KIVÉTELES BARÁTOK – Pesti randevú

Francoise Gilot és Rozsda Endre festményeit bemutató kiállítás nyílt a Várfok Galériában. A június 4-ig látható budapesti rendezvény a nemrég Párizsban elhunyt Rozsda Endre festőművész végakaratának beteljesülése. A század nagy tanúja, Pablo Picasso és André Breton barátja, az absztrakt szürrealizmus legismertebb magyar származású képviselője, a modern művészet letéteményese, és az Európai Iskola alapító tagja végrendeletében [...]

Francoise Gilot és Rozsda Endre festményeit bemutató kiállítás nyílt a Várfok Galériában. A június 4-ig látható budapesti rendezvény a nemrég Párizsban elhunyt Rozsda Endre festőművész végakaratának beteljesülése. A század nagy tanúja, Pablo Picasso és André Breton barátja, az absztrakt szürrealizmus legismertebb magyar származású képviselője, a modern művészet letéteményese, és az Európai Iskola alapító tagja végrendeletében fogalmazta meg azon kívánságát, hogy együtt állíthasson ki tanítványával és barátjával, Francoise Gilot-val.

A két ember kapcsolata egy különleges barátság története. Az 1921-ben született Francoise Gilot 1941-42-ben Rozsda Endre párizsi műtermében tanult festészetet. Korai képei Matisse tökéletesen harmonikus, felhőtlen derűt árasztó színvilágáról tanúskodnak. A művésznő 21 évesen találkozott Picassóval. “Mikor megismerkedtem Pablóval, tudtam, hogy óriás áll előttem és meg kell mérkőznöm vele.” – emlékszik vissza. Francoise Gilot 1946-tól 1964-ig Pablo Picasso élettársa lett, közös gyermekeik Paloma és Claude Picasso. Gilot autonóm művészi világot épített ki Picasso mellett, a kubisztikus absztrakció rajzos megoldású változatát képviseli. Az ötvenes évek közepén a két ember életútja szétvált, Gilot pályája Picassótól már tökéletesen függetlenül bontakozott ki. Számára – kezdettől fogva – a vonal ugyanolyan érvényes, autonóm művészi eszközt jelentett, mint a szín. A nyolcvanas-kilencvenes években mindkettő külön-külön is szót kér művészetében.

A Mohácsról induló, európai ívű pályát bejáró Rozsda Endre (1913-1999) művészetére Bartók zenéje gyakorolta a legnagyobb hatást. Párizsban ismerkedett meg a korszerű, modern művészet alakjaival: Picassóval, Giacomettivel, Max Ernsttel. Festészete a negyvenes évek végén kezdte felvenni meghatározó stílusjegyeit, a képfelületen kaleidoszkópszerűen kibontakozó látványt. Az időközben hazatelepült művész az 1956-os forradalom után ismét Párizsba távozott. 1957-től kezdődött pályafutásának újabb szakasza, mégpedig a “szürrealizmus pápája”, Breton barátságának vonzásában. –

Címkék: Hetilap: Plusz