Japánban eddig csupán Pillangókisasszony-előadásokon jártam. Azaz nem jártam soha.#
• Hangulat:
halk és megnyugtató
• Választék: beláthatatlan
• Árak: alig meghatározható a sokféleség miatt, tömött buksza (kártya) ajánlatos
Jellegzetes, finom belső és hangulat. Itt halkan zajlik az élet. A lenti étteremben kényelmes fotelok várnak, de az emeleten van hagyományos, földönüldögélős terem is, ezt húsz évvel ezelőtt tán még megkockáztattam volna. Kiváló segítőtársnak bizonyuló pincérünktől olyan étrendet kértünk, mely beavató jellegű. Ez nem könnyű feladat, minthogy csekély 200 féle étel kapható. Európai értelemben vett fogásokról, levesről, elő- és főételről nehéz beszélni, itt csipegetés zajlik egyszerre sokféléből. De ha mindenáron akarom, előételnek nevezhetem a Zenzai-tálkát: gyömbéres tonhal, párolt spenótlevelek, bab japánosan, ecetes tintahalláb. Gyomrunk ezennel elő volt készítve! A csúcsélmény következett, a Sashimi: abszolút nyers tengeri herkentyűk, azaz gyémántrák, tintahal, polip, királylazac, tonhal, Szent Jakab kagyló. Mindez, mondom, nyersen. Tiszta, ősi ízek. Nemhogy megterhelnéd magad vele, hanem megtisztulsz tőle. Így lehet (lehetne) sokáig élni! Ezután hozták a Teppan yakit, ez a vaslapon sült ételek neve. Felséges volt ebben a formában is a királylazac, meg a rák, kagyló, bélszín, rizzsel és egy tál sült zöldséggel. És íme, mindehhez, mintegy mellékesen megjelent a levesek nélküli japán konyha szinte egyetlen levese, a Miso, sajátos, hasonlíthatatlan ízt lopva a halételekhez. Persze forró rizspálinkával kezdtük, az ételekhez pedig pirított barnarizzsel ízesített zöld teát kortyoltunk. Itt enni nem olcsó mulatság, de ünnep, és maradandó élmény. Érdemes rá áldozni.