Napjainkban a világ sertéshústermelésének mindössze 9 százaléka kerül a világpiacra, de ez az arány gyorsan növekszik. A várakozások szerint a termelés ebben az évben 2 százalékkal, 88,5 millió tonnára emelkedik. A növekedést az erős kereslet indukálja olyan országok részéről, mint Mexikó, Japán és Hongkong. A legnagyobb exportőrök az Egyesült Államok, Kanada, Kína, az Európai Unió (EU), Tajvan, valamint Közép- és Kelet-Európa – a felsoroltak együtt a világkereskedelem 95 százalékát teljesítik. Az export volumenének emelését – árleszorító politikájával – az Egyesült Államok és Kanada támogatja leginkább. Ennek nyomán, és az alacsony takarmányárak miatti jelentős túltermelés következtében – főleg Észak-Amerikában és az EU-ban – a második világháború utáni történetének mélypontjára esett a sertésár. Mindehhez a forrongó globális gazdaság is hozzájárul, ami erősödő versenyt vetít előre az elkövetkező évekre.
Ami a főszereplőket illeti, az Egyesült Államok esélyeit a multilaterális kereskedelmi szervezetek égisze alatt létrejött megállapodás liberalizációs törekvései javították a sertéshús világpiacán. Ennek köszönhető, hogy állatállománya 1997-ben és tavaly számottevően gyarapodott. Az alacsony árak ellenére a sertéshústermelés expanziós marad 1999-ben, de a növekedési ütem jelentős lassulására lehet számítani. Legnagyobb piacainak válsága ellenére az ország sertéshúsexportja tavaly 18 százalékkal nőtt. Importjában Kanada és Dánia a meghatározó, de növekszik Lengyelország, Magyarország és Hollandia szerepe is. Az előzetes adatok szerint 1998-ban az export 565 ezer, az import 300 ezer tonna volt; az idén ezek a számok 570, illetve 320 ezerre emelkedhetnek.
Kanada a bőséges kínálatnak és az erős nemzeti valutának köszönhetően jó pozícióban van ahhoz, hogy ne érzékelje a globális pénzügyi krízist, ami a világ sertéshús-kereskedelmére 1999-ben is hatással lesz. Piaci részesedésének várható növekedése az Amerikába és a Japánba irányuló exporton fog alapulni. A nagy szomszédból származó húsimportot higiéniai előírásokkal gátolják, de a tárgyalások már megkezdődtek ennek feloldásáról.
Mexikó egy lassú növekedést mutató év után 1999-ben újabb nehézségek elé néz. A pezo volatilitása és a globális pénzügyi instabilitás drágává teszi a takarmánygabona-importot és rontja a termelés jövedelmezőségét. Exportlehetőségei egyre korlátozottabbak lesznek az idén.
Dél-Korea a von drámai leértékelődése következtében várhatóan nettó exportőrré válik 1999-ben. Tajvanon ellenben a sorozatos száj- és körömfájásjárvány nyomán a sertéshúskészletek 1997 és 1999 között 30 százalékkal csökkennek – a betegség legutóbb 1998 májusában tört ki -, emiatt az ezredfordulóig nem lesz képes jelentős mennyiségű kivitelre.
Kína a világ sertésállományának és -hústermelésének közel felét adja, ezzel természetesen az első helyen áll. A folytatódó termelésnövekedés ellenére Kína sertéshúspiaci részesedése csökken. Kibocsátásának mindössze 1-2 százaléka értékesül külföldön. Mégis, az elkövetkező évek húspiaci eseményeit a kínai termelés alakulása fogja leginkább meghatározni.
Japán az egyik legnagyobb sertéshús-importőr; bevitelének mintegy harmada az Egyesült Államokból, 40 százaléka Ausztráliából, Kínából, Thaiföldről és Dániából származik. A piacára való bekerülés minden exportőr legfőbb törekvése. Ezért is örvendetes, hogy Magyarország is felkerült azon 30 ország közé, ahonnan a japánok sertéshúst és hústerméket vásárolhatnak.
Az EU sertéspiaca az 1998-at megelőző öt évben meglehetősen kiegyensúlyozottnak mutatkozott. A termelés átlagosan 16 millió tonna, az export aránya 26-29 százalék, az egy főre jutó fogyasztás 40-41 kilogramm volt. Tavaly azonban – válaszként a sertéspestis kitörésére és a kedvező piaci lehetőségekre – olyannyira megnőtt a sertéstermelés, hogy a legnagyobb felvevőnek számító orosz piac hirtelen megtorpanása óta nehézségekbe ütközik a készlet elhelyezése (1997-ben az unió 340 ezer tonna sertéshúst szállított Oroszországba, ami az összes kivitel 32 százaléka volt). Az egyensúly helyreállására tett intézkedéseknél sokkal hatásosabb fejlemény az orosz export lassú újraéledése. Az uniós sertéshús versenyképességének javulásához az is hozzájárulhat, ha – az Agenda 2000 nevű középtávú program előterjesztéseinek megfelelően – a takarmányárak tovább csökkennek. Az elkövetkező néhány évben a tavalyinál alacsonyabb termelési szint várható az EU sertésszektorában. Az idén (az alacsony áraknak köszönhetően) ez még fogyasztásnövekedéssel fog párosulni, de 2000-től várakozásaink szerint lassú csökkenésbe fordul a sertéshúsfogyasztás az unióban.
A globális kilátásokat illetően a pénzügyi válság számos importőr országban szükségszerűen mérsékli a fogyasztást, éppen akkor, amikor az exportőrök a legnagyobb feleslegekkel néznek szembe. Leginkább az orosz, dél-koreai és lengyel sertéshúsimport esett vissza. Növekedés Japán, az Egyesült Államok és Hongkong importjában várható. Japánban például a külföldi sertéshús versenyképessége jóval meghaladja a belföldiét. A világpiaci sertésáraknak egy-két év még kell ahhoz, hogy ha lassan is, de meginduljanak felfelé. Ez az elemzői várakozás azon alapul, hogy a sertéshús iránti kereslet sokkal lassabban nő, mint a kínálat. Az utóbbi bővülése leginkább Kína felől várható, de az Egyesült Államok termelésének növekedése is fel fog gyorsulni. A jelenleg 800 dollár körüli világpiaci sertésár az elkövetkező 5-8 évben – várakozásaink szerint – legfeljebb 1000 dollárt fog elérni; a tíz évvel ezelőtti 1200 dolláros tonnánkénti árra középtávon sem látszik lehetőség.
(A szerző a Rabobank Hungária elemzője)