Les Amis – Az én asztalom

Gyerekkorom és ifjúságom vadona, Rózsadomb! A hosszúra nyúlt kommün alatt egy ideig jobb volt nem emlegetni, hogy az embernek ez a szűkebb pátriája, mert nyomban belopta magát a kizsákmányolók és osztályellenségek üldözendő táborába.#

Mindehhez méltó a konyha is. Az étlap nem túldimenzionált, de kényesen választékos. Előételnek divatos, különböző carpacciók ehetők (bélszín, mozzarella, lazac), vagy tonhal- és libamájpástétom, esetleg libamáj sherryben. A felséges zellerkrémlevesben pikáns, pirított libamelldarabkák kóvályognak. A különböző serpenyőben készültek közül én királyrákfarkat ettem fokhagymás vajon. (Úgy hozták, forrón, serpenyőben, abból is ettem, mint Lojzi bácsi a szobakonyhában, ez így ízletes: Ferenc József is megmarkolta a csirkecombot.) Megint megállapítottam, hogy a legfinomabb rákfélék, halak, gombák egyszerűen, vajon pirítva a legfelségesebbek. Párom garnélás spagettije óriási mélytányérban – óriási volt! A forró erdei gyümölcs fagylalttal és az amarettós gesztenyepuding fantasztikusan zárta a lakomát. A vacsorához egyik fő kedvencemet, Somlói Juhfarkat hörpölgettünk – tíz méterre a kerületi rendőrkapitányságtól! A kis étterem jó hírét jelzi, hogy több asztalnál is a honi prominencia különböző képviselői ültek. Nem írom ide, hogy kik, nehogy otthon lebukjanak.