Bő egy héttel azt követően, hogy a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) ügyvezető igazgatója, Dunavölgyi Mária bejelentette távozását eddigi munkahelyéről, sőt, a börze környékéről is, újabb “nagyágyú” hagyja el végérvényesen a parkettet. Ezúttal Debreczeni Kálmán, a Dunainvest Tőzsdeügynökség Rt. első embere és 85 százalékos tulajdonosa, egyben a Befektetési Vállalkozók Szövetségének vezetője jutott meglepetésszerű elhatározásra. A szakember a tőkepiacon 1993 óta aktívan működő és a kezdetektől fogva főleg a kisebb pénzű hazai ügyfelek tőzsdei ügyleteit kezelő cégét eladja az Erste Banknak (lásd keretes írásunkat), amivel a piacon már amúgy is “fehér hollónak” számító nem pénzintézeti hátterű, úgynevezett független brókercégek egyik legnagyobbika alakul át.
BELEFÁRADT. “Nem láttam értelmét, hogy ekkora tőkeerővel, ilyen nagy céget és adminisztrációt fenntartsak egy sorvadó piacon” – indokolja a kívülállók számára döntését a Figyelőnek Debreczeni Kálmán, aki egyértelműen cáfolja, hogy feladta volna. “Nem vagyok egy törülközőbedobós fajta” – mondja, és azt hangsúlyozza, hogy egyszerűen gazdasági döntésről, hideg fejjel végiggondolt kalkulációról van szó. “Akinek az utóbbi néhány évben többször is sikerült nagyot dobnia, annak nem lehet életcél a vegetálás” – teszi hozzá.
Való igaz, a Dunainvest – csakúgy, mint a hazai brókercégek többsége – az 1998-1999-es tőzsdekrach óta csak várja a jobb napokat, és próbálja túlélni az alig túlélhetőt. Vagyis azt, hogy a börze fénykorában tapasztaltnak a töredékére esett vissza a forgalom, részben a globális hatások – az Új Gazdaság tőzsdei léggömbjének kipukkanása és az amerikai gazdaság lassulása – miatt, részben pedig a magyar problémák okán. A robusztus magyar makrogazdasági adatok ugyanis mit sem érnek azoknak a külföldi intézményi befektetőknek a szemében, akiknek az energia- és gyógyszerárakba való kormányzati “beleturkálás” óta elment a kedvük a pesti börzétől. Ráadásul az amúgy sem erős hazai magánbefektetői réteg is fejvesztetten menekült a parkettről, miután megütötték a bokájukat az árfolyamzuhanásban, és miután kiderült: az adótörvények idei kedvezőtlen változásai után még annak a csekély árfolyamnyereségnek a jó részét is elvinné tőlük az állam, ami valami “isteni” szerencse nyomán megtermelődne a befektetéseiken ezekben az ínséges napokban.
Debreczeni Kálmán egyébként sohasem titkolta, hogy kedvező ajánlat esetén megfontolná a saját többségi tulajdonában lévő cég értékesítését, mint ahogyan a szakmai szövetség vezetőjeként azt is többször, éles nyíltsággal kimondta, hogy a magyar piacon túl sok az eszkimó, vagyis záros határidőn belül sokkal kevesebb brókercégnek marad csak hely. Debreczeni az utóbbi időben azt sem rejtette véka alá, hogy rendkívül pesszimistán látja a BÉT jövőjét. Számos olyan nyilatkozatot tett, amelyben egyértelműsítette: ha rövidesen nem javul a tőzsdét körülvevő állami megítélés, ha az adótörvények megváltoztatásával, egy hatékony tőzsdeélénkítő csomag kidolgozásával vagy éppen a felvásárlási szabályok “börzebaráti” hangolásával nem segítenek a pesti parketten, akkor a jövő meglehetősen sötét lesz. “A BÉT-nek lehet még néhány szép éve, lehet benne egy-két jobb periódus, de kollegáimmal együtt úgy ítéljük meg, hogy a tendencia a leépülés” – indokolja mostani döntését Debreczeni.
A Dunainvest stratégiáján egyébként eddig jól érzékelhető volt az előremenekülés. A társaság 1998-ig jelentős informatikai fejlesztéseket vitt véghez, egyike volt azon első brókercégeknek, amelyek lehetővé tették ügyfeleiknek az elektronikus üzletvitelt, a D-Line nevet viselő “home-brokering” rendszert, amely nem internet alapon, hanem a tévéjelek segítségével működött. A cégvezető ráadásul azok között is az élen járt, akik felismerték: felvásárlásokkal kell az egyre zsugorodó piacon a megmaradást biztosítani. A Dunainvest még az 1999 óta tartó nagy konszolidációs hullám legelején fogott felvásárlásokba: abban az évben szerezte meg a Bankár Értékpapír Rt.-t, annak befektetési alapjaival és társcégeivel – többek között a börzén is forgó Factory-családdal – egyetemben, de később több kisebb társaságot is magába olvasztott, a Részvény és Kötvénykereskedelmi Rt.-től az AC Brókeren át a Nelson Brókerig. A felvásárlások után az 1 milliárd forintos alaptőkével rendelkező Dunainvest mintegy 6 ezer ügyfelének több mint 16 milliárd forintos vagyonát kezelte, tevékenységét pedig a budapesti iroda és öt vidéki fiók mellett négy ügynökség is segítette.
Az ügyletA mostani ügylet az Erste tőkepiaci terjeszkedési stratégiájának immár második fejezete; tavaly augusztusban, hasonló átvétel keretében szerezték meg az Első Magyar-Angol Bróker Rt. ügyfélállományát.
A Dunainvest Rt. hivatalos közleménye üzleti titokként kezeli, mekkora összegért adták át a teljes ügyfélállományt, beleértve az általa kezelt befektetési alapokat is a nagybanki hátterű brókercégnek, az Erste Bank Befektetési Rt.-nek, illetve ez utóbbi alapkezelőjének. Az viszont publikus, hogy a vevő három hónapig változatlan díjtételeket garantál, s az átmenet jegyében azt is biztosítja, hogy a kapcsolattartó befektetési tanácsadók döntő többségét is alkalmazzák. A magyar piacon ütemesen terjeszkedő, 3-5 éven belül 25-30 százalékos piaci részesedést maga elé tűző – 15 ezer ügyféllel és 66,7 milliárd forintos ügyfélvagyonnal rendelkező – Erste pénzintézeti csoport befektetési cége egyébként eddig főleg nagyobb intézményeket szolgált ki.
BORBAN A VIGASZ. A brókercég számára azonban a lehető legrosszabbkor tört meg a tőzsdei fellendülés. A felvásárlásokat szükségképpen követő konszolidációt akkor kellett levezényelni, amikor a piacon vérre menő és egyebek között az árakban és a jutalékokban is megnyilvánuló küzdelem indult meg, ami minden bizonnyal jelentősen apasztotta a cég jövedelmezőségét. A piacon azt már egy ideje sokan tudni vélték, hogy Debreczeni csak kedvező (ár)ajánlatra vár. Az ügylet akadálya már egy ideje állítólag csak az volt, hogy a cégvezető nem a mostanság megszokott módszerrel, vagyis az ügyfélállomány átruházásával szerette volna értékesíteni a cégét, hanem a vállalkozás egészét árulta, hogy így is érvényesíteni tudja az informatikai fejlesztések árát. Ezzel szemben a szakember azt mondta a Figyelőnek, hogy csak ez év márciusának végén gyorsultak fel az események, addig csupán egyetlen egyszer fordult meg a fejében az eladás gondolata: tavaly ősszel, amikor komoly ajánlatot kaptak. “Még nincs határozott elképzelésem arról, hogy merre tovább” – mondja Debreczeni Kálmán, de nem tagadja, hogy egyebek mellett a szőlészet és borászat is vonzza. Testvére, Debreczeni Pál ugyanis mintegy 130 hektáros szőlőbirtok fő tulajdonosa Villányban, 80 százalékban bordeaux-i típusú vörösbort, a fennmaradó részben fehéret termel, elnökként és többségi tulajdonosként pedig vezeti a 320 millió forintos jegyzett tőkéjű Vylyan Rt.-t. (A társaságban kisebbségi részesként a korábban a Bankár Kft. által alapított, majd a Dunainvest vagyonkezelésében jelentős “profilváltáson” keresztülesett, a devizaspekulációtól a borászatra átállított, a tőzsdén is jegyzett Második Deviza Factory és Rizikó Factory részvénytársaságokat is megtalálhatjuk.) “Elképzelhető, hogy saját pincészetet is indítok” – mondja a tőzsdéről kivonuló üzletember, aki végül azt hangsúlyozza, hogy véleménye szerint az eddigi energiával, erőforrásokkal, szaktudással, valamint a csapatának egy részével más üzletágban nagyobb jövedelmezőséggel működhet.