A Bosman-ítélet

Kezd feledésbe merülni, hogy ma azért rúgja a labdát olyan sok külföldi játékos Európa nagy futballklubjaiban, mert egy nemzetközi szinten viszonylag ismeretlen belga focista, Jean-Marc Bosman 1995-ben precedens értékű pert nyert az Európai Bíróságon francia klubjával szemben. Az azóta Bosman-ítélet néven elhíresült verdiktben a luxemburgi székhelyű testület kimondta, hogy az egyesületnek nem állt jogában pénzt [...]

Kezd feledésbe merülni, hogy ma azért rúgja a labdát olyan sok külföldi játékos Európa nagy futballklubjaiban, mert egy nemzetközi szinten viszonylag ismeretlen belga focista, Jean-Marc Bosman 1995-ben precedens értékű pert nyert az Európai Bíróságon francia klubjával szemben. Az azóta Bosman-ítélet néven elhíresült verdiktben a luxemburgi székhelyű testület kimondta, hogy az egyesületnek nem állt jogában pénzt kérni a játékos átigazolásáért azt követően, hogy annak lejárt a szerződése. Az Európai Unióban ugyanis tilos akadályozni a személyek szabad mozgását. A taláros testület ítélete azt is leszögezte, hogy az EU állampolgárai munkavállalás szempontjából nem számítanak külföldinek a közösség területén belül, így rájuk nem lehet vonatkoztatni az UEFA azon előírását, hogy klubonként egyidejűleg csak három külföldi játékos lehet a pályán. Az Európai Bíróság döntése gyökeres változásokat idézett elő a nemzetközi labdarúgóéletben: sztárcsapatok jöttek létre, a futball pedig még nagyobb üzlet és attrakció lett. Sokan azonban éppen azért bírálják a Bosman-szabályt, mert a sztárgázsival szerződtetett külföldi játékosok elveszik a helyet a fiatal hazai tehetségektől és a nevelőmunkát végző kis egyesületek is hátrányos helyzetbe kerültek. –

Címkék: Hetilap: Gazdaság