Minden akvizíciónak vannak általános jellemzői és egyedi sajátosságai. Miközben a tőkeerős cégek piacot, terméket, szakembereket, szabadalmakat, jogokat, ismertséget, márkaneveket vásárolnak, az eltérő cégkultúrák, termékkörök összeolvasztásával – amely a hardver- és szoftveripar sajátosságai miatt különösen nehéz – kétségtelenül némi kockázatot is vállalnak.
A technológia fejlődése azonban olyan gyors, hogy a vállalatok organikus növekedéssel nem tudják követni a versenyt, ezért inkább felvásárlásokhoz folyamodnak. Ma már az informatikai rendszerek is olyan méreteket öltenek, amelyhez komplex szaktudás kell, s ezt is csak tőkeerős, nagy létszámú és sokoldalú cégek tudják nyújtani. Az ilyen informatikai megoldások tervezésével, építésével foglalkozó rendszerintegrátorok szerepe világszerte – hazánkban is – felértékelődik.
Az informatikai iparág legnagyobb cégfúziója, a Compaq és a Digital január végén bejelentett, s az utóbbi két hónapban végrehajtott egyesülése alaposan átrendezte a világ és Magyarország informatikai piacának erősorrendjét. Olyannyira, hogy nálunk például az informatikai szolgáltatásokat tekintve az új Compaqnak egyből sikerült az, amit világszinten csak 2000-re mert célul kitűzni: megelőzni az IBM-et, és a toplista tetejére kerülni. A Digital Magyarország és a Compaq Magyarország forgalma az utóbbi években egyaránt nagyobb mértékben nőtt a honi informatikai piac átlagánál. A Digital itteni leányvállalatának forgalma a június 30-án zárult pénzügyi évében elérte a 15 milliárd forintot, ez 60 százalékkal több a bázisnál. Eközben a Digital anyavállalat az utóbbi években komoly nehézségekkel küszködött, s teret veszített a világpiacon. A Compaq a világszerte jellemző agresszív növekedési stratégiát követte a magyar piacon is, évente mintegy 40 százalékos forgalomnövekedéssel, s így bevétele tavaly már megközelítette a 10 milliárd forintot. Ezzel az egyesülés után az új Compaq lett a legnagyobb informatikai vállalat, az informatikai szállítások és szolgáltatások terén megelőzve az IBM-et. (Az utóbbi cég székesfehérvári merevlemezgyárának óriási termelési értékét eme összehasonlításkor nem vettük figyelembe.)
A felvásárlási döntés még a két vállalatnál dolgozókat is bombameglepetésként érte. A lépés azonban logikusnak mondható: a nehézségekkel küzdő Digital tavaly folyamatosan tisztította portfolióját, eladta hálózati, chip-gyártó és más kisebb részlegeit. A Compaq pedig – amely másfél évtizedig elképesztő dinamizmussal futott a PC-piacon, és 3 milliárd dolláros cégből vált pár év alatt évi 24 milliárdos forgalmúvá – immáron érezhette növekedése korlátait. A Digital megvásárlásával éppen a további térhódításhoz szükséges tartalmat kapta meg, tevékenységi körének igen erős kiszélesítésével. A Compaq egyébként korábban 3 milliárd dollárért megvásárolta a nagy megbízhatóságú, “katasztrófatűrő” számítógépeiről ismert Tandemet is. Természetesen az, hogy az egyesített, új Compaq nagyra törő terveiből mi válik valóra, még a jövő titka. Mindenesetre ez a fúzió arra is jó példa, hogyan lesznek a kemény piaci versenytársakból “szövetségesek”.
Pontosan mérhetők azonban már egy korábbi felvásárlás hatásai: az IBM 1995 nyarán 3,5 milliárd dollárért vette meg a Lotus szoftvercéget. Az eredmény: a felvásárlást követő 2 évben akkora volt a Lotus forgalma, mint a cég azt megelőző történetében összesen. Ez annak köszönhető, hogy a Lotusnak igen jó termékei voltak – irodai csoportmunka-szoftverek, táblázatkezelő programok és hasonlók -, ezek értékesítéséhez azonban nem rendelkezett megfelelő kereskedelmi hálózattal, az egész világra kiterjedő erős marketinggel, amelyet viszont az IBM biztosítani tudott. Ugyancsak az IBM vette meg a szakmai körökben elég jól ismert Tivoli rendszermenedzselő szoftvert, s annak forgalma is jelentősen nőtt a “bekebelezés” után. A felsoroltak persze csak a legnagyobb visszhangot keltő IBM-akciók, sok másik mellett, amikor is az óriáscég készen vásárolt és illesztett saját portfoliójába mások által kifejlesztett terméket, így jutva szaktudáshoz, szakemberhez egyaránt. S aligha kell nagy jóstehetségnek lenni ahhoz, hogy előre jelezzük: az IBM az “e-business”, azaz az elektronikus kereskedelem, elektronikus üzletvitel termékkörében minden bizonnyal újabb bevásárlásokra készül, s az sem titok, hogy a cégnek erre dollármilliárdokban mérhető készpénzforrásai is vannak.
Az akvizíciók kapcsán lehetne szólni arról, hogy a Microsoft naponta (!) kis cégek sokaságát vásárolja meg, amelyek beviszik ötleteiket, fejlesztéseiket a világcégbe, s ha azok piacéretté válnak, Microsoft márkanéven kerülnek a világot átfogó kereskedelmi gépezeten keresztül forgalomba. Más esélyük a mai szoftveriparban nem is igen lenne. No persze, nemcsak kicsiket, hanem nagyokat is bekebelez a szoftveróriás; említhetjük például a 425 millió dollárért megvásárolt WebTV céget, vagy a kábeltelevíziós szolgáltatásokba fektetett Microsoftos milliárdokat.
Erős koncentráció figyelhető meg az utóbbi években a hálózati eszközök gyorsan növekvő piacán. A 3Com összeolvadt a U. S. Robotics céggel; a Cisco 4 milliárd dollárért felvásárolta a Stratacom vállalatot; a Nortel 9,1 milliárd dollárért jutott a Bay Networks társasághoz; a Lucent Technologies sorozatban vesz meg százmillió dolláros nagyságrendű, kisebb vállalatokat, akárcsak az internetes szoftverekkel foglalkozók közül a Netscape. E felsorolásunkat hosszan folytathatnánk.
Külön fejezetet jelent a számítástechnikai eszközök nagykereskedelmét végző disztribútor cégek körében zajló egyesülési,!felvásárlási hullám, amely érinti a honi informatikai logisztikai rendszert is. A harmadik legnagyobb amerikai elektronikai disztribútor, a CHS agresszív európai terjeszkedése során számos itteni nagykereskedő vállalatot megvett, s bevásárló körútján kitüntető figyelmet fordított Közép- és Kelet-Európára is. Egy orosz cég mellett így jutott a cseh, lengyel, szlovák és magyar piacon egyaránt hadállásokkal bíró cseh TH Systemshez, amely tulajdonosa volt a magyarországi 3Soft szoftverkereskedő cégnek. Így olvadt be a még a nyolcvanas években – a három akkori PC-kereskedő topvállalkozás, a Controll, a Műszertechnika és a Microsystem által – alapított, s azóta több tulajdonosváltozást megért első hazai szoftverdisztribútor cég egy amerikai óriásba. Ugyancsak a CHS többségi tulajdonába került tavaly a 3 milliárd forint körüli forgalmat lebonyolító, számítástechnikai eszközökkel kereskedő magyar cég, a Kventa. Jelenlegi 8-9 milliárd forintos éves forgalmával a CHS immár valószínűleg a legnagyobb honi disztribútor. Érinti a magyar piacot egy másik vásárlás is: a világ második legnagyobb disztribútor cége, a TechData 390 millió dollárért többségi részesedést szerzett az amerikai Computer2000-ben. Az utóbbi itteni leányvállalata igen jelentős, becsülhetően évi 8 milliárd forint körüli forgalommal bír a hazai piacon.
Még 1996 decemberében vette meg az optikai karakterfelismerő szoftvereivel a világpiacon is jelentős szerepet kivívó magyar Recognitát 4,7 millió dollárért amerikai konkurense, a Caere. Ugyancsak a magyar szellemi tőke értékét jelzi a Coopers&Lybrand tranzakciója: elsősorban szaktudáshoz, szakembergárdához jutott az SAP vállalatirányítási szoftverek hazai bevezetésével foglalkozó Dynasoft tavaly júniusi megvásárlásával.
A már említett, szakmai berkekben rendszerintegrációnak nevezett informatikai üzletág előretörését mutatja a Synergon Rt. és a KFKI Számítástechnikai Csoport erősödése. Az e vállalkozások körében nyomon követhető erőkoncentráció óhatatlanul szükséges ahhoz, hogy a multinacionális vállalatokkal szemben versenyképesek lehessenek a nagy számítástechnikai tendereken. A Synergon az Optotrans és a Rolitron tavaly januári fúziójával jött létre, azután tavaly ősszel megvette a főként pénzügyi szoftverekkel foglalkozó Integra Rt.-t, idén tavasszal pedig az SAP-tanácsadó Quality Consulting Kft.-t. A múlt év nyarán egyesült három KFKI-érdekeltségű számítástechnikai cég is: az Isys, az Ibis és a Cadserver; ezek azóta Isys néven dolgoznak.