A nyugdíjasok többségének kevés a pénze, egyetlen vagyona a saját lakása. Akiknek nincs örökösük, nincs kire hagyni lakásukat. Számukra előnyös lehet a lakás eladása életjáradékért. Ilyenkor a vevő azonnal kifizet valamennyit, egy további összeget pedig havonta utal át, az eladó haláláig. A tulajdonjog már az adásvétel pillanatában átszáll a vevőre, az eladónak viszont élete végéig megmarad a haszonélvezete.
Kinek érdemes életjáradékért vásárolnia? Elsősorban annak, akinek hosszú távon befektetni való pénze van. Nehéz ugyanis előre megbecsülni, hogy a vevő mikor kerül birtokon belülre. Lehet, hogy néhány évről, de akár évtizedekről is szó lehet. Tipikus eset, amikor a szülők a gyereküknek vásárolnak így lakást. Ez ugyanolyan hosszú távú befektetés, mint amikor valaki havonta tesz félre a bankba a gyermeke számára egy összeget.
Lakásra előbb-utóbb szükség lesz. Ha a pénzt ingatlanba fektetik, akkor az árváltozásból eredő kockázatot is lecsökkentik. Az ingatlanárak hirtelen megugrásával egy bankbetét leértékelődhet. Az életjáradékért történő vásárlással viszont megszőnik az ingatlanpiac egészének a kockázata, de természetesen az egyes ingatlanok egyedi kockázata – azaz: értékálló ingatlant választottunk-e – megmarad. Az előzőek alapján az életjáradékért vásárlás sok szereplő számára lehet előnyös, de mégis kevés ilyen üzletet kötnek. A legfőbb ok talán ez: nagyon sokan idegenkednek attól, hogy ez az ügylet gyakorlatilag fogadás az egyik üzletfél halálára. A potenciális vevők nem tartják tisztességesnek, hogy az eladó halálát kell várniuk, és az üzlet eredményessége attól függ, milyen hamar következik ez be. A lehetséges eladónak sem lehet öröm, hogy valaki az ő halálát várja.
Az idegenkedés másik oka az, hogy kockázatos üzletről van szó. Nem lehet ugyanis előre tudni, hogy mikor kerül ténylegesen a vevő birtokába a lakás. Ha gyorsan, akkor megérte az üzlet, ha viszont csak évtizedek után, akkor már igen veszteséges is lehet. A tényleges költség a reális piaci árnak akár a fele, de akár a duplája is lehet. Néhány éve járta be a világ legöregebbjének számító 120 éves francia hölgy esetének híre a világot, aki igen szomorú volt, mert meghalt a család régi ügyvédje. A néni 80 évesen kötött életjáradéki szerződést az akkor még fiatal kezdő ügyvéddel.
Sokan maguk hirdetnekAz életjáradéki szerződést kötni akaróknak is a megszokott ingatlanpiaci lapokat érdemes olvasniuk. Sokan saját maguk hirdetnek. Gyakran látni olyan hirdetést, amikor a hirdetés szövegével próbálnak az idős személy bizalmába férkőzni, például “orvos házaspár kötne életjáradéki szerződést gyermeke részére”. Kérdéses azonban, hogy ilyen esetben tényleg jobban jár-e az eladó.
Az ingatlanpiacnak ezen a részén is sok a közvetítő. A Figyelő inkognitóban végzett tesztje szerint a túlnyomó többségük inkább az ingatlanpiac aljának számító címközvetítő, nem pedig az igazi ingatlanközvetítő. Általában egy fix összegért, 8-10 ezer forintért azt vállalják, hogy addig közvetítenek címeket, amíg nem talál megfelelőt a vevő. Ilyenkor zsákbamacskát vesz az ügyfél. Nem lehet előre tudni, mekkora és mennyire friss a címlista. Ezzel szemben az ingatlanközvetítő a szerződésben is közreműködik, és itt csak a tényleges üzletkötésnél kell fizetni – akkor persze az előbbinél nagyobb összeget.
Egy lakás árát kisebb-nagyobb biztonsággal meg lehet állapítani. Egy életjáradéki szerződésnél azonban sokkal több befolyásoló tényező van. Ilyen az eladó várható élettartama, az ingatlanárak emelkedésének hosszú távú üteme, a kamatlábak hosszú távú alakulása. Ezeket mind elég nehéz felbecsülni. A megkérdezett közvetítők szerint nincsenek is tipikus esetek, minden üzletben az eladó és a vevő alkuján múlik a konstrukció. Érdemes azonban mind a vevőnek, mind az eladónak utánaszámolnia. A várható élettartamhoz támpontul szolgálnak a statisztikai táblázatok, a hosszú távú állampapírok hozama alapján a kamatláb is többé-kevésbé becsülhető, az ingatlanárak növekedését azonban már nehezebb előre jelezni. Van olyan életjáradéki szerződés, amikor az eladó csak fix összeget kér, máskor erre nincs szüksége, kizárólag a havi járandóság érdekli. A vevők általában a teljes szerződés időtartama alatt fix havi összeget akarnak kikötni, az eladók pedig infláció szerinti indexálást szeretnének.