Az eddig ismert legrégibb kőolajnyomokra bukkantak ausztrál geológusok: a fekete folyadék korát több mint 3,2 milliárd évesre becsülik.
Az ősi olaj egy Ausztráliából származó magas kéntartalmú kőzetből cseppecskék formájában került elő. Ezek zárványokban maradtak fenn a szilárd bölcsőben. Méretük rendkívül apró – mindössze egyszázad milliméter átmérőjűek, és a kutatók csak a kődarab mikroszkópos vizsgálata során vették észre őket.
Azt, hogy a kőolaj hajdani tengeri élőlények erősen átalakult maradványa, ma már senki sem kétli; erre a benne lévő vegyületek utalnak, no és az, hogy eredetére ennél kézenfekvőbb magyarázattal egyelőre még senki sem szolgált. A most megtalált minta kémiai összetétele is egyértelművé teszi, hogy nem ásványi, hanem biológiai eredetű maradványokról van szó. A kőzet kéntartalma és kora arra utal, hogy a benne megtalált folyadék olyan mikroorganizmusoktól származik, amelyek ként lélegeztek be (hárommilliárd évvel ezelőtt a Föld légköre még nem tartalmazott oxigént). Az ausztrál kutatók szerint már akkor is meglehetősen nagy bőségben éltek bolygónkon baktériumok. Ebből pedig az következik, hogy más öreg kőzetek is tartalmazhatnak olajrétegeket. A jelenleg kitermelt kőolajfajták legtöbbje alig egy-másfélmilliárd éves. Ám most, hogy kiderült, az olaj jóval idősebb is lehet, arra is van esély, hogy Ausztrália és Afrika többmilliárd éves alapkőzetei gazdaságosan kitermelhető mennyiségű kőolajat tartalmaznak. –