Magyarország az 1996 elejétől számított három év alatt összesen 4 milliárd 465 millió dolláros kereskedelmi mérleghiányt halmozott fel az energiahordozók külkereskedelmén. Az összehasonlítás kedvéért: ugyanezen időszakban a teljes magyar külkereskedelmi deficit 7 milliárd 274 millió dollárra rúgott. Az energetikához hasonlítható arányú negatív szaldó csak a feldolgozott termékek termékforgalmában volt tapasztalható. Igaz, az energetika külkereskedelmi egyenlege folyamatosan javul. Az időjárástól erősen függő import tavaly például 3 százalékkal mérséklődött, így “csak” 1 milliárd 256 millió dolláros negatívum keletkezett, 288 millió dollárral kisebb, mint 1997-ben. A magyar energiakivitel értéke eközben 435 millió dollárra rúgott.
Mint ismeretes, az import energia szinte kizárólag keletről érkezik. A FÁK-országokkal folytatott kereskedelemben 928 millió dolláros mínusszal zárt Magyarország, önmagában Oroszországgal szemben viszont egymilliárddal. Tavaly a magyar import 9,2 százaléka érkezett Oroszországból, s annak több mint kétharmadát az energiahordozók adták.
Jelenleg is magas, s – Szerdahelyi György, a Gazdasági Minisztérium (GM) közigazgatási tanácsadója szerint – középtávon tovább nő az energiabehozatal aránya. Azaz, ha az atomenergiát is hozzászámítjuk, a határokon belüli felhasználás közel 65 százaléka külső forrásból ered. A függőség nagy, ám léteznek magasabb arányok is Európában. A jövő pedig még nagyobb külső forrásigényt hozhat. Az Európai Unió energiaszektora átlagban kétszer-háromszor hatékonyabb, mint a magyar – olvasható egy, a kormányzat számára készült összefoglalóban. Erre, valamint az energiaigényes iparágak leépítésének szükségességére hivatkozva javasoltak a környezetvédők (például a Levegő Munkacsoport) radikális energia-áremelést. Az energia iránti teljes hazai igény ugyan stagnál, vagy legfeljebb ha évi 0,6 százalékkal nő a közeljövőben, ám a honi készletek apadása kizárólag importtal ellensúlyozható. A függés mérséklése a GM szerint nagyban múlhat az energiatakarékosságon, amely azonnal kihat a behozatalra. Nem véletlen, hogy a készülő új energiapolitikai koncepcióban a takarékosság komoly hangsúlyt kap.
A rendszerváltás utáni évek egyik energiapolitikai kulcsszava a diverzifikáció volt. A vezetékes kapcsolatok kelet felé irányultak: elég itt megemlíteni a Barátság olaj-, a Testvériség gáz-, s a név nélküli 750 kilovoltos nagyfeszültségű távvezetéket. Az egyirányúság első oldása az 1979-ben üzembe állított Adria-olajvezeték volt. Csak 1993-ban létesült a 400 kilovoltos Győr-Bécs távvezeték (hivatalosan a bős-nagymarosi áram szállításával indokolták felépítését), 1995-ben pedig a 4,5 milliárd köbméter éves kapacitású HAG-gázvezeték, ugyancsak Ausztria felé.
A diverzifikáció, legalábbis a vezetéki kapcsolatokat tekintve, mára lényegében teljesnek mondható. A Magyar Villamos Művek (MVM) Rt. már építi horvát-szlovén magasfeszültségű összeköttetését, s magasabb szintre emelnék a magyar-román villamos kapcsolatokat is. Emellett több új, immár üzleti alapokon nyugvó terv is él a kapcsolatok bővítésére. Intenzív Gazprom-Panrusgáz-Mol együttműködés létezik egy harmadik úgynevezett gázbetáplálási pont kialakítására – mondta el Mihail Rahimkulov, a Panrusgáz Rt. vezérigazgatója -, mégpedig vagy az ukrán-magyar határnál, vagy Szlovákiából kiindulva, Nyitraivánka és Győr között.
Vihart kavart viszont a Mol és az orosz gázipari óriás, a Gazprom között az úgynevezett déli gázvezeték ügye. A cső Szlovákiából kiindulva Győr térségét érintve vezetett volna Olaszországig. A Molt érzékenyen érintette, hogy a Gazprom a magyar szakasz 100 kilométeres körzetében maga akarta az “új” nagyfogyasztókat ellátni. A polémiát végül a halasztás oldotta fel, miután nem jött be a Gazprom számítása, hogy az olaszok nagyobb mennyiséget rendelnek. A mai helyzetértékelés alapján e létesítmény megépítése legközelebb 2003 után válhat aktuálissá. S nem valószínű cseppfolyós földgázt (LNG) fogadó terminál építése sem a horvátországi Fiume közelében; az ezzel kapcsolatos vizsgálatot elvégző szakemberek szerint túl drága ez a megoldás.
Kevéssé vált közismertté a második olajvezeték létrehozásának terve. Másfél éve vetették fel azt az elképzelést, hogy a Barátság- és az Adria-vezetéken át juttatnák ki az orosz olajat a Földközi-tengerre. Miután az Adria jelenlegi állapotában erre alkalmatlan, a tervek szerint egy párhuzamos csövet kellett volna lefektetni Százhalombattától a tengerig. “Tárgyaltunk erről – válaszolta kérdésünkre Mándoki Zoltán, a Mol vezérigazgatója -, a projekt gondozása elindult.” Az éves tervezett kapacitás 15 millió tonna lenne, csakhogy míg egy éve 18-20 dollár volt barrelenként a kőolaj világpiaci ára, mára 10 dollár körüli szintre esett vissza. Az alacsony kőolajár és a világpiaci túlkínálat lelassította a munkálatok kidolgozását.
A többirányú összeköttetés megvalósultával a diverzifikáció a kormányzat számára időközben egészen más értelmet nyert. Szerdahelyi György szerint ma már arra kell vigyázni, hogy az importálók ne kössék le magukat túlzottan hosszú távú szerződésekkel egyetlen irányban. Ez a kritérium megvalósulni látszik a kőolaj-behozatalnál. Három évvel ezelőtt az orosz kormányzat egyedüli exportőrként a Jukoszt jelölte ki. A hegemónia oldására kidolgozott 1996-os Mol-stratégia bevált. A száz százalékban Mol-tulajdonú Moltrade-Mineralimpex Rt.-re hárul a csoporton belül a kőolaj, a motorhajtóanyagok és a fűtőolajok beszerzése. Ulrich István vezérigazgató hangsúlyozza, hogy a Jukosz ma is a fő szállító, ám nem az egyedüli. Hogy pontosan mi is a megoszlás a beszállítók közt, milyen részarányokkal, s mekkora éves és spot (egyszeri) vásárlási arányokkal, az üzleti titok.
Az orosz behozatal fedezi ma a kőolaj-feldolgozás túlnyomó részét. Ezenkívül a motorhajtóanyagok 13-17 százaléka, a fűtőolajnak mintegy 40 százaléka (ez utóbbiak nagyobb része osztrák, szlovák és cseh) import. Külső források keresésében tágak a lehetőségek: az Adria és a Barátság áteresztőképessége egyaránt 10-10 millió tonna, s ezek önmagukban is kielégíthetik a honi igényeket. Az idén közel 6 millió tonna kőolaj érkezik Keletről, nagyobbik része éves szerződés, kisebbik fele spot szállítások keretében. Fizikailag rendben van a kapcsolat, az orosz pénzügyi válságból pedig augusztus óta pusztán annyi volt érzékelhető, hogy nehéz helyzetbe kerültek a partnerek. Szeptembertől a Mol ezért előrehozott fizetéssel segítette ezen cégeket, s bár információnk szerint az első őszi hónapban egy hosszabb karbantartás is közbejött a Barátság-vezetéken, nem tapasztaltak szállítási problémákat.
A legrosszabb esetben – az orosz relációjú vezeték teljes lebénulása esetén – az Adrián-csőkígyó igénybevételével vásárolhat a Mol-csoport. E vezetéket jelenleg inkább csak elvi lehetőségként kezeli a társaság, hisz legutóbb tavaly márciusban szállítottak rajta kőolajat. “Kizárólag üzletpolitika és ár kérdése, hol vásárolunk” – állítja Mándoki Zoltán, s magánvéleménye szerint nem okozna robbanást az sem, ha a teljes orosz szállítás kiesne. Sőt, akad olyan nézet is, hogy boldogan lépnének az orosz szállítók helyébe mások, éppen a túlkínálat miatt.
Tíz éve még 4,5-4,5 milliárd köbméterrel részesült az ország földgáz-felhasználásában az import, illetve a belföldi kitermelés. Jelenleg évi 12 milliárd köbméter a teljes hazai igény. Három éve 38,0 százalék, 1998-ban – dacára az enyhe télnek – 38,6 százalék volt a gáz aránya a teljes energiafogyasztáson belül. Az importfüggőség az olajhoz hasonlóan nőni fog, nem lévén elegendő határokon belüli forrás: 2010-re a honi termelés legfeljebb ha az igények 15-17 százalékát fedezheti. Tavaly, előzetes adatok alapján 7,3 milliárd köbméter gáz érkezett az országba a Gazpromtól, az idén 8,2 milliárdra nőhet ez a mennyiség, 2010-re pedig elérheti a 12 milliárd köbmétert.
A hazai tárolókban 2,6 milliárd köbméternyi gáz fér el. Zsana II. bővítésének most folyó programja további 700 millió köbméterrel növeli a tárolóteret. A gáztörvény tervezett módosítása pedig az értékesítőktől megköveteli majdan forgalmuk 25 százalékának megfelelő tárolókapacitás kialakítását. S létezik végezetül a Magyar Energia Hivatal gondozta korlátozási terv, amely a földgáz és a kőolaj forráscsökkenésekor fokozatos leállásokat léptetne életbe. A kérdés azért aktuális, mert a Gazprom bejelentette: a következő két-három évben visszafogja kitermelését, tekintettel a csökkenő oroszországi felhasználásra, illetve az általános fizetésképtelenségre. “A termelési szint elegendő az export teljesítésére – igyekszik eloszlatni a félelmeket a Panrusgáz vezetője -, azaz a következő ötven évre a Gazprom-tartalékok bőséggel fedezik a magyar igényeket.” Felvetődik persze a kérdés: megismétlődhetnek-e az 1996 végén történtek, amikor a háztartások igényeinek váratlan és ugrásszerű növekedése miatt a Dunamenti Erőmű nem jutott gázhoz.
Az orosz-magyar gázkapcsolatok alapkérdéseire egyébként a kompromisszumkészség a jellemző. A Mol és a Panrusgáz megegyezett arról, hogy közösen lépnek fel földgázeladóként a környező országok piacain. Aláírás előtti állapotban van a hosszú távú szerződés meghosszabbítása újabb tíz évvel. Mihail Rahimkulov mindamellett hozzáteszi: ha mégsem állapodnának meg, később nehezebb lesz ezt megtenni. A Gazprom keletre kacsintgat, Japán, Kína és Dél-Korea felé tervezi vezetékei kiépítését.
A villamosenergia-import a parlament döntése alapján legfeljebb az éves felhasználás 15 százalékára rúghat. A törvényhozásban azt követően született ilyen határozat, hogy 1994 végén, az ukrán rendszer szétesésekor a magyar is összeomlás-közeli állapotba jutott. Ez a veszély ma már nem fenyegeti az áramellátást: a nyolcvanas évek végén 11-12 milliárd kilowattórányi volt az import, jelenleg 2,5 milliárd kilowattóra. “Elsősorban keletről vásárolunk, nyugatról túl drága lenne” – válaszolta kérdésünkre Tombor Antal, az Országos Villamos Teherelosztó vezérigazgatója. (A teljes magyar felhasználás 37 milliárd kilowattórányi.) Szállítási gond az elmúlt időszakban nem volt, egy-két óráig tartó üzemzavar igen, ám ez legfeljebb az erőművek menetrendjének átütemezését követelte meg.