Csupán 1 százalékát ellenőrzik az adózóknak az Egyesült Államokban, s többnyire csak a komoly hibák kiszúrására törekednek a revizorok. Az ottani hivatalnak az utolsó centtel is el kell számolnia a törvényhozás felé: mennyire hatékonyan használta fel az adófizetők pénzét, vagyis, hogy költségvetési támogatása fejében mennyi bevételt termelt. „Nagy-Britanniában ugyancsak a hatékonyság vezérli az adóhatóságot” – mondja Oszkó Péter, az Oppenheim és Társai Freshfields Bruckhaus Deringer Ügyvédi Iroda adócsoportjának vezetője. A korábban Londonban tevékenykedő szakember szerint az ottani adóhatóságnak „kedvelt” célpontjai is a multinacionális vállalatok, illetve a nagyobb cégek köréből kerülnek ki.
A hazai gyakorlattal ellentétben az adószakértő tudomása szerint a szigetországban nincs előírva az adóhivatalnak, hogy pontosan mennyi adóhiányt tárjon fel és mennyi bírságot szabjon ki. Nálunk egyébként a korábbi években még azt is a költségvetési törvényben rögzítették, hogy az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnak (APEH) mennyi bevételt kell hoznia „kényszerítő eszközök” révén, sőt az is előfordult, hogy az alkalmazottak jutalmát ennek mértékéhez kötötte a pénzügyi tárca. Ezen, a fejlett országoktól meglehetősen idegen gyakorlaton mára annyit javítottak, hogy a költségvetési törvényben előírt adóbevételi előirányzatokat a hivatal maga bontja le: abból mennyit vár az önkéntes jogkövetés révén, s mennyire számít az ellenőrzések, valamint a végrehajtás eredményeként.
A kormányzat közismerten komoly bevételi igényeket támaszt az adóhivatallal szemben, s e kényszer miatt az utóbbi években ellenőrzései során az APEH is inkább a nagyobb cégekre koncentrált, mivel ebben az adózói körben jóval látványosabb eredményeket tudott felmutatni, mint a kicsiknél. Tavaly például 120 milliárd forintot is meghaladó összegű adókülönbözetet állapított meg, amelynek több mint 70 százaléka a jogi személyiségű vállalkozásokra esett.
Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) útmutatásait követve ebben az évben gyakrabban jelennek meg az adóellenőrök a közepes és a kisebb vállalkozásoknál, valamint a magánszemélyeknél is. Amint Varga Árpádtól, az APEH szakmai elnökhelyettesétől megtudtuk, az idei első negyedévben a kis- és közepes vállalkozásoknál például csaknem 50 százalékkal nőtt a revíziók száma 2000 hasonló időszakához viszonyítva.
Az ellenőrzési filozófia megváltozása az ÁSZ tavaly befejezett átfogó vizsgálatára vezethető vissza, amelynek nyomán kifogásolták, hogy a kis- és középvállalkozásoknál ritkábban jelentek meg az adóhivatal revizorai, mint az szakmailag indokolt lenne. Azzal a magyarázattal pedig nem elégedtek meg a számvevők, hogy az adóhatóság szűkös revizori kapacitását inkább a nagyobb adóhiány-feltárási lehetőséget biztosító, szélesebb költségvetési kapcsolatokkal rendelkező adóalanyok ellenőrzésére koncentrálta. Elmarasztalták a számvevők az adóhivatalt azért is, mert elévülési időn belül lényegében csak a nagyobb árbevételű jogi személyiségű gazdálkodó szervezeteket ellenőrzi, míg a kisebbeket, valamint a nem jogi személyiségű vállalkozásokat, a költségvetési szerveket, az egyéni vállalkozókat és a magánszemélyeket ennél jóval ritkábban.
Ami az ÁSZ szemében szálka, azt a gazdaságkutatók dicséretesnek tartják. „A számvevők által elmarasztalt gyakorlat úgy is értelmezhető, hogy az APEH racionálisan használja fel a rendelkezésére álló kapacitásokat” – állítja Semjén András. Az MTA Közgazdaságtudományi Kutatóközpontjának főmunkatársa szerint az adóhatóság ellenőrzési tevékenységét ésszerűen azokra a területekre összpontosítja, ahol egységnyi költséggel a legnagyobb várható bevételnövekményt eredményező adóhiány tárható fel.
Állítását egyébként a Tárkival közösen végzett kutatással (Figyelő, 2000/17. szám) is igazolni tudja. A szakértők az adóigazgatás eredményeit hasonlították össze az 1992 és 1999 közötti években. Elemzésükből kiderült, hogy amennyiben az érintett adóalanyok jellege szerint vizsgálják az utólagos ellenőrzésekkel feltárt nettó befizetendő adókülönbözet alakulását, akkor az tapasztalható, hogy a túlnyomó többségben levő adóalanyok – egyéni vállalkozók, magánszemélyek, jogi személyiség nélküli gazdasági szervezetek – részesedése a feltárt adókülönbözetből igen csekély, míg a jóval kisebb számú jogi személyiségű gazdálkodó szervezeteknél mutatta ki az adóhatóság az összes (kiderített) hiány nagy részét (lásd a grafikont).
A vizsgálatok nem támasztották alá, hogy különösebben szoros kapcsolat lenne az ellenőrzések száma és az ezek által elért többletbevételek között. Például 1996-ban, amikor a pénzügyi kormányzat szemében az egyéni vállalkozók voltak a „főgonoszok”, vagyis a legnagyobb adócsalók, éppen ezért a korábbi évekhez képest megtöbbszörözték az ellenőrzöttek arányát ebben a körben, az eredmény meglehetősen lesújtó volt: az öszszes feltárt adókülönbözeten belül csökkent az egyéni vállalkozóknál megállapított adókülönbözet aránya.
„Éppen ezért jutottunk arra a következtetésre, hogy ésszerűbb és hosszabb távon átgondolt ellenőrzési politikával összességében alacsonyabb ellenőrzési színvonal mellett is fenntartható lenne, sőt esetleg még javítani is lehetne az adózási fegyelem jelenlegi szintjét” – hangsúlyozza Semjén András. Aki még azt a kijelentést is megkockáztatja, hogy bizonyos adózói csoportoknál feleslegesen magas volt az utóbbi években az ellenőrzési színvonal. A kutató egyenesen az adóbeszedés hatékonysága növekedéseként értelmezi, hogy az általuk vizsgált években ellenőrzései során az APEH többnyire a legtöbb adót fizető jogi személyiségű cégekre koncentrált, miközben a nagyszámú, de relatíve alacsony jövedelemtermelő képességű egyéni vállalkozók ellenőrzése visszaszorult. Véleménye szerint gondos munkával célszerű „belőni” az adóalanyok különböző csoportjainál azt az ésszerű ellenőrzési színvonalat, amely hatásos az adózási fegyelem fenntartása szempontjából. Mint a kutatás bebizonyította: a túlzott mértékű vagy a nem megfelelő csoportokra célzott ellenőrzések a költségeket növelik, de sem közvetve, sem közvetlenül nem járulnak hozzá a bevételek gyarapodásához.
A revíziónak egyébként a közvetlen hatásán kívül jóval nagyobb lehet a prevenciós hatása, ami a befolyt bevételek töbszöröse is lehet. Kutatásokkal bizonyítható például, hogy egy ellenőrzés után az adott cégnél két évig magasabb lesz a befizetett adó, mint a revízió nélkül lett volna.