Beszédes hallgatásba burkolóznak a korimány szakértői, amikor az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. jövőjéről, a kidolgozás alatt álló törvényjavaslatról kérdezik őket. Habár a privatizációt felügyelő Miniszterelnöki Hivatalban (MeH) már hónapokkal ezelőtt kidolgozták a szakmai alternatívákat és azokat már ki is szivárogtatták, kommentárra senki sem hajlandó (Figyelő, 2000/3. szám). Abban az esetben ugyanis hamar világossá válna, hogy december óta mit sem változott a helyzet. Még mindig nem “sütöttek ki” olyan megoldást, amely a koalíciós partner kisgazdák szája ízének is megfelelő volna. A törvényjavaslat és egy kormánydöntés lehetősége tehát továbbra is homályba vész.
A patthelyzet tavaly év vége óta tart. Rögtön azután ugyanis, hogy Stumpf István kancelláriaminiszter derűlátóan vázolta az elképzeléseket az országgyűlés gazdasági bizottsága előtt és azt ígérte, hogy januárban már a kormány is tárgyalhat azokról, a kisgazdák “robbantottak”: a szerintük nem hatékonyan működő privatizációs szervezet felszámolását javasolták, mely álláspontjukat azóta is fenntartják. Legutóbb maga a pártelnök, Torgyán József kötötte az ebet a karóhoz, amikor kijelentette: fontossági sorrendben, az ő értékrendjében az ÁPV Rt. ügye – azaz megszüntetése – rögtön a szövetkezeti törvény és a Nemzeti Földalapról szóló jogszabály megalkotása után következik.
Nem lett tehát igazuk azoknak, akik azt hitték, hogy a kisgazdák csak taktikai okokból keményítenek be ÁPV Rt.-ügyben, mert csatát veszítettek a Bábolna Rt. irányítása körüli háborúban. A privatizáció jövője beépült a kisgazda értékrendbe, bár rossznyelvek szerint ehhez hozzájárult az is, hogy a vagyonkezelő szervezet a Fidesz-MPP felségterületének számít.
KÉT ÚT ÉS A HARMADIK. A kisgazdák által javasolt megoldás legfeljebb nagyon távolról van köszönő viszonyban a MeH két verziójával. Torgyán pártja szerint az ÁPV Rt. jogutódja egyszerűen a Magyar Államkincstár lenne, amely azonban csak a privatizációs szálak elvarrásával, vagyis a peres ügyekkel és a garanciákkal foglalkozna. Az értékesíthető állami vagyon eladását a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) kapná feladatul, a tartós állami tulajdonban maradó társaságok felügyeletét pedig a minisztériumok látnák el. A kisgazda szakmai koncepció kialakításában valószínűleg nyomós érv volt, hogy így a földművelésügyi tárca egy csapásra 52 milliárd forintnyi jegyzett tőkéjű mezőgazdasági és erdészeti portfólióval lenne gazdagabb – beleértve Bábolnát is.
A “végképp eltörölni” szlogennel fémjelzett kisgazda verzió a MeH szakértői által kidolgozott alternatívák közül arra rímel kissé, amely a szélesebb körű állami vagyonkezelést és az óvatos privatizációt célozná, de csak annyiban, hogy a szerint is megszüntetnék az ÁPV Rt.-t. A vagyonkezelő helyét viszont egy szintén állami tulajdonú szervezet, a Magyar Holding Rt. venné át, amely ráadásul magába olvasztaná a minisztériumoknál, az MFB-nél és a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnál lévő cégeket is. Létrejönne a Privatizációs Ügyek Hivatala, amely költségvetési forrásból gazdálkodna, kezelné a kötelezettségeket, a kisebb cégek eladásával pedig vagy az MFB-t vagy a Kincstári Vagyoni Igazgatóságot bíznák meg.
A MeH első számú megoldási javaslata szintén egy szuperholdinggal számolna, amely azonban maga a felduzzasztott ÁPV Rt. lenne, s feladatául a gyorsabb ütemű magánosítást kapná. Előbb alaposan felülvizsgálnák a továbbra is tartósan állami tulajdonban maradó cégek listáját – a hírek szerint legalább 30 társaság értékesítésével csökkentenék is azt -, majd a maradékot külön szervezeti egységbe pakolnák.
MI MARAD A VÉGÉN? “Szakmai érveket mindhárom versengő megoldás mellett és ellene is lehet találni, a legfőbb baj azonban az, hogy nincs eldöntve: hány cég és mekkora vagyon marad állami tulajdonban” – vélekedik Voszka Éva, a Pénzügykutató Rt. szakértője, aki szerint a kormánynak továbbra sincs deklarált privatizációs politikája, azt mindig az adott költségvetési év bevételi szükségleteihez szabják. Most például az olajozza meg az ÁPV Rt. gépezetét, hogy autópálya-építés miatt jelentős tőkét kell juttatnia az MFB-nek.
A kutató úgy gondolja, hogy még a kisgazdák által javasolt verzió sem abszurd, de csak akkor, ha mindössze néhány, különösen fontos, infrastrukturális cég marad az állam nyakán. A szokásos ellenérv azonban ekkor is fennáll: a szabad verseny szempontjából nem egészséges, ha a minisztérium egyszerre viselkedik “hivatalból” hatóságként és piaci tulajdonosként.
Ha viszont még viszonylag heterogén cégstruktúrát kell kezelnie az államnak, akkor célszerűbb a holdingra épülő megoldások valamelyike, de ebben az esetben elképzelhető lenne az is, amit a Pénzügykutató Rt. három évvel ezelőtt, még a Horn-kormánynak javasolt. Eszerint az állam, magántőke bevonásával hozna létre olyan alapokat, amelyek irányítását a magántulajdonosokra bíznák és amelyekbe apportálnák az állami cégeket. Az alapoknak aztán záros határidőn belül vagy a saját részvényeiket, vagy a portfóliójuk-ban lévő társaságokat kellene eladniuk. Ez hasonlítana a tömeges privatizáció lengyelországi változatához és mutatna rokon vonásokat az olasz magánosítási gyakorlattal is.
POLITIKAI PATTHELYZET. Ha a három változatot abból a szempontból nézzük, hogy melyikkel van a legnagyobb esély a privatizáció ütemes folytatására, akkor valószínűleg egy negyedik lenne a nyerő, vagyis az, hogy minden maradjon változatlan. Voszka Éva szerint ugyanis amennyiben kormánydöntés írná elő egy új privatizációs törvény megalkotását, akkor a vita is kiújulna arról, hogy mi maradjon állami tulajdonban, márpedig az befagyasztaná a magánosítást. Valószínűleg az esetlegesen tulajdonosi szerepbe kerülő minisztériumok vagy a felduzzasztott állami szuperholding sem abban lenne érdekelt, hogy felségterületét kisebbítse. A politikai patthelyzet közepette a legnagyobb esélye talán annak van, hogy marad az ÁPV Rt., s legfeljebb apró fazonigazításokat hajtanak végre rajta. Ezt a kisgazda offenzívának egyelőre ellenszegülő magánosítási szervezet elnök-vezérigazgatója már kilátásba is helyezte a Fidesz-MPP által szervezett minapi konferencián, ahol azt mondta: a hatékony állami vagyonkezelés, a privatizációs folyamatok folytatása és befejezése szempontjából a legelőnyösebb megoldás a privatizációs szervezet megújult formában való továbbműködése. Az eddig kidolgozott szakmai változatok tehát lehet, hogy ugyanúgy áldozatul esnek a politikának, mint a legutóbbi választások előtt az MSZP-SZDSZ kormány nagyra törő hasonló elképzelései.