Cukorlefölözés. Ez a terminus technicus nyugtalanítja manapság a Pénzügyminisztérium költségvetéssel foglalkozó munkatársait. Azt jelenti ugyanis, hogy EU-csatlakozásunkat követően meglehetősen borsos összegeket kell majd befizetnünk a közös európai kasszába. Kevésbé ismert tény ugyanis, hogy Magyarországot a támogatások mellett terhelni fogja egy, az EU költségvetése felé fenálló befizetési kötelezettség is. A cukor piaca meglehetősen szabályozott, így amikor az édesítőszer ára meghaladja az előre meghatározott limitet, a különbséget “lefölözik”, azt egy közös alapba be kell fizetni.
A cukorlefölözés mellett a nemzeti költségvetés vám- és adóbevételeinek egy részét is át kell majd engednünk a közös európai büdzsének. A pontos részösszegeket egyelőre csak sejteni lehet – a vámbevételeket teljesen, míg az áfa-bevételeknek 1,0-1,5 százalékát kell majd befizetni Brüsszelnek -, az azonban előre látható, hogy a csatlakozás költségvetési szempontból terheket is ró az államra. A cél a GDP 1 százalékára rúgó befizetés, ami a már említett tételekből áll, s amennyiben azok nem elegendőek, akkor a GDP-hez igazított további befizetési kötelezettség rendelkezik arról, hogy kijöjjön a Brüsszelből megkívánt arány.
Ez a várhatóan évi 100-120 milliárd forint kisebb összegű lesz, mint amennyit támogatások formájában az EU-tól kap az ország (az utóbbi a jelenlegi számítások szerint körülbelül 2,5-3,0 milliárd euró évente), a könyvelési technikák miatt azonban ennek negatív hatása lesz a büdzsé deficitjének nagyságára. Míg ugyanis az EU-ba történő befizetések konkrét kiadásként jelennek meg, addig az országnak szánt támogatások csak átáramolnak a költségvetésen, nem javítják annak pozícióját, hatásuk így nullszaldós lesz. Az ország maga jól fog járni, hiszen várhatóan nettó 2,0-2,5 milliárd eurót tesz majd ki az EU-val, a költségvetés pozíciója viszont romlani fog.
A deficit ezen 100 milliárd forintos növekményét valahogyan kompenzálni kell majd, ez azonban nem lesz egyszerű feladat. Az EU-ból érkező forrásokkal ugyanis nem lehet egy az egyben helyettesíteni a tagországi kiadásokat, így egyetlen kiadási tételt sem lehet levinni nullára, de még csökkenteni sem nagyon szabad azokat.
Szekeres Imre, a parlament költségvetési bizottságának elnöke szerint magát a büdzsé szerkezetét is át kell alakítani, hiszen az EU-val kapcsolatos kiadásokat, valamint bevételeket az uniós alapelvek szerint kell szerepeltetni az államháztartás könyveiben. Az átalakítás célja, hogy Magyarország a számára elérhető legtöbb forrást vehesse igénybe, s az államháztartáson belül kialakuljon az EU-pénzek elosztására és ellenőrzésére alkalmas rendszer. Ennek érdekében albizottság alakult, amelynek keretein belül elkezdődhet az átalakítási munka. Szekeres szerint ebben a folyamatban a két legnagyobb feladat az adó- és vámrendszer, valamint az állami támogatási rendszer átalakítása.
Komoly problémaként jelentkezhet az is, hogy az EU és a magyar költségvetési év nem fedi egymást (az EU-ban ugyanis október 1-jével kezdődik a pénzügyi év, míg nálunk január 1-jével). Így nagyon sok támogatást meg kellene előlegezni, továbbá a tervezés is sokkal bizonytalanabb lenne, hiszen a magyar büdzsé összeállításánál még nem ismerhető, hogy a következő évben az unió mit is kíván támogatni. Éppen ezért már felmerült a hazai költségvetési év “elcsúsztatása”, esetleg a gördülő tervezéses rendszer bevezetése, ahol a parlament évente mindig másfél évre fogadná el a költségvetést, így az utolsó fél év átfedésben lenne.
A munkát bizonytalanná teszi, hogy az EU is belső reformok sora előtt áll, elképzelhető tehát, hogy végül a maitól jócskán eltérő rendszerhez kell majd alkalmazkodnunk.