• Gazdaság

Pilvax – Az én asztalom

• admin 2001. 01. 24. 04:09

Persze azért nézzük meg azt is, mit eszünk? A régi Pilvax földerengő hátterére nyomott ízléses étlap rövid történeti áttekintéssel kezdődik (csak amennyi nem veszi el az étvágyat), idézve például a Pesti Napló 1842. október 16-i számából, miszerint Pilvax Károly úr “valódi italokkal és pontos szolgálattal s tisztasággal törekedik minden óhajtásnak megfelelni”. Ez ma is megvan. Maximális a figyelmesség, még az asztali morzsaseprő és a lapát is folyamatosan működik. (Utoljára anyám ebédlőjében láttam ezt, nem puszta dekorációként, hanem használatban.) Előételnek nem hat rosszul a fekete és vörös kaviár jégágyban, egy pohár jeges vodkával. Sem a hideg tokaji libamáj mazsolás cipóval. A vőlegényleves osztrák színész barátainknál aratott osztatlan sikert, nálunk a narancsos vadkacsaleves (melyhez csupán annyi a javaslatom, hogy érdemes volna a bőségesen adagolt vadkacsadarabkákat enyhén odaégetni, az egész még karakteresebb lehetne). Aztán halakat ettünk. A harcsafilé roston nagyon ízletes, de sajnos olajban tocsogott, kár érte. A citromfüves-mandulás pisztráng kifogástalan. Ám az abszolút csúcsot a tejfölös harcsapaprikás jelentette szalonnás daragaluskával: osztrákjaink kéjes sikkantásokkal habzsolták. Mindezt pompás Juhfarkkal öntözgettük, a György Villából. Szívem szerint mákkal töltött palacsintával zártam volna az egészet, forró szilvaöntettel, de ezt túl nehéznek találtam így estére, úgyhogy csak egy kellemesen könnyű somlói galuska tett pontot a vacsorára.