kormányzatnak fejlesztenie kellene a cigányokról szóló kommunikációját, s hogy meg kellene értetnie az emberekkel, miért van szükség külön programokra…
– Önkritikusan meg kell mondani, hogy ebben nem vagyunk elég jók. Nem jó a kommunikációs stratégiánk.
– Most magáról a NEKH-ről beszél, vagy a kormányról?
– A kormány egésze nevében nem nyilatkozhatok. A hivatalról beszélek. Ami ránk tartozik, abban nem vagyunk túlságosan jók. Azért egy kicsit jobbak vagyunk, mint amilyen a hírünk. De a kormánypolitika is jobb, mint amilyen a híre. A kritikus kérdésekből azt tapasztalom, nem tudják az emberek, mi is a középtávú cselekvési program, ennek ellenére feltételezik, hogy nem valósul meg. Holott időarányosan megvalósul.
– Tájékoztassuk akkor őket: mi az, amit pozitívumként tud felmutatni eddig ebből az intézkedéscsomagból a kormányzat?
– Nehezet kérdezett, mert ha most azt feltételezem, hogy a cigányok körében a 70 százalékos munkanélküliséget sikerül 65 százalékra leszorítani, akkor – bár óriási erőfeszítést jelent -, mégis ezzel nem lehet eredményesen kommunikálni. Ez még mindig nem okoz elégedettséget, sem azok körében, akik munkanélküliek, sem azoknál, akik minősítik ezt a helyzetet.
– A cigányok zöme szakképzetlen, velük a piac nem tud mit kezdeni. Erre vonatkozóan van valamilyen elképzelés a stratégiai programban?
– Ötvenéves felnőtt embereket alacsony végzettséggel nem nagyon lehet átképezni piacképes szakmákra. Tehát marad a közmunka. A cigányok egy része nem vette tudomásul a rendszerváltást. Még ma is feltételezik, hogy az állam mindenható, hogy az állam tud gondoskodni munkahelyekről.
– Ön szerint van-e szükség cigányságot segítő külön programra, vagy inkább egyetért azzal, hogy nem elkülönült, hanem átfogó társadalompolitikai program kellene, amely nem pártokhoz kötődik, hanem széles körű társadalmi konszenzust élvez?
– Egyrészt teljesen egyetértek az utóbbival. A legnagyobb volumenű programjaink – például a közmunkaprogramok – nincsenek is felcímkézve, hanem egyfajta hátrányos helyzetű réteget céloznak meg, amelynek mellesleg vélhető többsége cigány. Aztán vannak egy-egy régióban mindenkire vonatkozó elmaradott kistérségfejlesztési programok -, de nyilvánvaló, hogy mivel ezekben a térségekben a romák aránya a nem romákénál nagyobb, ezért ezeknek a programoknak a kedvezményezettjei is az esetek harmadában-felében cigányok. Másrészt azt kell mondanom, külön romaprogramokra átmenetileg mégiscsak szükség van. És ez az átmenet akár 25-30 évig is eltarthat. Azonban egy jól működő oktatási rendszer sokkal többet fog segíteni a cigányokon is, mint a külön programok. Tulajdonképpen a nagy rendszerek javulásától várható áttörés, de addig a külön programokat nem lehet mellőzni. Ez egyébként kritika is a cigány vezetők egy részével kapcsolatban, mert ők túlságosan is a külön cigányprogramokra koncentrálnak, s szinte csak azt fogadják el számukra előnyös programként, ami fel van bélyegezve, hogy cigány célra megy.