Mi vitte rá, hogy a teljesen külföldi tulajdonban lévő, eredményes BNP-Dresdner Bank (Hungary) Rt.-nél meglévő, mondhatni nyugdíjas állását a Postabank mindenképpen izgalmas, de egyúttal rizikós elnöki posztjára cserélje?
– Már nyolcadik éve irányítottam a francia-német vegyes bankot, s az ötödik év óta éreztem: előbb-utóbb váltanom kell. Amikor 1994 végén vezérigazgatót kerestek a Magyar Hitel Bank élére, engem is megkerestek. Ám akkor még kicsit korainak tartottam a váltást.
Pedig az akkori Magyar Hitel Bank és a mostani Postabank között igen sok hasonlóságot lehet felfedezni. Miután mindkét hitelintézetet az állam konszolidálta, az új vezetőségek feladata az volt, hogy a portfolio megtisztítása után privatizációra érett állapotba hozza azokat.
– Akkor még nem voltam biztos abban, hogy Magyarországon szeretnék maradni. Persze azért a feladat is kicsit más jellegű volt, hiszen nem mindegy, hogy valaki vezérigazgató vagy elnök. Az igazgatóság és annak elnöke nagyon fontos stratégiai kérdésekről és ügyletekről dönt, de a napi teendőket a vezérigazgató látja el a csapatával.
Nem szeretett volna inkább a Postabanknál is vezérigazgató lenni?
– Sokkal jobb, ha a vezérigazgató fiatalabb szakember. Főleg a lakossági üzletágnál, ahol a szervezésen és a technológián kívül szükségesek az állandó új ötletek, termékek és értékesítési módszerek, vagyis egy dinamikus, fiatal csapat, amelyet részben már sikerült is összeállítani. Ez itt lényegesebb, mint a vállalatfinanszírozásban, ahol a Postabanknál én “ellenőr” leszek; harminc évig a banki tevékenység főleg ezen válfaját űztem.
Ezzel szemben a Postabank – fő profilját tekintve – lakossági hitelintézet.
– De van egy komoly vállalati portfoliója, amely sajnos a fő problémáit okozta. Noha a bank jövője elég evidensnek tűnik a lakossági ágnál, a cégvonalon sem lehet mindent bezárni. Márpedig a vállalati ügyfélkör szanálásánál elkél majd a tapasztalatom. S ne feledjük: bizonyos szinten csak az igazgatóság dönt egyes befektetésekről, kétes kintlévőségekről, vagy éppen egy új hitelről.
Minden állami tulajdonú bank elnöki posztja bizalmi állásnak tekinthető; különösen igaz ez most a Postabankra. Szerepet játszott az Ön megválasztásában, hogy – ha jól tudjuk – a mai kormányfővel évek óta kifejezetten jó a személyes kapcsolata?
– Hazatérésem óta valóban többször találkoztam Orbán Viktorral, miután közös barátokon keresztül megismerkedtünk. Kétségtelenül van egy bizonyos rokonszenv, elismerjük egymást. Azt tőle kellene megkérdezni, hogy miért éppen nekem ajánlotta fel a Postabank elnöki pozícióját. Nem mondom, hogy nagy meglepetést okozott ezzel, de nem konzultáltunk előtte. Ez esetben ugyanis megkérdeztem volna, nem lenne-e jobb az elnöki és a vezérigazgatói posztot egy emberre bízni, legalábbis a mostani helyzetben. Senki nem foglalkozott például azzal, hogy Auth Henrik és Madarász László mennyire tud majd együtt dolgozni; ahogy mondani szokták, kész tények elé állítottak bennünket. Noha mindketten szakmabeliek vagyunk, ami számomra a legfontosabb.
A megújult Postabank egyik vezérigazgató-helyettese, Gulya András viszont megválasztása után alig egy hónappal máris távozik, mert – az indoklás szerint – bizonyos kérdésekben túllépte a hatáskörét. Melyek voltak ezek?
– Auth Henriknek a Postabank igazgatósága megadta azt a lehetőséget, hogy felállíthasson egy teljesen új csapatot. Úgy tűnik, ez a fiatalember nem tudott ebbe a csapatba beilleszkedni.
Mivel Gulya András a Postabank augusztus 7-i közgyűlésén megválasztott új igazgatóságának is tagja, a szabályok szerint a közgyűlésnek is vissza kell őt hívnia. Mikor kerül sor a rendkívüli közgyűlésre, s azon milyen egyéb napirendi pontok szerepelnek majd?
– Az állami tulajdonos azt javasolja majd, hogy a másik vezérigazgató-helyettes, Urbán László legyen igazgatósági tag. Erre a december elejére tervezett rendkívüli közgyűlésen kerülhet sor, melyen az augusztusban elhalasztott napirendi pont – az elsőbbségi részvények névre szólóvá alakítása – mellett szóba kerül a felügyelőbizottság megválasztása is.
A legnagyobb érdeklődés azonban minden bizonnyal azt kíséri majd, hogy ha immár hivatalossá válik a két nemzetközi auditor jelentése az 1998 első félévi több mint 100 milliárd forintos veszteségről, akkor dönteni kell annak elszámolásáról, ami óhatatlanul az alaptőke leszállítását vonja után.
– Nem biztos, hogy erre már az év végi közgyűlésen sor kerül. Ha megengednék, hogy e kérdésben szabadon dönthessünk, akkor mindenképpen megvárnám az idei év végi mérleget. Hiszen már nem csak az auditoroknak kell véleményt mondaniuk a Postabank tőkehelyzetéről, hanem a bank vezető tisztségviselőinek is. Mivel utóbbiaknak ez lesz az első nagyon komoly felelősségvállalása, körültekintően kell eljárni.
Madarász László 59 éves, magyar, francia és kanadai állampolgár egyben. Két párizsi felsőfokú intézményben, majd a Harvardon szerzett diplomát. Szakmai gyakorlatát 1966-ban kezdte meg a Banque Nationale de Paris (BNP) nevű hitelintézetnél, ahol egészen Postabank-elnökké választásáig dolgozott. Négy-négy évig a BNP kanadai, majd chicagói leányvállalatának vezérigazgató-helyettese, 1982 és 1986 között pedig a BNP Genf igazgatója volt, majd két éven át a francia hitelintézet amerikai befektetési bankját irányította, vezérigazgatóként. 1989-ben került vissza a párizsi főhadiszállásra, ahol a corporate finance üzletág konzulense volt. Két évvel később tért haza, s lett a BNP és a Dresdner Bank – akkor még a Kereskedelmi és Hitelbankkal is közös – magyarországi leányvállalatának vezérigazgatója. Szeptember 5-től a Postabank elnöke.
