Világszerte 23 milliárd dollárt költöttek szponizorációra 1999-ben, s ennek a – mai árfolyaimon – mintegy 6500 milliárd forintnak a 70 százaléka a sportba vándorolt. S amennyiben az ott elköltött szponzori pénzeknek csak a felét számoljuk a futballhoz, úgy bizonyára meglehetősen konzervatív a becslésünk. Így is óriási összegről, nagyjából 8 milliárd dollárról van szó, s ennek tükrében mindjárt érthetővé válik, miért akkora üzlet a harmadik évezred hajnalán a futball – még ha mindezt idehaza nem is igen érzékeljük.
A GYÖNYÖRŰ JÁTÉK. A labdarúgás az a sport – “o jogo bonito”, a gyönyörű játék, ahogy Brazíliában hívják -, amelynek szabályrendszerét 1863-ban alkották meg Angliában, s amelyet napjainkban a földkerekség 202 országában mintegy 200 millióan űznek. De a fociláz ennél jóval többeket fertőzött már meg: az a populáció, amely valamilyen szinten kapcsolatban áll a labdarúgással, 1,5 milliárdra, a Föld lakosságának egynegyedére tehető.
Június 10-én, a Baldvin királyról elnevezett brüsszeli stadionban, a Belgium-Svédország mérkőzéssel kezdetét vette a 10. labdarúgó Eb, a sportvilág – marketing szempontból – harmadik legjelentősebb eseménye (a nyári olimpia továbbra is elviszi a pálmát; ezt követi a futball világbajnokság, majd – holtversenyben a foci Eb-vel – az atlétikai vb).
Az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) 1995-ös döntésével Hollandiának és Belgiumnak adta a 2000. évi Eb rendezési jogát, első ízben bízva meg két országot ugyanazon kontinentális futballesemény lebonyolításával. A két állam labdarúgó szövetsége az esemény megrendezésére egy alapítványt hozott létre Euro2000 Foundation néven, melynek operatív irányítója Alain Courtois tornaigazgató.
A minden ilyen esetben a bevételek oroszlánrészét adó televíziós jogokkal az UEFA rendelkezik. Ezeket 1992-ben a svájci székhelyű European Broadcasting Union (EBU) vásárolta meg egy csomagban – nem ügynökségként, hanem az e szövetségbe tömörült félszáz ország 69 tévétársaságának nevében. (Az EBU földrajzilag szélesebb kört ölel fel, mint az európai kontinens, tagja a mediterrán térség több afrikai és ázsiai országa is.)
Azt David Lewis, az EBU sajtóattaséja nem volt hajlandó elárulni, mekkora összeget képviselnek a tévéjogok. Azt azonban megtudtuk, hogy a jogok viszonteladását a luzerni székhelyű ISL Worldwide nevű marketingcégen – a világ legnagyobb ilyen jellegű vállalkozásán – keresztül értékesítik a szervezethez nem tartozó országoknak, az úgynevezett merchandising-jogokkal pedig az egész világra vonatkozóan az ISL rendelkezik. A cég 1982-ben alakult, s ma már az UEFA mellett a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA), a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség (IAAF), a Nemzetközi Amatőr Kosárlabda Szövetség (FIBA) és a Nemzetközi Tenisz Szövetség (ITF) is a partnerei közé tartozik. Két fő referenciamunkája az angliai futball Eb, illetve a franciaországi vb.
SZPONZOROK. Philippe Margraff, az ISL futballszakág üzleti igazgatója, az Euro2000 marketingigazgatója a Figyelőnek elmondta, hogy a 12 főszponzor (hivatalos partner) és a 10 hivatalos szállító közül (lásd külön anyagunkat) a legutolsó nagy fogás az egyik vezető internetszolgáltató és szoftvergyártó, a San José-i székhelyű Cisco Systems leszerződtetése volt. Felmerül a kérdés, mit kapnak ezek a multik az együttműködésért. Miért éri meg a kooperáció például egy olyan cégnek, mint a Cisco, amely 115 országban 30 ezer alkalmazottat foglalkoztat, s az 1999-es pénzügyi évben 12,2 milliárd dollár volt a forgalma? Nos, mint Margrafftól megtudtuk, az egész világba kimenő tévéadásban meccsenként 36 másodpercnyi reklámidőt biztosítanak a cégnek. A Cisco cserébe gondoskodik az Eb számítógépes rendszerének kiépítéséről és működtetéséről.
Hazánk, tagország lévén, nem az ISL közvetítésével, hanem közvetlenül az EBU-tól vehette meg a közvetítési jogokat. Az ár mintegy százmillió forintnak megfelelő svájci frank volt, ez a teljes közvetítési költség durván fele. A másik százmilliót a hosszabb-rövidebb ideig a helyszínen tartózkodó hat munkatárs – két nemzetközis, egy operatőr, valamint három riporter (Knézy Jenő, Hajdú B. István és Faragó Richárd) – utazási és szállásköltsége, napidíja, továbbá a kommentátori állás és a televíziós vonal ára teszi ki. Egyébiránt a Magyar Televízió Sportosztályának eddigi legnagyobb szabású vállalkozása lesz az Euro2000 közvetítése. Huszonhárom napon keresztül az Eb mind a 31 mérkőzését sugározza a közszolgálati televízió, 27-et egyenes adásban, összesen 54 óra időtartamban.
SZTÁRGÁZSIK. Talán már a fentiekből is kiviláglott, hogy a futball mekkora üzlet. Az EBU-tól nyert adatok szerint az 1996-os angliai Európa-bajnokság 31 mérkőzését összesen 2,1 milliárd ember látta Európában, világszerte pedig 6,7 milliárd (ezek természetesen kumulatív számok). Az idén ennél mintegy 10 százalékkal magasabb értékek várhatók, már csak azért is, mert az 1996-os 192 országgal szemben ezúttal 202 országba sugározzák a mérkőzéseket.
Persze az igazi boom az utolsó tíz évben indult be a világfutballban, egészen pontosan akkor, amikor a Bajnokcsapatok Európa Kupáját 1992-ben átalakították Bajnokok Ligájává (BL). Vegyük csak az 1999/2000-es BL-évad napokban közzé tett pénzügyi mérlegét. Az UEFA bevételei a televíziós jogok értékesítéséből és az egyéb szponzori pénzekből 828 millió svájci frankot tettek ki – ez durván 132 milliárd forint (a részleteket lásd külön). Az előirányzat “csak” 800 millió frankról szólt… .
KLUBMULTIK. A legnagyobb európai klubok bevételei lassacskán felérnek a nagy multinacionális cégek jövedelmével, a sztárjátékosok pedig annyit keresnek, mint az említett cégek vezetői. Az 1998/99-es szezon adatai alapján a Manchester United, a BL akkori győztese 165 millió dollárt (41 milliárd forint) kasszírozott, a második Bayern München 118 milliót, és még a sorban huszadik francia Paris St. Germain is 49 milliót. Az angol Premier League legjobban fizetett 20 labdarúgójának átlagjövedelme heti (!) 50 ezer dollár, azaz 14 millió forint.
A fejedelmi bérek kifizetése csak egyféleképpen lehetséges, különösen annak tükrében, hogy az olasz első osztályban 1997-ről 1998-ra 32 százalékkal, az angol Premier League-ben 1998-ról 1999-re 29 százalékkal mentek feljebb a játékosfizetések: emelni kell a jegyárakat is. A belépők drágítása mindenütt jóval meghaladja az inflációt, a legutóbbi évben Nyugat-Európában 10-15 százalékot tett ki. Az árverseny kárvallottja pedig az egyszerű szurkoló, aki már egyre kevésbé képes megváltani a belépőt kedvencei mérkőzésére.
Az Euro2000 sem jelent kivételt. A legolcsóbb jegy a csoportmérkőzéseken 88 svájci frankba (közel 15 ezer forintba) kerül, a legdrágább a döntőn ennek háromszorosába (az Eb jegyárairól lásd táblázatunkat). A borsos árú jegyek egyébként személyre szólóak, átruházásuk technikailag úgyszólván megoldhatatlan. Érdemes tehát kétszer meggondolni, hány mérkőzésre váltunk belépőt. Addig is kerítsünk egy kényelmes fotelt, s üljünk be a milliárdnyi szurkoló közé, bízván benne: a nagy pénz ezúttal tényleg nagy focit szül majd.